Hosszú interjút adott a 24.hu-nak Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közelmúltban kinevezett elnöke. A beszélgetés során többek között szó esett a médiapiac tulajdoni viszonyairól, a magyar nyilvánosság állapotáról, a médiaegyensúlyról, a szólásszabadság helyzetéről, illetve arról, hogy mit kell és mit nem kell vizsgálnia a hatóságnak, illetve hogyan formálja át a nyilvánosságot a közösségi média.
Idén szeptemberben járt volna le Karas Monika korábban NMHH elnök mandátuma, ő azonban a múlt év végén lemondott, helyére pedig Koltay Tamást nevezték ki, aki 9 évig töltheti be ezt a pozíciót. A 24.hu-nak adott interjújából idézünk részleteket, a teljes beszélgetés itt olvasható.
„A média és a hírközlés területén elképesztően gyors változások történnek. A rendszerváltás idején zajló, de akár csak a 10-12 évvel ezelőtti viták jó része ma már idejétmúlt. A közösségi média megjelenése óta pedig teljesen új médiakultúra van születőben, a hatóságnak ehhez a helyzethez kell alkalmazkodnia, és megtalálnia a válaszokat a ma és a jövő kérdéseire.”
„Ami a rendszerváltás óta a nyilvánosságban történt, azt folyamatként kell értékelni. A kilencvenes évek meglehetősen torz állapotai a rendszerváltás furcsaságaiból és a vadprivatizációból adódtak. Az újságírók jelentős része politikacsináló szerepbe helyezkedett, aztán benne is ragadt, majd megsértődött, amikor erre politikai választ kapott. A médiaegyensúly és a kiegyensúlyozott tájékoztatás kívánalmait pedig a nyilvánosságból kiszoruló, akkori kormányoldal képviselői hangoztatták, mint Csurka István vagy Kónya Imre. Azt a választ kapták, hogy ezek retrográd és diktatórikus hangütésű kifejezések, hiszen a média szabad, így ellenzékiként is az. Miért követelhetne bárki – a társadalmi támogatottságára hivatkozva – a másikéval arányos megszólalási lehetőséget?”
„A legnagyobb példányszámú napilapnak a rendszerváltás környékén napi 400-500 ezer olvasója volt. Ma csak a Facebook magyarországi felhasználói hétmillióan vannak! A nyomtatott sajtó pedig világszerte halódik. A 2010-es médiatörvények már tükrözték a felismerést, hogy az internetes szolgáltatásokat is szabályozni kell. Azóta a nyilvános térben paradigmaváltás történt, ma a közösségi média korában élünk. Ezért mondom: nem az a fő kérdés, ki uralja a nyomtatott sajtót vagy a közmédiát. A magyarországi nyilvánosság ma olyan sokszínű, mint korábban soha, függetlenül attól, hogy politikai alapon ezt ki miként minősíti.”
„Aztán 2010 után megjelent ebben a házban egy nemzetközi delegáció, és rákérdeztek a médiaegyensúlyra. Mondtam nekik, nagyon örülök, hogy a kifejezés húsz év után polgárjogot nyert. Az persze igaz volt akkor is, és igaz ma is, hogy a sajtószabadság a tulajdonos, a tulajdonlás szabadságát jelenti. Csak az a kérdés, hogy azok a tulajdonosi viszonyok hogyan alakulnak ki, és mennyire könnyen lehet belépni a piacra.”
„Ha egyszavas választ vár arra, hogy a magyar nyilvánosság torz vagy nem torz, az félreviszi a gondolkodást. Ahogy a politikai erőviszonyok változnak, úgy módosulhatnak a médiapiac tulajdoni viszonyai is, ez jól kirajzolódott 2010 után. A nyilvánosság igen jelentős szelete azonban nem fogékony a magyar politika felől érkező erőhatásokra.”
„Még nyugaton is vannak olyan bátor szerzők, akik leírják, hogy a média függetlensége önmaga által gyártott mítosz. Hiszen mindig a tulajdonos és más érdekcsoportok érdekei mentén működik, ráadásul az újságíró is szükségszerűen elfogult.”
„Az Európai Bizottság által finanszírozott jelentésben szerepel az adat, hogy hány támadás történt 2021 első felében a sajtó és az újágírók ellen Európában. Németországban 59, Franciaországban 21, Magyarországon 8 ilyen eset volt. Bár még ez is nagy szám, sajnos a jelentés nem tér ki arra, milyen „támadásokat” regisztráltak nálunk.”
„Nem vagyunk a médiavilág korlátlan felhatalmazású őrei. És nem válhatunk sem pártpolitikai csatározások helyszínévé, sem döntőbírókká.”
„Fordítsuk meg: amikor a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye 1996-ban megjelent a médiatörvényben, akadtak olyan ORTT-döntések, amelyek azt sérelmezték, hogy egy-egy fontosnak ítélt eseményről a média nem számolt be, így sérült a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Gondoljunk bele, ez mivel jár. A médiahatóságnak össze kellene állítani az aznapi fontos események listáját, és meghatározni, miről kell beszámolni a médiában? Ez olyan mértékű beavatkozás lenne a szerkesztői szabadságba, ami egyszerűen nem tartható. A joggyakorlat ezt a kezdeti megközelítést amúgy is gyorsan meghaladta, ma már kizárólag a közzétett tartalom vizsgálata engedhető meg. Amiről a média nem számol be, az ebből a szempontból nem vizsgálható.”
„A médiaszabályozás jövőbeni nagy kérdése, hogy mit lehet tenni a közösségi platformokkal. Egy új médiakultúra kezdeti éveiben járunk, melyre hatóságnak, felhasználónak, olvasónak egyszerre – ideális esetben összefogva – kell készülniük. A technológia az egyéni felhasználóknál sokkal erősebb, ezzel egy amerikai elnököt is – akár teljes egészében – ki lehet törölni a nyilvánosságból. A láthatatlan manipuláció pedig még veszélyesebb, mint a törlés: a Facebook határozza meg, hogy a közel hétmillió magyar felhasználója mit láthat a közéletből, ha esetleg nem veszi a fáradságot ahhoz, hogy máshonnan is tájékozódjon.”