Brutális ugrás számítási és adatátviteli kapacitásban, nagyobb szerep a felhőknek és az ügyfélélménynek – többek között ezeket látják a 20-as évek legfontosabb trendjeinek az SAP szakemberei.
Miközben a világ elsősorban a forradalmi újításokra figyel, és azt találgatja, hogy a nagy találmányok mikor kerülnek polgári forgalomba, addig az SAP szakértői a vállalati, üzleti, társadalmi működés modelljeinek szintjén mutatkozó láthatatlan, de annál nagyobb horderejű változásokra fókuszálnak, amelyeket a technológia inspirál.
Brutális ugrás számítási és adatátviteli kapacitásban
Évtizedes előrejelzésekben rendre felbukkan a kvantumszámítógép. Ha lakossági kiskereskedelmi forgalomba még nem is jut el tömegesen, de vállalati szerverekben, kutatócégek laboratóriumában már biztosan fellelhetők lesznek ezek a teljesen új hardverstruktúrán alapuló szuperszámítógépek akár már a húszas évek végére. A hatványozottan megnövekvő számítási kapacitás nyomán eltűnnek azok a korlátok, amik eddig a rendelkezésünkre álló végtelen mennyiségű adat feldolgozásában gátoltak minket. Az űrkutatástól a meteorológián át az egészségügyig, az élet minden területén ugrásszerű változást hoz, olyan eredmények birtokába kerülünk, melyek nélkül eddig csak tapogatóztak a tudósok. A mesterséges intelligencia, az egymással kommunikáló eszközök, vagy az IoT mind ennek a technológiai ugrásnak köszönhetik majd kiteljesedésüket. Míg korábban a programozásban az egyszerűsítés és a tömörítési eljárások használatával tudtak csak úrrá lenni a szűkös adatátviteli kapacitásokon, addig a jövőben – például az 5G-nek és várható utódainak köszönhetően – erre már alig kell tekintettel lenni.
Felhő – a leggyorsabban fejlődő IT ökoszisztéma
A vállalatok részére kínált, informatikai alapú szolgáltatások legkényelmesebb platformja már évek óta a felhő. A tízes években a legtöbb üzleti folyamat kiszervezésre került, így például a beszerzés, HR, értékesítés. Ennek szerepe azonban várhatóan tovább nő a tároláson és feldolgozáson túl a prediktív adatelőállítás irányába. A jövőben a felhőben futó alkalmazások, különösen ha mesterséges intelligenciával vértezik fel őket, a rendszeresen visszatérő igényeket felismerik, és maguktól kínálják fel a vágyott eredményt. Elvárható lesz, hogy az egyszer-kétszer végzett adatlekérés idővel teljesen magától érkezzen meg a felhőből, anélkül, hogy a kapcsolódó elemzést és kimutatást egy irodai munkatárs elvégezné.
A cégek és beszállítóik közötti együttműködés ráadásul sokkal magasabb szintre is léphet. Olyan együttműködési modelleket lehet fejlett, felhő alapú megoldásokkal végrehajtani, ahol sokkal inkább horizontális függelmi viszony, semmint alá- és fölérendeltség alakul ki beszállító és vevő között. A hatékonyság javításában rejlő minden fillér tartalékot ki lehet használni, ha egymás igényeit és lehetőségeit a lehető legszorosabban követik a partnerek. A legjobb áron, legjobb időben, legvonzóbb paraméterekkel kínált áruk és szolgáltatások minden félnek kölcsönös előnyöket és javuló profitrátát biztosít.
Az ügyfélélmény – a valódi megkülönböztető jegy
A termékek és szolgáltatások bőséges kínálata mellett a 2010-es években számos iparágban merült fel a valódi versenyjellemzők hiánya. Oly sok az alternatíva, és sokszor annyira minimális az egyes márkák közötti valódi funkcionális eltérés, hogy szinte lehetetlen megkülönböztető jeggyel felruházni és kommunikálni egy terméket vagy szolgáltatást. Míg a CEO-k 80%-ának meggyőződése, hogy kiemelkedő élményt nyújt termékével vagy szolgáltatásával ügyfeleinek, addig a fogyasztóknak csak 8%-a érzi ezt ugyanígy. Ezt hívjuk Experience Gap-nek. A húszas években a technológiai lehetőségek révén még jobban kiismerhető és digitalizálható az ügyfelek igényeinek, elvárásainak, elégedettségének, összefoglalva a fogyasztáshoz kapcsolódó élményeinek összessége. Amennyiben egy ügyfélnél az igény felmerülésétől az első, majd további vásárlásain át az ügyfélszolgálati és kapcsolódó egyéb interakciókig minden részletre kiterjedően megismerhetők a motivációi és ez alapján javítható a kiszolgálás menete, akkor az jelentős többletet ad az elégedettségéhez – függetlenül attól, hogy a termék már eleve kielégítő volt számára. Az SAP szakértői szerint mind a termékinnovációban, mind a kiszolgálási csatornák fejlesztésénél ez lesz az irányadó szempont a következő években. Ugyanez igaz a vállalatokra, mint munkáltatói márkákra: a dolgozók elégedettségének folyamatos mérése nélkül egyetlen vállalat sem fog labdába rúgni a jövőben, a munkavállalói élmény fokozása lesz a kulcs az employer branding területén is.
