A tavalyi volt az eddigi legjobb esztendőnk, a legek éve volt. Büszke vagyok arra is, hogy outdoor cégként folyamatosan kutatunk, innoválunk és olyan szerelemprojekteket is megvalósíthatunk, mint a környezetvédelemre fókuszáló „Álljon meg egy novellára!” pályázat – mondja Samu Tímea. A JCDecaux vezérigazgatója elmondta, hogy miről szólna az ő novellája, és hogyan lett a gyerekkori kreativitásból horgolás, majd egy saját márka a piacon.
- Mire vagy a legbüszkébb? Közel 14 éve irányítod a társaságot, ez nem kevés idő.
- Végiggondolva az elmúlt 14 évet, nem tudok egyetlen egyet kiemelni. Épp az ellenkezője igaz: jó néhány dologra vagyok büszke. A legfontosabb talán az, hogy remek emberekkel dolgozhatok együtt, akikkel nagyon jó közösen elérni a sikereket. A lelkes, innovatív és kreatív kollégáim számára nincs lehetetlen, és folyamatosan inspirálnak engem is. Igazi családias közösséget teremtettünk a JCDecaux Hungarynél, nem véletlen, hogy most kaptuk meg a családbarát munkahely minősítést is. Arra is büszke vagyok, hogy amikor minden iparágban és az ügyfeleinknél is jelentős leépítéseket tapasztaltunk az elmúlt évek gazdasági kihívásai miatt, mi sikeresen őriztük meg a munkahelyeket. Nyereségesek vagyunk, sőt az egyik legsikeresebb gazdasági évet zártuk, amiért nagyon keményen megdolgoztunk. Büszke vagyok arra is, hogy outdoor cégként folyamatosan kutatunk, innoválunk és olyan szerelemprojekteket is megvalósíthatunk, mint az „Álljon meg egy novellára!” kortárs irodalmi pályázat, amelyet az idén hatodik alkalommal hirdettünk meg. Emellett büszke vagyok a fiamra, aki Londonban él és dolgozik, valamint a karrieremre, amit nem is igazán szeretek karriernek hívni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy büszke vagyok az elért eredményekre és teljesítményre. Persze ehhez kellett némi szerencse is: jókor voltam jó helyen, de nem építgettem tudatosan a pályámat. Az élet mindig új feladatokat és kihívásokat hozott elém, amelyeket sikerrel teljesítettem, a nagy kudarcok pedig elkerültek.
- Korábban pénzügyi kontrollerként, gazdasági vezetőként dolgoztál több nagy multicégnél. Hogyan kerültél a reklámvilágba? Azt hallottam, hogy valahogy mindig gyorsan megtaláltak a fejvadászcégek.
- Az egyetem után egy könyvvizsgáló cégnél kezdtem el dolgozni. Az ott töltött három év alatt volt lehetőségem arra, hogy eldöntsem, melyik szektorban érzem otthon magam és mi érdekel igazán. Az ipar és a szolgáltatás területe állt közelebb hozzám. Volt egy rövid kitérőm a McCann Ericksonnál, ahol kontroller voltam, de egy fejvadászcég elcsábított egy holland tulajdonú, építőipari csöveket gyártó társasághoz, ahol gazdasági igazgató lettem 26 évesen. Ez valódi szakmai tapasztalat nélkül igazi kihívás volt, de működött bennem a bizonyítási vágy, és ennek köszönhetően hét évig dolgoztam itt. Aztán jött a Telekom. Ugye nem meglepő, ha azt mondom, hogy ismét egy fejvadász talált meg? Nem volt jellemző rám, hogy tudatosan építettem volna a karrieremet, de itt elkezdtem azzal is foglalkozni, hogy a Telekom falain kívül is ismerjenek – bár ez nem saját indíttatásból fakadt, hanem egy jó időben, jó érzékkel mellém került coach segítségének köszönhetően. Ezzel együtt úgy érzem, hogy még ma sem vagyok túl jó ebben: nem posztolok minden lépésemről, nem vagyok és nem is tudok ott lenni minden rendezvényen, sokkal inkább igyekszem megtartani az egészséges határokat. Tudatosan ügyelek arra, hogy a munka és a magánélet egyensúlyát megtartsam. Hiszem azt, hogy ez szükséges hosszú távon egy kiegyensúlyozott, jó teljesítményhez.
