Az igényalapú, személyre szabott médiaszolgáltatásoknak, a lineáris sugárzás koporsóját egyre mélyebbre és mélyebbre taszigáló okostévéknek, az internetes és rugalmas előfizetési csomagoknak, a velük kéz a kézben járó média- és tartalomfogyasztási individualitás és szegmentáció erősödésének köszönhetően a stratégiai PR-tevékenység hatása és hitelesítő szerepe felértékelődik.
Connected, on demand, (live) streaming, social TV, multi screens, csak hogy néhányat említsünk a legnépszerűbb nemzetközi hívószavak és trendek közül. Közös bennük, hogy az azonnali döntés a mindenkori befogadó kezében van. Viszont a választási lehetőségek tárházának kapuja minden eddiginél szélesebbre nyílt.
Nem kell igazodni az adott műsorhoz és annak sugárzási idejéhez, a dogmatikus programming gyakorlata a le- és kimaradás archaizált élményével együtt a múlt ködébe veszik. Mikroközösségek alakulnak niche tartalmak köré. Kevesek sokan, de mindenképpen az egész világ ellen. Amennyiben továbbra is ragaszkodnak ama bizonyos tortákból kiharcolandó szeleteikhez, a tartalomszolgáltatóknak minden eddiginél tudatosabb és rugalmasabb, integrált stratégia mentén kell meggyőzniük bennünket arról, hogy az adott tartalom érdemes, méltó a szabadidőnkre. Sosem volt még ilyen könnyű tovább- és átklikkelni. A nyúlon túl rendre újabb és újabb izgalmak várnak.
A befogadók pedig a digitalizációra nyitottabb Z és alfa generáció képviselőinek térnyerésével és fogyasztói erejük növekedésével piac- és egyben trendformáló hatalom birtokosaivá is váltak. És ezzel tisztában is vannak. A homogénebb, és ami a kifejezés pejoratív konnotációja szempontjából a mi esetünkben fontosabb: masszaként kezelt, életkorokra, lakóhelyekre, költési hajlandóságra
(és a többi) bontott célcsoportok individualizálódásával, a célcsoportok célegyénekre történő gondolati felbontásával a nagyvállalatok és brandek látótere elé is nagyító került. Hiszen ők is történeteket szeretnének mesélni, vagy épp a hozzájuk köthető tartalmakat, és így a termékeiket, szolgáltatásaikat szeretnék értékesíteni.
A kommunikációs zaj és a platformkataklizmák fülsiketítő dezinformációs lökéshullámai közepette azonban az egyes maszszákba tartozó egyének fásulttá, cinikussá és ebből fakadóan gyanakvóvá, bizalmatlanná váltak. (És ugyanez vonatkozik azokra az újságírókra is, akik közvetítőként vesznek részt a PR számára oly kardinális folyamatban, a célegyének megszólításában.) Nem szeretnék, ha masszaként kezelnék őket, ha gyúrható, képlékeny anyagként tekintenének rájuk. Hiteles, átélhető történetekre vágynak, amelyek róluk és nekik szólnak. A vállalati marketingtervezési folyamatokra és struktúrákba ezért már rögtön a fogantatás pillanatában integrálni kell a PR-fókuszú gondolkodást, víziót. Ahogy az IPRA (International Public Relations Association) 2020-ra vonatkoztatott állásfoglalásában és új definícióértelmezésében láthatjuk (miszerint „a public relations egy döntéshozatalon alapuló vezetői gyakorlat, amelynek célja a szervezetek és közönségük közti kapcsolatépítés és az érdeklődés felkeltése, megbízható és etikus kommunikációs eszközökkel közvetített információk által”), a PR legfőbb értékének azt tekinthetjük – és mindenekelőtt azt kell tekintenünk –, hogy etikus és megbízható.
A mesterséges intelligencia és a küszöbönálló, automatizációs fejlesztések által dominált, egyre arctalanabbá váló deep fake jövőben az emberi regisztert, az érzelemvezérelt vállalati transzparenciát a digitális eszközöket megfelelő mederbe terelő PR-tevékenység tudja és fogja megteremteni. A PR adja a digitális impulzuscunamiból kivezető humánus GPS-jelet. Globális szinten mindannyian komoly kihívások előtt állunk. Egy fenntarthatóbb, felelősebb élet megvalósításának és továbbörökítésének súlya nyomja a vállunkat. Ha mérete és abból eredő döntésképtelensége miatt a tömeg tehetetlen, az egyének aktivizálására, belső ön- és újraszerveződő erejükre van szükség.
A vállalati PR szempontjából ez jelentheti a megfelelő közösségimédia-csoport (nem csatorna) azonosítását, az adatvezérelt gondolkodás tanulságai alapján mikrotargetált üzenetmátrixok megalkotását, egy nano (mi több: piko) infl uencer azonosítását és bevonását, vagy interaktív, termékeny dialógust generáló tartalmak előállítását. Hogy a célegyének mozgósításával valódi, hosszú távú hatást érhessünk el.
Megyeri Dániel, a Lounge Communication senior PR-tanácsadója
