A Spektrum legújabb, mérföldkőnek számító sorozata csokorba szedi és megvizsgálja az emberiség eddig tett legnagyobb utazásait a világűrben, nem kisebb kérdésekre keresve a választ, minthogy honnan jöttünk, hogyan alakult ki a Naprendszer, és vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben?
A sorozat segítségével beléphetünk a világ űrkutatási központjaiba, bepillanthatunk egyedi forrásaikba, mindezen felül megismerkedhetünk tudósokkal és az űrbeli küldetések megvalósítóival.
Közelebb kerülhetünk a bolygókhoz, a Holdhoz, az aszterodiákhoz és az egész Naprendszerhez, ami legalább 4 és fél milliárd éves már.
Az első epizódban középpontba kerül a Nap, ami egy hihetetlenül forró égitest bolygórendszerünk közepén – egy izzó, fortyogó gázgömb. Felfedezésére egy Delta-4-es órásrakéta indult a NASA Parker-napszondájával.
A Nap az állandóság az életünkben: reggelenként felkel, esténként lenyugszik, ha viszont jobban megnézzük, akkor látszik, hogy ez egy folyton változó és hihetetlenül aktív csillag.
A Nap története szorosan összefonódott a Naprendszerével, ám a működését még ma sem értjük teljesen. A Nap kócos külső légköre csak teljes fogyatkozások idején látható, és ez a napkorona a felszínnél is forróbb. Ez ellentmondást jelent a fizika törvényével, mely szerint egy forró testtől távolabb hidegebbnek kellene lennie. Csakhogy a napkoronában valami mégis felforrósítja az anyagot, ami szinte érthetetlen. Ha olyan forró ez a gáz, akkor miért marad a Napon? A forró részecskék nagyon gyorsan mozognak. Ha a gáz gyorsabb, mint a helyi szökési sebesség, akkor a gáznak szél formájában ki kellene áradnia a Napból.
Egy amerikai csillagász, a most 93 éves Eugene Parker fölvetett egy egészen új ötletet. 1958-ban színtiszta vákuumnak tartották a világűrt, amin a Nap fénye és hője áthatol ugyan, de a Nap erős vonzása nem engedi, hogy bármilyen anyag – például gáz – szökjön el róla. Parkernek viszont más elmélete volt. Végigvette a matematikáját, a fizikáját, és ezekből azt jósolta, hogy a Nap forró légkörében viszonylag nagy nyomásnak kell uralkodnia. A gáz tehát kifelé próbál tágulni, ennek pedig az a következménye, hogy a gáz kiáramlik a Naprendszerbe. A Nap szó szerint kitágul a világűr felé. Eugene Parker rájött:„a Nap külső légköre szuperszonikus sebességgel tágul.”
Ez egészen újszerű elképzelés volt. Eugene erről tudományos cikket írt, de az Astrophysical Journal visszadobta, nem akarták komolyan venni, így udvarias és kevésbé finom elutasításokat kapott. Parker azonban megkérte a folyóirat szerkesztőjét, hogy nézze át újra a dolgozatát. Subrahmanyan Chandrasekhar nem talált matematikai hibát Parker munkájában.
„Ön szerint van alapja annak, amit kiszámított?” – kérdezte Eugene-től, aki igennel felelt. Végül megjelent a cikk,mégis kinevették. Attól, hogy megjelent, a cikk nem váltott ki komolyabb hatást – senki nem pártolta, mert azt hitték, téves elmélet…
Eugene Parker: „Négy évvel a felvetésem után űrszondát indítottak a Vénusz felé. Kiderült, hogy valóban gáz áramlik ki a Napból. A napszél létezik. A többi már a múlt.”
Roppant jelentős felfedezés volt. A világűrről hirtelen kiderült, hogy az nem puszta vákuum, hogy nem üres. Anyag tölti be, a Napból kiáramló anyag. A napszél sebessége hihetetlenül nagy: másodpercenként 250 és 750 kilométer közti tempóban fúj, és ez komoly hatással van Bolygónkra.
A NASA végül 2018-ban elindította a Parkerről elnevezett Nap-kutató szondát, ami már csak azért érdekes, mert korábban még soha nem kapta űrszonda élő tudós nevét.
Útikalauz a Naprendszerhez első adás: július 9. 22:55 , további epizódok vasárnaponként 19:10-kor.