Odakintről világossá válik az embernek, hogy ebből csak egy van – mondja Kapu Tibor. A HUNOR kutatóűrhajósa ezt a szemléletet igyekszik minél több emberrel megosztani az előadásai során is. Beszélgettünk még felelősségről, a hazai szakemberek tudásáról, kreativitásáról és versenyképességéről.
- A marketingben azt mondanák, hogy a neved már egy önálló erős brand, de gondolom, ezt a saját bőrödön érzed. Mennyire változik meg annak az élete, aki az űrben járt?
- Én ezt elsősorban felelősségként élem meg. Amikor valaki magyar kutatóűrhajósként a világűrbe jut, onnantól kezdve nemcsak önmagát képviseli, hanem az egész országot is. A visszatérés után is megmarad ez a szerep: nagyobb figyelem irányul rá, és ezzel együtt nő annak a súlya, amit mond és képvisel. Az odafent szerzett élmények hosszú távon is hatással vannak arra, ahogyan a világról gondolkodom. A föld felszínén járva néha nehéz átéreznünk ennek a hatalmas és gyönyörű bolygónak az egyediségét, de odakintről világossá válik, hogy ebből csak egy van. Ezt a szemléletet igyekszem minél több emberrel megosztani az előadásaim során is.
- Hány eseményen vettél részt azóta, amióta visszatértél?
- Az elmúlt időszak rendkívül intenzíven telt. A HUNOR-program és személyes célom is, hogy minél több emberhez eljussunk, és felkeltsük az érdeklődést az űripar és a STEM-területek iránt, ezért számos konferencián, szakmai rendezvényen és iskolai előadáson vettünk részt. Nehéz megbecsülni, de ha nagyságrendet kellene mondanom, száznál biztosan több eseményről beszélhetünk. Ami mindenhol közös, az az élénk érdeklődés, különösen a fiatalok részéről, ami számomra mindig külön motivációt jelent.
- A magyar űripari cégeknek és kutatóhelyeknek mennyire nehéz a dolga a nemzetközi terepen Hogyan tudod segíteni az ő munkájukat?
- Fontos, hogy megkülönböztessük a kutatási, az ipari témákat és törekvéseket, annak ellenére, hogy ezek szervesen összekapcsolódnak, és azt hiszem, hogy a kutatói hozzáállásnak része kell legyen az ipari szemlélet. Az űripar egy rendkívül sajátos szegmense a világ gazdaságának a relatíve kis mérete, a kevés, de egyre nagyobb számú szereplője miatt, de főleg azért, mert az alkalmazások, a termékek, az ötletek bizonyítására, validációjára más területekhez képest ritkább és drágább űrküldetések alkalmasak. A hazai szakemberek tudása és kreativitása nem csak versenyképes, a legfontosabb előnyünk, hogy Magyarország kiemelkedően teljesít megannyi kutatási területen (pl. a dozimetria terén), és a képességeink is egyedülállók, ha csak a nagycenki zéró mágneses terű laboratóriumot vagy a debreceni ATOMKI részecskegyorsító intézetet nézzük, amelyek a HUN-REN alá tartoznak. A HUNOR-program ezenfelül kiemelkedő lehetőséget biztosított az űripari cégek és kutatóhelyek számára, hiszen elsajátíthatták, hogy a kísérleteiket hogyan lehet integrálni egy nemzetközi űripari környezetbe és miként lehet eljuttatni az űrállomásra.
- Az űrkutatás olyan terület, ahol a robotok és az MI mellett a jövőben is labdába lehet rúgni?
- Az űrkutatásban a robotika és a mesterséges intelligencia szerepe folyamatosan nő, de az emberi tényező kulcsfontosságú marad. A döntéshozatal, a kreativitás és az alkalmazkodóképesség olyan értékek, amelyeket nem lehet teljes mértékben automatizálni. Ebben a vitában a korábbi érvrendszer úgy szólt, hogy egy robot arra jó, amire fejlesztik, amire programozzák. Nézzünk például egy Mars-járó esetét. A Mars felfedezése még ma is lehetetlen űrhajósokkal a két bolygó közti távolság, de főleg a Marson és az odaúton tapasztalható magas sugárzás miatt. Mégis képesek vagyunk rá már hosszú évek óta a robotok segítségével. Ezek a guruló laboratóriumok viszont kizárólag azokra a tevékenységekre képesek, amikre terveztük őket, az ember pedig ennél sokoldalúbb és találékonyabb. Bizonyos szempontból a kettő közti átmenetet képezi az MI, és mint olyan, megváltoztatja a korábbi érvrendszert. A mesterséges intelligenciának hatalmas szerepe lesz akkor, amikor új telepeket hozunk létre egy másik égitesten. Elég, ha egy orvosi vészhelyzetre és a gyors döntéshozatalt, gyors reagálást igénylő esetekre gondolunk, amikor egy Mars-küldetésen a földi támogatás a távolság miatt nem tud időben segíteni. Mind az MI, mind a tradicionálisabb értelemben vett robotika elengedhetetlen lesz az űrkutatásban, de nem szabad elfelejtenünk az inspirációs erőt sem. Egy gyerek sem nézett fel még az égre, és gondolta magában, hogy azért akar eljutni a Holdra, mert ott robotok jártak. Azonban gyermekek millió voltak ezzel így, amikor az első emberi lábnyom került az égi kísérőnkre. Számomra egyértelmű, hogy a jövő az ember és a technológia együttműködéséről szól, és ebben még rengeteg a lehetőség.
Simon Krisztián
Az interjú teljes terjedelmében a Marketing&Media magazin legújabb számában olvasható.