Munka világa: végtelen termelési hatékonyság versus végtelen szabadidő
Az SAP szakértői szerint fontos témája lesz az előttünk álló éveknek, hogy az összefoglaló néven Ipar 4.0-nak hívott termelékenységi és automatizációs forradalom milyen hatással lesz a munkaerőpiacra és a társadalomra. Ha abból az alapfelvetésből indulunk ki, hogy ez várhatóan felemészti a munkahelyeket, és a robotizáció illetve a mesterséges intelligencia miatt ugrásszerűen nő az emberek szabadideje, akkor a humán munkaerő „megspórolásának” hozamát valamilyen formában vissza kell csatornázni az emberek felé, hogy elkerülhetőek legyenek a társadalmi feszültségek. Egészen biztosan rövidebb kell legyen a „hivatalos” munkaidő, végső soron pedig olyan társadalmi berendezkedés is jöhet, ahol nem csak a munka köré szerveződő tevékenységeinket tudjuk értékké váltani. „Új világrend” létrejöttét egyelőre nem tartják valószínűnek az SAP szakértői sem, de bizonyosan láthatunk a húszas évek folyamán több kísérletet is a kényes egyensúly fenntartására. Ilyen lehet a négynapos munkahét, vagy az alapjövedelem. Felmerülhet a robotokra kivetett adó, például társadalombiztosítási hozzájárulás formájában, és idővel napirendre kerülhet a közösségi médiaszolgáltatók adóztatása is. Várhatóan megjelennek a robotika-mentességet hirdető termelői és fogyasztói közösségek is, hasonlóan a kézműves termékek és a kistermelői piacok tízes években látott szaporodásához. Az SAP szakértői felhívják a figyelmet, hogy az e-sportok, és általában az egyre tökéletesebb szimulációt adó virtuális terek a szórakoztatáson túl a „dologtalanság” fontos társadalmi kihívására is megoldást kínálnak: egy alacsony költséggel megélhető virtuális tér tompíthatja a munka világából kieső, magukat haszontalannak érzők tömegeiből eredő társadalmi feszültséget. Így a virtuális terek végső soron akár állami támogatást is élvezhetnek, ha ez könnyebb, mint munkát vagy segélyt adni a rászorulóknak.
Ügyfelekből adatvagyon
„Az adat az új olaj” – szól a mondás, azonban messze többet rejt magában ez a mondás. Az olajipari folyamatokhoz hasonlóan alakulhatnak át a vállalati rangsorok, ha az adat és az információ alapjaira új szolgáltatások születnek. A médiavállalatok információs közműcégekké lehetnek, és fordítva, nagy számosságú ügyfélkörrel rendelkező közműcégek pedig adatvagyonként értékesíthetik fogyasztóikhoz való hozzáférést, egyfajta ügyfélközművekként.
Az SAP szakértői szerint a virtuális térben a javak és szolgáltatások mellett újabb meta-javak is fizetőssé válhatnak: megtörténhet személyes adataink beárazása, és vásárolható termékké válhatnak a lájkok mellett a kedvező értékelések, vagy éppen a bizonyos csoportokba való belépés és befogadás joga. A mikrofizetési eljárásokkal észrevétlenül indulhat meg ezen javak kereskedelme, eleinte fájdalommentesen, később viszont a teljes közösségi médiára kiterjedően. A társadalmi hatás egyelőre nem megjósolható. Kérdés, hogy miként fog erre reagálni az állam: lehetőséget, vagy veszélyt lát-e benne? A polgárai érdekét fogja nézni, vagy pedig saját hatalmának megőrzését tartja fontosabbnak?