- A közterületi reklámpiac gőzerővel digitalizálódik. Ti hogy álltok ezen a téren? Mennyire tudjátok coolabb digitális felületekre cserélni a plakáthelyeket? A piac a Covid óta és gazdasági nehézségek miatt nincs a legjobb formájában, márpedig ehhez nem kevés pénz kell.
- Igen, az outdoor piac is digitalizálódik, még ha Magyarországon ezt nem is úgy érzékeljük, mint a világ más részein. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem szükséges feltétlenül digitális felület ahhoz, hogy egy utasváró interaktív legyen. Akár analóg, akár digitális eszközökről beszélünk, azokban a megoldásokban látunk több fantáziát, amelyeknél hosszabb interakcióra van lehetőség a fogyasztókkal. A megvalósított interaktív kampányaink ezt igazolják, a közönségnek pedig tetszenek ezek a megoldások, kivétel nélkül jól fogadják őket. Például a Mosolymérő és a Merci köszönöm kártyás kampánynak az utazóközönség körében is nagy sikere és jó visszhangja volt. És ez csak két példa a rengeteg jó megoldás közül. Mindez jól mutatja, hogy teljes mértékben élen járunk az innovatív megjelenések terén. Legyen szó vizuális élményt nyújtó full branding utasvárókról olyan technológiákkal ötvözve, mint a hologram, a beszélő plakát vagy a virtuális és kiterjesztett valóságot használó eszközök, amelyekhez nincs szükség digitális megoldásokra. Ha pedig szigorúan az outdoor digitalizációról beszélünk, a legnagyobb távolság Nyugat-Európa és Magyarország között a reklámszakmában is anyagi értelemben mutatkozik. Egészen más büdzsék jellemzők egy brit, egy német vagy egy francia piacon, mint nálunk. Emellett a városképet érintő jogszabályok sem kedveznek a kültéri digitális outdoor eszközök dinamikus terjedésének.
- Tavaly komoly elismerést, arany The Stevie Award for Women in Business díjat kaptál New Yorkban. Te vagy az első magyar nő, aki ilyet kapott a díj 20 éves történetében. Ezek szerint jó úton jársz? Valahogy így képzelted?
- Álmomban sem képzeltem volna, hogy lehet ilyen nemzetközi díjat kapni Magyarországról. Ez egyáltalán nem az én érdemem, hanem a vállalaté és a kollégáké, a jó ötleté, a kitartó, a következetes építkezésé. Összességében remek visszaigazolása volt ez annak, hogy jó úton járunk.
- Mindeközben reálértéken a közterületi reklámpiac tavaly több mint 7 százalékot csökkent a korábbi évhez képest. A JCDecaux hogyan teljesített 2022-ben? Milyen árbevétellel, nettó profittal és EBITDA-val zártátok az évet?
- Nemzetközileg és itthon is a tavalyi volt az eddigi legjobb esztendőnk. A teljesítményünkben is a legek éve volt. Tavaly az árbevételelünk nyolcmillárd feletti volt, ami az előző évhez képest közel 30 százalékos növekedés. A profitunk 2,2 milliárd, az EBITDA 3 milliárd forint volt.
- Milyen évet vársz az idén?
- Eddig várakozáson felül alakulnak a dolgok, messze a tervek fölött teljesítünk. Természetesen van bennem némi félsz a második fél évtől, hiszen – főleg a magas infláció miatt – láthatóan mérséklődik a fogyasztás, visszaesnek a költések, zsugorodnak a marketingbüdzsék. Ha ebből csökkenő tendencia lesz, akkor az év elején elért eredmények reményeim szerint kitartanak és képesek kompenzálni az év második felének esetleges nehézségeit.
- Nemcsak a JCDecaux-t irányítod tűsarkúban, több szervezetben is aktívan közreműködsz. Ott vagy például kuratóriumi elnökként az UNICEF-ben. Miben tudod és szeretnéd segíteni a gyerekek jogait védelmező és segítő szervezet munkáját itthon?
