Névadóval egybekötött évnyitót tartott a Nemzeti Filmintézet fóti filmgyártó bázisán. A négy új világszínvonalú műterem ezentúl Adolph Zukor, William Fox, Makk Károly és Radványi Géza nevét viseli, míg a középkori várdíszletet egykori megálmodójáról és megvalósítójáról, Banovich Tamás díszlettervező-rendezőről nevezték el. Kiderült az is, hogy idén június 18-20. között rendezik meg a MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztivált.
(Kiemelt kép forrása: NFI)
„Nem volt könnyű dolgunk a névválasztásnál, ez is bizonyítja, hogy a magyar film nagyon gazdag, tele olyan alkotókkal, akikre a vitákon felül, mindannyian büszkék vagyunk, szívesen emlékezünk.” – mondta el Káel Csaba kormánybiztos, a Nemzeti Filmintézet elnöke a névadón.
Emlékeztetett arra, hogy a 2020-ban működésbe lépett Nemzeti Filmintézet fő vállalásait az elmúlt év sikerei beteljesítették. „Visszacsábítottuk a nézőket a magyar filmekre, a mozikban rekord siker lett a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Véletlenül írtam egy könyvet, a tévéképernyőkön a Hunyadi-sorozat. Sok magyar alkotás a nézettségi listák élére került a streaming platformokon is, és a magyar filmek otthona, a Filmio is egyre népszerűbb, kínálata a kezdetek óta ötszörösére nőtt. Szinte minden korcsoportnak szervezünk magyar film vetítéseket partnereinkkel a Klassz napoktól kezdve az egyetemi filmklubokon át az országos filmklubhálózatig, mely idén 210 helyszínen lesz megtartva.”
A kormánybiztos kiemelte a koprodukciós stratégia sikerét is, melynek keretében a Nemzeti Filmintézet támogatásával mintegy 40 koprodukció készült el vagy folyamatban van, számos olyan országgal is, melyekkel korábban nem volt filmes együttműködés. „Évtizedek óta nem volt példa arra, hogy két magyar koprodukciót hívjon meg versenyébe a velencei filmfesztivál. Augusztusban az Árva és a Csendes barát című filmek premierjét is a Lidón ünnepelhettük.”
Káel Csaba a 2026-os évre előre tekintve bejelentette a MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztivál időpontját. A filmes seregszemlét június 18-20. között rendezik meg Veszprémben és Balatonfüreden. A MOZ.GO-n ezúttal is átadják majd a Magyar Mozgókép Díjakat és a Magyar Filmakadémia Életműdíjait. A MOZ.GO - Magyar Mozgókép Fesztivál versenyébe január 15-től lehet nevezni az alkotásokat.
„Az elmúlt időszakban a fővárosban felépítettük a három legnagyobb presztízsű európai klasszikus film ünnep egyikét, melyen világsztárok is részt vesznek. Ősszel ismét a felújított mozgóképeké lesz a főszerep, szeptember 15-től 20-ig rendezzük meg a 9. Budapesti Klasszikus Film Maratont.” – jelentette be Káel Csaba, a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos.
Pál Ákos vezérigazgató a Nemzeti Filmintézet magyar filmiparban betöltött katalizátor szerepéről beszélt a rendezvényen. „Azért dolgozunk, hogy a magyar film ismertségét és elismertségét növeljük itthon és külföldön egyaránt. Erőfeszítéseink sikerét jól mutatja az új és a felújított klasszikus magyar filmek belföldi és külföldi filmjog értékesítésből származó bevétel is, mely 2025-ben meghaladta az egymilliárd forintot.”
A vezérigazgató bejelentette, hogy a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum és Filmlabor igazgatósága piacvezető versenytársak közül került ki nemzetközi tender győztesként, és elnyerte a szaúd-arábiai filmkincs digitalizálási és felújítási projektjét. A kutatást is magában foglaló másfél évesre tervezett munkafolyamat új távlatokat nyit meg filmiparunk számára.
A bejelentések közt volt az Eurocine nemzetközi tradeshow és fórum is, mely újdonságként érkezik Budapestre május 8-9-én, szakmai partnere a Nemzeti Filmintézet és a szervezők már várják a kiállítók és résztvevők jelentkezését.
A Nemzeti Filmintézet évnyitó rendezvényét a szakmabeliek nagyszámú részvételével és a névadók hozzátartozóinak, Makk Lili vágó és ifj. Banovich Tamás képzőművész-galériatulajdonos jelenlétében tartották és a filmesek megtekinthették a teljességében megújult világszínvonalú stúdiókomplexumot, ahova idén három produkció már biztosan érkezik forgatni.
Az NFI Stúdió új műtermeinek és középkori várdíszletének névadói:
Adolph Zukor Kelet-Magyarország szülöttje és 15 éves koráig itt is élt. Ekkor döntötte el, hogy sok ezer honfitársával együtt ő is kivándorol Amerikába és ott próbál szerencsét. 1891 tavaszán lépett partra New Yorkban és szorgalmának köszönhetően néhány év alatt vagyonos ember lett belőle. Az új század hajnalán bekapcsolódott a showbizniszbe és tőkéjét az új médium, a film fejlesztésébe fektette. Az elsők között volt, aki gyártással és forgalmazással is foglalkozott, de a legelső amerikai nagyjátékfilmet is ő forgatta. Cégével, a Paramount filmstúdióval megalapítója lett Hollywoodnak, amely számára sorra fedezte fel az első sztárokat is. Korán felismerte a televíziózásban rejlő lehetőségeket, ugyanakkor kísérletezett a szélesvásznú technikával és a térhatású vetítéssel is. Filmjei sorra nyerték az Oscar-díjakat, ő maga is megkapta az aranyszobrot páratlanul gazdag és sikeres életművéért. Kivételesen hosszú élete során sosem felejtette el szülőhazáját, így amíg tehette, rendszeresen hazalátogatott Magyarországra.