Mobilkommunikáció: a nélkülözhetetlenség eszköze
Az okostelefon véglegesen elvesztette telefon jellegét, olyan hordozható személyi asszisztenssé vált az elmúlt évtizedben, mely támogat minket munkánkban, szórakozásunkban, közlekedésünkben, önkifejezésünkben, mindennemű társas interakciónkban. Megjelent az előlapi kamera, az integrált navigáció, értelmet nyert a felhő, és a 3G, majd a 4G révén kényelmes és élvezhető hang és képminőség lett elérhető. A 20-as évek nagy kérdése az, hogy az érintőképernyőt és a mikrofont felváltja-e valamilyen más beviteli mód, esetleg periféria. Az elmúlt egy-két évben a karórás kiegészítők a legfontosabb utasítások átadására már lehetőséget biztosítottak. A következő ugrás a mozdulatainkkal, vagy mimikánkkal történő vezérlés után a gondolatainkkal való irányítás lehet – amennyiben legyőzzük egy fejen hordott letapogató eszköztől, vagy bőrünk alá ültetett szenzoroktól való viszolygásunkat. Miután a készülékbe költözött az irodánk, a pénztárcánk és számos személyes tárgyunk, a következő évtizedben maga a készülék költözhet belénk, de legalábbis szorosan integrálódunk vele, hiszen már ma is szinte el vagyunk veszve nélküle.
A megosztásos modellek forradalma
A birtokláshoz, valamint a tárgyak és szolgáltatások használatához fűződő viszonyunkban beállt változás emlékezetes fejleménye a tízes éveknek. 2010 után született az AirBnB, a Lime, az Uber és általában a megosztáson alapuló üzleti modell. Ugyanakkor szárbaszökkent a Spotify és a Netflix is, amelyik ugyanúgy a birtoklás helyett a folyamatos kollektív bérleti díj modelljét kínálja. A szoftverek és alkalmazások piacán pedig ma már szinte alig vannak egyszeri fizetéses termékek, mindegyik használatarányosan, vagy elérési csomagok alapján szab ki díjat felhasználójára. A technológia révén a használat legkisebb egysége (megtett kilométer, letöltött kilobájt, felhasznált kWh, eltöltött órák száma) is mérhető, elszámolható. A 2010-es évek megteremtették a bizalmat, és várhatóan a tulajdonlás helyetti bérlési és megosztási konstrukciók tovább fognak terjedni, a „sűrű fillérek” jegyében.
Nagy kérdés, hogy ha nem akarunk venni, csak bérelni dolgokat, akkor az milyen hatással lesz olyan meghatározó volumenű iparágakra, amilyen például az autógyártás. Egyesek már az autóipar csődjét, és ebből tovagyűrűző globális válságot vizionálnak, mondván, hogy a városi emberek már nem vágynak autóra, inkább csak bepattannak az utcai bérkocsikba. Ugyanakkor, ha az autókat nem is kívánjuk a későbbiekben státusz szimbólumként birtokolni, a mobilitásért, tehát a futásteljesítményükért bizonyosan kívánunk majd fizetni – emlékeztetnek az SAP szakértői. Márpedig akár közösségi, akár privát alapon használunk is egy járművet, azt pár százezer kilométer megtétele után ki kell majd cserélni, tehát az igény tovább létezik a járműre, még ha azt globális autómegosztó cégek veszik is meg és nem családok és vállalkozások. Az igazi különbséget a birtoklási és használati modell változásából következően a járművek kihasználtsága fogja jelenteni: a megosztott, bérelt járművek nem a magánszemélyeknél szokásos évi 15-20ezres, és nem is a céges flották évi 20-30ezer kilométeres futásteljesítményét fogják produkálni, hanem nagyságrendileg magasabb, akár évi 100ezer kilométert. Ezáltal a forgási sebesség megnő, a járműiparban a cashflow javul, a fejlesztésekbe történő befektetések megtérülése is sokkal kedvezőbbé válik. Az SAP szakértői szerint a sokak által jósolt válság helyett éppen hogy a járműipar fénykorát hozhatják a következő évek, évtizedek.
Közösségi terek: biztonsági kihívások
A 20-as évek fontos kérdése, hogy kívánjuk-e visszanyerni a kontrollt személyes értékeink, illetve saját figyelmünk és érdeklődésünk felett, vagy pedig végképp behódolunk azoknak az algoritmusoknak, amelyek megfigyelt viselkedésünk, tranzakciós előzményeink vagy korábbi döntéseink alapján kínálják számunkra a tartalmat, a programot, a teendőt, a terméket, az élelmet és akár a párkapcsolatot is. Ma már kimondható, hogy mindezen rendelkezésre álló szolgáltatásokért – különösen a közösségi médiás profiljainkkal elért alkalmazásokért – a pénzünk mellett a személyes adatainkkal, szabadidőnk és szabadságunk feladásával fizetünk. Az SAP szakértői azt jósolják, hogy a következő években még élénkebb diskurzus indul arról, hogy az online közösségi terek előnyei mellett a veszélyekre, kihívásokra születnek-e kielégítő, előremutató válaszok. Egyre fontosabb lesz az információbiztonság, a szerzői jogok. A hamisítás immár nem csak termékek esetében, hanem immateriális javak, multimédiás tartalmak esetében is fenyegetni fog minket, ezért az eredetiség megállapítása, igazolása, személyes adataink és tartalmaink védelme fontos kihívás lesz a közösségi felületeken és felhőben.