- Két esztendőn keresztül voltam az UNICEF Magyarország felügyelőbizottságában, több mint nyolc éve pedig a kuratórium elnökeként tevékenykedem, támogatom a szervezet fontos és hiánypótló munkáját. Mindig különös figyelmet fordítottam arra, hogy a megszerzett szakmai tudásom, tapasztalatom, vezetési módszereim, életfilozófiám, sőt a munka-magánélet egyensúlyához való hozzáállásom átadjam másoknak. Ezért is adok elő szívesen egyetemeken. Emellett aktív tagja vagyok a Hungarian Business Leaders Forum Nőfórumának, ahol fiatal tehetségeket mentorálok. Az idén a Menedzserek Országos Szövetsége által támogatott Legyen Divat a Női Vezető programban is részt vettem. Mind az üzleti, mind az üzleten kívüli életemben meghatározó elem a közösségépítés és a fiatal tehetségek támogatása.
- Mi lenne a te novellád? Mivel egy Győr melletti faluból jössz, biztosan sok klassz élményed van, ami a természethez kötődik, és még mindig inspirálni tud.
- A gyermekkorom tele volt csodaszép élményekkel. Egy nagyon pici, 600-800-as lélekszámú faluban nőttem fel, ahol minden ember ismerte egymást. Mindenki köszönt mindenkinek, rengeteg barátom volt. Van egy ártér, töltés a falu mögött, amelynek az oldalán számtalanszor legurultunk, amikor nagyra nőtt a fű. Tavasszal virágzik a harangvirág, az pedig nagyon szép. A hétvégén apuval borsót szedtem otthon, és az ő dereka jobban bírta, mint az enyém. Szóval az én novellám biztos erről a szeretetteljes kis faluról szólna, ahol felnőttem.
- Miközben az egyik legnagyobb közterületi reklámcéget irányítod, építed a saját márkádat is. Egyedi kiegészítők tervezésébe és gyártásába fogtál tavaly.
- Kislánykoromban virágkötő szerettem volna lenni, mert imádom a természetet. Van is ehhez érzékem, de a szüleim lebeszéltek róla, és más pályát szántak nekem. Azóta a szunnyadó kreativitásom egyik kiteljesedését a horgolásban találtam meg, amit az édesanyám tanított meg nekem. Az alkotás öröme hozta létre a LaVidaYarn termékeket, amiben a táskákon túl otthoni kiegészítők is megtalálhatók. Így megvalósult a gyerekkori álmom, és tavaly elindítottam a vállalkozásomat is. A családnevemre is utaló la vida spanyolul életet jelent, a yarn pedig angolul fonalat – a LaVidaYarn az élet fonalát szimbolizálja, amelyet minden egyedi, kézzel készített termékünkbe beleszövünk. Külön öröm számomra, hogy édesanyám a LaVidaYarn indulásával újra aktívan horgol: karácsonykor például díszeket készít, amelyek nagyon precíz, aprólékos munkát igényelnek, illetve terítőket, amelyek képkeretben az én otthonomat díszítik. Számomra hobbi a horgolás, kikapcsol egy fárasztó nap után. Az elmúlt időszakban egyre többen jöttek oda hozzám különböző eseményeken, üzleti vacsorákon, találkozókon, hogy a horgolt táskák eredetéről kérdezzenek. Ez is arra ösztönzött, hogy elindítsam a vállalkozást, hogy az alkotótársaimmal – akik többségében nyugdíjasok – együtt megélt pozitív energiákat átadjuk azoknak, akik szeretik a kézzel készített, magas minőségű hazai termékeket. Az is fontos, hogy ezzel az álmommal munkahelyeket teremtek és lehetőséget biztosítok az alkotótársaimnak, hogy megmutathassák a nagy nyilvánosság előtt is a kreativitásukat.
Az interjú teljes terjedelmében a Marketing&Media magazin legújabb számában olvasható, ami elérhető a Digitalstandon is, ide kattintva.