Talán a legismertebb kémnő, Mata Hari történetét dolgozta fel új dokumentumfilmjében a Spektrum. A filmből kiderül, honnan indult a karrierje és hogyan sikerült meghódítania az akkori kor legbefolyásosabb férfiúit is.
Mata Hari – malájul a „hajnal szeme” – Margaretha Zelle néven született Hollandiában 1876. augusztus 7-én, apja, aki egy boltot vezetett, egyszer csak egy vagyont keresett a tőzsdén. Adam Zelle kényszeres hazudozó volt, bárónak mondta magát, és azt híresztelte, hogy nemesi család leszármazottja. Mindig eltúlozta saját fontosságát, és egy valódi mesevilágban élt. De imádta a lányát, vagyonokat költött rá, selyem és bársony ruhákba öltöztette, amiről a kislány barátai nem is álmodozhattak. Egyik iskolai barátnője így idézte fel a lány alakját: „egy orchidea volt a boglárkák között”.
A gondtalan évek utána azonban tragédiák sora következett: apja elveszítette a pénzét, anyja pedig meghalt. A 16 éves Margaretha nagynénjéhez és nagybátyjához kerül, akik Leidenbe küldték, hogy óvónőnek tanuljon. Nem sokkal az érkezése után azonban megkörnyékezte őt az igazgató, majd amikor a viszonyuk kiderült, neki kellett elhagynia az iskolát, nem az igazgatónak.
Ekkor Margaretha már 18 éves, de se családja, se pénze nem volt, kiutat kellett találnia a problémákból, és ez a kiút egy házasságot jelentett. Újsághirdetés révén talált magának férjet, egy eltávozáson lévő tisztet, aki Holland Indiában szolgált. A férfi igen jó családból származott: anyja bárónő volt, a nagybátyjai pedig hadnagyok és admirálisok, így 1895-ben Margaretha hozzáment Rudolf John MacLeod-hoz. A férfi majdnem 20 évvel idősebb volt Margarethanál, nagyon szerette a nőket, nem csak a feleségét, hanem más nőket is, és ez nem tette könnyűvé a házasságot. Ennek ellenére Norman, a fiúk, és Non a lányuk is megszületik, de nem sokkal később a fiú meghalt. Sokáig úgy tarották, hogy egyik szolgálójuk mérgezte meg a gyerekeket, de Margaretha előkerült leveleiből kiderül, hogy férje fertőzte meg őt szifilisszel, melynek következtében Norman is beteg lett. Akkoriban a betegségre előszeretettel alkalmaztak higanyt, de a kezelés hamar tragédiába fulladt. MacLeod feleségét okolta Norman haláláért, és ezt a vádat a házasság nem élhette túl. A nő lányával együtt visszatért Hollandiába, és küzdött a jogaiért, hogy az amúgy szintén megbetegedett lányát magánál tarthassa, de nem maradt pénze, így Non visszatért az apjához, anyja pedig soha többé nem látta őt.
Leveleiből az is kiderült, hogy csak a lánya, és anyai kötelessége tartotta vissza attól, hogy kurtizánként próbáljon szerencsét, de lánya elvesztése ezt az akadályt is megszűntette. Hamarosan Párizsban találta magát, ahol a legelőkelőbb szalonokban táncolt, és ahol sorra hódította meg a felső tízezer férfi tagjait, akik közül az egyik a keleties hangzású Mata Hari nevet adta neki. A névvel hatalmas karriert futott be, az egész világ a lábai előtt hevert, a legfelsőbb körök tagja lett Párizsban, Németországba, és szinte egész Európában, és szeretői is ebből a körből kerültek ki. Hagyta, hogy a férfiak tartsák el, de aztán szép lassan az idő elszaladt felette, és a 30 felett járó, idősödő kurtizánnak egyre fontosabbá vált, hogy bebiztosítsa magát „barátai” által.
Megírta saját balettjét, amit a Metropol Színház hosszú időre a műsorára tűzött, csakhogy időközben kitört az első világháború, és minden másképp alakult.
A Német Birodalom hadat üzent a Francia Köztársaságnak és Mata Hari ugyan nem politizált, szeretői között német és francia állampolgár is akadt, így hamar a két oldal között találta magát. Nemkívánatos külföldi lett a német hatóságok számára, mert 10 évet töltött Franciaországban, így minden Németországban tartott pénzét zárolták. A franciák is követni kezdték, de végül George Ledoux a francia kém-elhárítás feje egy millió frankért cserébe – hátsó szándékkal – kémkedéssel bízta meg Mata Harit. Kémnőként az utazása azonban csak Nagy-Brittaniáig tartott, ott ugyanis tévedésből német kémként letartóztatták. Mata Hari a kihallgatása alatt csöndben maradhatott volna, de mit sem sejtve elárulta, hogy ő francia kém, és nem német. A britek értesítették a franciákat, de Ledoux letagadta a megbízatást. Visszaküldték Franciaországba, ahol ismét azzal vádolták, hogy német kém, ekkor szembesült vele Mata Hari, hogy tőrbe csalták. Végül sokszori kihallgatás után bevallotta, hogy H21 kódnéven valóban a németeknek is dolgozott, így végül 1917. október 15-én a franciák kivégezték. Az ítélet végrehajtásakor ott állt a kivégzőosztag előtt, és nem engedte bekötni a szemét, szemtől szembe várta a halált.
