A műanyaghulladék az egyik legnagyobb globális környezeti kihívás az európai fogyasztók több mint 53 százaléka szerint, 44 százalékuk szerint pedig a klímaváltozás. Amikor a legfontosabb, környezeti szempontból aggodalomra okot adó tényezőről kérdezték, az európai válaszadók 23 százaléka említette a műanyaghulladékot, szemben a globális szinten mért 15 százalékkal. A téma leginkább a szlovák, a holland és a német fogyasztókat aggasztja – derül ki a GfK felméréséből, ami 25 ország bevonásával, az Europanellel és a Kantarral való együttműködésben valósult meg.
A műanyaghulladékkal kapcsolatos aggodalmak markánsan megjelnnek Európában, és erősen kapcsolódnak a klímaváltozás témaköréhez. Az európai válaszadók a kímaváltozással azonos arányban (23%) jelölték meg a műanyaghulladékok felhalmozódását, mint a legnagyobb, környezeti szempontból aggodalomra okot adó tényezőt. A kérdés megítélése lényegesen eltér országonként. Magyarországon (31%) és Svédországban (29%) a klímaváltozás sokkal nagyobb aggodalomra okot adó tényezőként jelent meg, mint a műanyaghulladék. Oroszországban, Szlovákiában és Csehországban ennek pontosan az ellenkezője tapasztalható. Míg a műanyag hulladékra az oroszok 17%-a tekint nagyobb problémaként, mint a klímaváltozásra, addig Csehországban és Szlovákiában ez az arány még magasabb: 20%, illetve 27%.
A vásárlók tesznek lépéseket annak érdekében, hogy csökkentsék a műanyagok használatát Az európai fogyasztók megteszik, amit tudnak, hogy enyhítsenek a problémán. 10 vásárlóból több mint 8 állítja, hogy bevásárláskor táskát visz magával (88%), újra felhasználható takarítási eszközöket, törlőket használ (84%), nem vásárol műanyag tányért és evőeszközt vendéglátáshoz (81%), vagy újratölthető üveget használ, ha elmegy otthonról (81%). A GfK tanulmánya alapján a vásárlók 4 szegmensbe sorolhatók – attól függően, hogy milyen mértékben tesznek lépéseket a műanyaghulladék csökkentése érdekében, és mennyire tartják fontosnak a témát. Vásárlói magatartásukat vizsgálva, a szegmensek a következők: „Elutasítók” (azok, akik nem tesznek sokat), „Fontolgatók”, „Hívők”, és „Aktívak” (azok, akik sokat tesznek). Németországban és Ausztriában a háztartások kb. harmada esik az „Aktívak” kategóriájába. Hollandiában azonban csak 15% az Aktívak aránya, és megdöbbentően alacsony Oroszországban: 6%.
A műanyaghulladékok csökkentésére irányuló szándék és a valóság még távol állnak Míg a fent említett, a műanyaghulladék csökkentésére irányuló gyakorlatot széles körben alkalmazzák, sok más lehetőséget figyelmen kívül hagynak. A fogyasztók visznek ugyan magukkal saját táskát a bevásárláshoz, gyümölcs és zöldség vásárlásakor azonban még mindig műanyag zacskót használnak. A felmérésben 17, a műanyaghulladék mennyiségének csökkentésére irányuló magatartást értékeltettek a válaszadókkal. A 12 főbb európai piacot közelebbről megvizsgálva azt látjuk, hogy Ausztriában, Magyarországon és Németországban teszik állításuk szerint a legtöbbet a fogyasztók: negyedével (Magyarország, Németország), illetve harmadával (Ausztria) több konkrét lépést tesznek meg, mint a többi országban. Hollandiában, Lengyelországban és különösen Oroszországban a fogyasztók lemaradnak a környezettudatos viselkedés terén, ami itt az európai átlag kevesebb, mint felére jellemző.
A gyártókat tartják elsősorban felelősnek a hulladék ellenőrzéséért és korlátozásáért Ez a kérdéskör arra vonatkozik, kit tartanak a válaszadók felelősnek a műanyaghulladék csökkentéséért. A vizsgált országok nagy többségében a fogyasztók az elsődleges intézkedéseket a gyártóktól várják el, a kormányok felelőssége csak ezután következik. A fogyasztók legfeljebb csak részlegesen látják magukat és a kereskedőket felelősnek, szerintük a műanyaghulladék kihívásával nem nekik kell foglalkozni elsősorban. A gyártókon a legnagyobb nyomás Svédországban, Csehországban és Hollandiában van; ezekben az országokban a válaszadók fele őket tartja felelősnek. Lengyelországban és Olaszországban a válaszadók a műanyaghulladék problémájának megoldását inkább megosztott felelősségnek látják. Lengyelországban ez leginkább a kormány (39%) és a gyártók (38%) közötti megosztást jelenti, Olaszországban pedig három szereplő, a kormány (30%), a gyártók (27%) és a fogyasztók (27%) együttes felelősségvállalását. Oroszország egyedülálló a tekintetben, hogy a válaszadók 65%-a érzi úgy, hogy elsősorban a kormány feladata cselekedni. A kereskedőket felmentik a felelősség alól: kivétel nélkül valamennyi országban őket látják a legkevésbé felelősnek (az európai átlag: 7%).
A fogyasztók még nem igazán érzékelik a gyártói márkák hulladékcsökkentési lépéseit Amikor megkérdezték a válaszadókat, hogy szerintük mely csoportok tesznek már most sokat a műanyaghulladék mennyiségének csökkentése érdekében, a válaszadók sokkal kevesebb gyártót említettek, mint a kereskedőt. Átlagosan 10 vásárlóból csak 1 tudott megnevezni gyártói márkát. De ha meg is tudott nevezni márkát, az említett márkák több mint fele kereskedői márka volt. A kereskedők emiatt stratégiai szempontból érdekes helyzetben vannak: nincsenek nagy elvárások feléjük, erőfeszítéseik ugyanakor szembetűnőbbek, mint a gyártói oldalé.
A 2019 áprilisában, májusában elvégzett felmérést Lenneke Schils és Martin Schlottmann, az FMCG szektor szakértői irányították. Lenneke Schils szerint: „Nem fér hozzá kétség, hogy a fogyasztókat erősen aggasztja a műanyaghulladék témája, és úgy érzik, hogy sokat tehetnek a műanyaghasználat csökkentéséért. Mivel a gyártókat terheli a legnagyobb felelősség a problémakör kapcsán, ez egyben jó lehetőséget teremt számukra, hogy a műanyaghulladékok csökkentésén kereszül növelni tudják vásárlóik elkötelezettségét a márkáik iránt. A gyártóknak vezető szerepet kell vállalniuk a probléma magoldásában, ugyanakkor meg kell szólítaniuk a helyi vásárlókat, hogy ők is legyenek részesei a folyamatnak. Martin Schlottmann hozzáteszi, „A mai piacokon jelen levő éles versenyben a műanyaghulladékkal kapcsolatos általános érintettség lehetővé teszi a szereplők számára, hogy megkülönböztessék magukat, és a márkaüzenetüket a műanyagterhelés csökkentésére irányuló aktív intézkedések fényében alakítsák. A fogyasztók egyre inkább olyan márkákat választanak, amelyek tükrözik értékrendjüket. Azon gyártók, amelyek ezt figyelmen kívül hagyják, a következő évtizedben nehézségekkel szembesülhetnek.”