William Fox a tokaji borvidék szülöttje, aki csecsemőkorában került az Egyesült Államokba. New Yorkban nőtt fel, ahol kivételes üzleti érzékét sikerrel kamatoztatva hamar a jövedelmezőnek ígérkező filmipar egyik kreatív irányítója lett. Mozihálózatot üzemeltetett, majd bekapcsolódott a filmforgalmazásba és gyártásba is. Létrehozta Fox Film nevű cégét, ami a legnagyobb gyártók egyike lett. Sorra fedezte fel a némafilm legnagyobb sztárjait, és tudatosan alakított ki körülöttük sztárkultuszt. Kiváló üzleti érzéke és a filmmarketinggel kapcsolatos ötletei komoly sikereket hoztak neki, ugyanakkor jelentős érdemeket szerzett a korai hangosfilmgyártás és filmhíradó készítés terén is. A gazdasági világválság egyik kárvallottja lett, így az 1930-as évektől kivonult a szakmából, de a nevét továbbra is viselte a 20th Century Fox, amely a filmtörténet egyik legfontosabb szereplője maradt, és amely évtizedeken át készítette a legnagyobb kasszasikereket. Noha Fox sosem tért vissza Magyarországra, mégis szívesen dolgozott együtt magyarokkal, akiket színészként, íróként vagy ötletemberként mindig szívesen látott stábjában.
Banovich Tamás, a magyar filmtörténet sokoldalú, izgalmas, azonban mellőzött alakja száz évvel ezelőtt született a fővárosban. Az elsők között volt, akik filmrendezői diplomát vehettek a kezükbe. Első filmjét 1956-ban politikai áthallások miatt betiltotta a cenzúra, ezért a későbbiekben többnyire rövid táncfilmeket készített, amelyek modern és sajátos vizuális világával egyre több elismerést szerzett. Filmdíszleteinek egyéni, letisztult és absztrakt hatású világára Cannes-ban is felfigyeltek (Az életbe táncoltatott leány), ahol technikai nagydíjjal jutalmazták látásmódját. Az elismerés itthon sem maradt el, hiszen számos alkotó kérte fel közös munkára. A hatvanas évektől állandó munkatársa lett Jancsó Miklósnak (Szegénylegények), az élethosszig tartó közös munka eredménye a magyar filmtörténet számos jelentős alkotása. Mások filmjeihez, valamint számos színházi és televíziós produkcióhoz is gyakran tervezett látványos és emlékezetes díszletet. Ő volt a fóti stúdiókomplexum területén épült, első szabadtéri díszlet megálmodója és tervezője is.
Makk Károly éppen száz éve valósággal beleszületett a moziba, hiszen édesapja üzemeltette Berettyóújfalun a városi filmszínházat. Gyermekkori élményei hatására már a háború alatt a filmgyárban dolgozott, ahol a filmkészítés minden titkát elsajátította. Ennek köszönhette, hogy később minden idők egyik legsokoldalúbb alkotójává válhatott, aki képes volt a folyamatos megújulásra és mindent tudott a kamera mögötti munkákról. Hosszú pályája során mindig biztos kézzel nyúlt a legkülönbözőbb műfajokhoz: rendezett sikeres vígjátékot (Liliomfi), lélektani drámát (Ház a sziklák alatt) és csípős szatírát (Mese a 12 találatról) is. Legtöbb alkotása a magyar filmtörténet remekművévé érett, s ezek közül sok a legnevesebb nemzetközi jelöléseket és díjakat is besöpörte (Szerelem). Hosszú és termékeny alkotói pályája elismeréséül csaknem valamennyi hazai díjjal megjutalmazták élete során. A magyar filmtörténet egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású rendezője volt, akinek keze alatt filmrendezőgenerációk nevelkedtek, és akinek filmjeit minden korosztály ismeri Magyarországon.
Radványi Géza a felvidéki Kassa szülöttje volt, ahol polgári családban, klasszikus humán műveltségben nevelkedett. A filmhez az újságírói pályáról került át, Berlinben és Párizsban írt forgatókönyveket, majd hazatérve rendezni kezdett. Sorra készítette korának legszínvonalasabb drámáit (Zárt tárgyalás), ezek között volt olyan is, amelyet színesben forgatott (A beszélő köntös). Filmjeinek jellegzetessége volt a humanizmus és a mély lélektani hitelesség, amelyből építkezve a háború után elkészítette az újjászülető magyar filmgyártás első remekművét (Valahol Európában). Balázs Bélával együtt ő alapozta meg a magyarországi filmművészeti képzést, és bár 1948-ban elhagyta az országot, hogy a francia, német és osztrák filmgyártás termékeny alkotója legyen, a fiatal magyar filmes tehetségek iránti érdeklődése sosem szűnt meg.
