A biológiai sokféleség egy nagyon jó részét igenis vissza lehet állítani, csak akarni kell – véli Ürge-Vorsatz Diána. A CEU professzorával, az ENSZ klímatestületének alelnökével a száj- és körömfájásjárványból levonható súlyos tanulságokról, a divatról és a városok élhetővé tételéről is beszélgettünk.
- A tavalyi az eddigi legmelegebb év volt, és valószínűleg az idei sem lesz sokkal kevésbé enyhébb. Mi jön még?
- Egyre gyakoribbak lesznek az aszályok, amik hosszabb ideig fognak tartani, és gyakoribbak lesznek az özönvízszerű áradások is. Fel kell készülnünk, mert mind a két szélsőség Magyarországon pusztítani fogja a mezőgazdaságot.
- Segítene, ha talajmegújító, regeneratív mezőgazdaságra állnának át a gazdák?
- Általában egy regeneratív mezőgazdasággal művelt föld jóval kedvező a csapadékfelvétel és a nedvességmegtartás szempontjából. Egyrészt mivel nincs szántás és nehézgépek általi talajtömörítés, vagy jóval kevesebb a talajmozgatás, ezért nincs az a vízzáró réteg, amin általában elfolyik a víz, és amiatt, hogy nagyobb a szervesanyag-tartalom, jobban felveszi a csapadékot. Viszont jobban is tárolja a nedvességet, tehát egy aszályos idő alatt sokkal tovább elérhető a nedvesség a növények számára. Amikor pedig jön az áradás, jobban felveszi, és kevésbé mossa el a talajt a víz, tehát sokkal jobban védekezik mind a két szélsőség ellen.
- Van egy nagyon aktuális probléma, a száj- és körömfájás, ami nemcsak hatalmas pusztítást végez az állatvilágban, hanem óriási lábnyoma is van a környezetünkre nézve. Mi a legfontosabb tanulság mindebből?
- Ez a kérdés azt mutatja meg, hogy a biológiai sokféleségünk elvesztése milyen hatalmas kockázatokkal jár. Hiszen a földön élő gerinceseknek régen a 99 százaléka volt vadállat, 1 százaléka ember, most fordítva van, 1 százaléka a vadállat, egyharmada az ember és kétharmada a haszonállat. És az utóbbi többsége páros ujjú patás, amelyeket koncentrált ipari helyeken tartanak, intenzív állattartásban. Ez pedig a legjobb táptalaja annak, hogy akármilyen vészes betegség pillanatok alatt végigfusson a telepeken. A globalizáció miatt pedig nagyon nehéz ellene védekezni, hiszen pillanatok alatt végigmegy a világon. Ebből is azt kell megértenünk, hogy nem jó sem az intenzív mezőgazdaság, állattenyésztés dominanciája, de leginkább a biológiai sokféleség elvesztése. A másik pedig, hogy ha több növényi fehérjét fogyasztanánk állati helyett vagy az egészséges táplálkozási ajánlásoknak megfelelően kevesebb húst, akkor csökkenne az állattartás, és kevésbé lennénk kitéve az ilyen pusztító veszélyeknek.
- Vissza lehet még ezt az egészet fordítani?
- Vannak, amiket már nem tudunk visszahozni, ha például már egy faj kihalt, vagy már nem tudjuk ugyanolyan hűvösre csinálni az éghajlatot, mint amilyen korábban volt. De amit nem tudunk visszafordítani, általában még meg tudjuk állítani, és a legtöbb hatáshoz alkalmazkodni tudunk, ha hamar lépünk. A biológiai sokféleség egy nagy részét igenis vissza lehet állítani, csak akarni kell.
- De vajon megoldható, hogy ne legyen akkora a túlfogyasztás, mint manapság?
- Úgy nehéz, hogy elhatározzuk, hogy holnaptól nem fogyasztunk, hiszen ha elköltjük a fizetésünket, akkor mindenképp fogyasztunk, vagyis mindenképp lesz környezeti lábnyomunk. De nem mindegy, hogy mit, illetve hogy hogyan. Ha minél több olyan dologra költünk, ami nem dologi, nem megfogható, hanem mondjuk minél több wellnesszel kényeztetjük magunkat, ha több kultúrát fogyasztunk, több szolgáltatásra költünk, akkor jóval kisebb lesz a természeti és klímalábnyomunk. A hosszú távú megoldás pedig az, hogy egy bizonyos szinten túl már nem a még több fogyasztás, még több fizetés az, ami a fejlődést jelenti, hanem hogy inkább több a szabadidőm, van időm a természetet élvezni, a gyerekeimmel lenni, a szüleimmel beszélgetni, pihenni, kirándulni vagy bármilyen hobbinak élni. A fiatalok közül nagyon sokan, akik hozzánk jönnek állásra jelentkezni, azt mondják, hogy nagyon szeretnék az állást, ám csak három napot dolgoznának. Azt gondolom, hogy rájöttünk, hogy nem a még több fogyasztástól leszünk feltétlenül boldogabbak, hanem az okos, értelmes fogyasztástól és egy jó munka-szabadidő egyensúlytól.
- Az okos, értelmes fogyasztás megoldhatja a műanyagproblémát?
- Mindenképpen, bár azt gondolom, hogy a megoldás az, hogy kevesebb műanyagot használunk, hiszen jelen pillanatban azoknak csak durván a nyolc százaléka tényleg újrafelhasználható. Például a PET-palackokat is csak kétszer lehet újrahasználni, vagyis ez nem igazán recycling, hanem downcycling. Tehát mindenképpen a természetes alapanyagokkal való kiváltás a megoldás, valamint a körkörös vagy elliptikus gazdaság. Ezek esetén nagyon fontos a hosszan tartó használat, hogy a termékek legyenek javíthatók, szerelhetők, kicserélhetők, vagyis nagyon ritkán kelljen eldobnunk valamit.
Az interjú teljes terjedelmében a Marketing&Media magazin legújabb számában olvasható.