Egészségügy: a húszas évek csapdája
Miközben az egyik legörvendetesebb fejleménye az elmúlt fél évszázadnak, hogy az emberek tovább élnek, általános egészségi állapotuk folyamatosan javul, és tevékeny életszakaszuk kitolódik, ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást is a modern társadalmaknak. Az elöregedés, a magas színvonalú egészségügy, az aktívak relatív csökkenő aránya óriási társadalmi költségekkel járnak. Noha a tízes években számos kezdeményezés indult az idősek termelésbe és fogyasztásba való reintegrációja kapcsán, a gyorsuló digitalizáció ennek azért némiképpen gátat szab – képességeik sokkal gyorsabban avulnak, igényeik kiszolgálására sokkal kevésbé nyitott a piac. Mindazonáltal az megjósolható, hogy a technológia itt is fontos tényezőként jelenik meg: integrált és viselhető felügyeleti eszközök, széleskörben elérhető otthoni ápolási megoldások, távelérésű konzultációs és segélyhívó rendszerek fogják támogatni az időseket. Az egészségügyben a más területen felszabaduló munkaerő leköthetővé válik: társalkodók, otthoni ápolást végzők, szociális munkások, rendszeres látogatók a mainál sokkal jobb megbecsülést fognak élvezni, mert sokkal nagyobb szükség is lesz rájuk egy öregedő társadalomban. Ugyanakkor itt is megjelenhet a technológia, a virtuális társalkodónők és a falak nélkül, csak közösségi profilban működő idősek otthona megszokott szolgáltatásokká válhatnak.
Ingyen energia – amit hoz, és amibe ez kerülni fog
A szél, a nap, a víz vagy a geotermia egyre hatékonyabb kiaknázása már a húszas években ízelítőt ad abból a drasztikus áresésből, ami utána várható, mikor a fúziós energiatermelés belép a polgári erőforrások közé. Ekkortól a rezsiszámlánk kizárólag hálózati hozzáférési díjat fog tartalmazni, mert önmagában az energia korlátlan mennyiségben lesz előállítható, ráadásul minimális környezeti hatással. Ennek következtében minden fogyasztó villamos energia alapúra fog átállni. Ezáltal óriási energiaigényű termelési és ellátási folyamatok is megvalósíthatóvá válnak. Különösen a mezőgazdaság (illetve a mezőtől immár független élelmiszer-előállítás és feldolgozás) lehet ennek haszonélvezője – vagy a korábban már említett járműipar és a közlekedés. Előnyeit a közlekedésben és a termelésben is érezni fogjuk, szinte egyetlen esélyként arra, hogy a szénhidrogéneket kiszorítsuk és a karbonlábnyomunkat csökkentsük. Az olcsó energia révén a hagyományos ellátási láncok (termelés, raktározás, szállítás) helyett számos eszközt akár helyben történő gyártással – 3D nyomtatással – költséghatékonyabb és fenntarthatóbb lesz előállítani. Mindehhez azonban már a következő években hatalmas beruházásokat kell eszközölniük az országoknak az áramátviteli rendszereik fejlesztésébe. A villamosenergia hagyományos termelésén túl a számtalan kiserőmű termelése és ezek révén az energia többirányú disztribúciója lesz megoldandó feladat, illetve idővel a tárolása is.
Ha ezek a beharangozott, óriási léptékű innovációk nem is jutnak el ilyen hamar a tervezőasztalról a boltok polcaira, a számítástechnika már mai fejjel is megjósolható további fejlődése is bőséges tartalékot rejt mind a gazdasági mind a társadalmi változásokhoz. A digitalizációval járó tervezhetőség, kiszámíthatóság, a javuló termelési hatékonyság, eszközkihasználtság folyamatosan fogja faragni a költségeket és javítani a vállalatok működését, lépésről lépésre. Nem csak a hulladék kihívás és a fenntarthatósági kritériumok, hanem egyéb tényezők okán is egyre inkább arra leszünk kényszerítve, hogy felesleg, időkiesés, üresjárat nélkül termeljünk és használjunk mindent, lehetőleg már az újrafelhasználást is beleprogramozva. Várhatóan meg is lesz ehhez a számítási és szervezési kapacitás, az SAP-n legalábbis egészen biztosan nem fog múlni.
