A változó világrendről, új nagyhatalmak felemelkedéséről és a növekedés új forrásairól szólnak az elmúlt évek világgazdasági és geopolitikai elemzései, amelyek nagy hatással vannak a kormányzat gazdaságstratégiájára és külkapcsolataira. Ugyanakkor ezek alapját, a gazdasági növekedést is érdemes megvizsgálni mielőtt bármilyen további lépést teszünk – áll a GKI közleményében.
A 2010-es évek elején a magyar gazdaság növekedése, párhuzamosan az Európai Unióval, elmaradt az Egyesült Államok növekedésétől. A 10-es évek közepétől azonban a magyar növekedés gyorsabb volt, mint az amerikai és európai, ami jelentős mértékben a hazánkba érkező uniós támogatásoknak volt köszönhető. A Covid-lezárásokat követő időszak fellendülése ugyanakkor már elmaradt az amerikaitól és újra az uniós szinttel megegyezővé vált, feltételezhetően nem függetlenül az uniós támogatások felfüggesztésétől. 2010-től 2023-ig a magyar gazdaság GDP növekedése (+38,2%) kevéssel előzte meg az USA-ét (+35,1%), míg az Európai Uniónál (+19,2%) és az Eurózónánál (+16,3%) jelentősen gyorsabb volt. Fontos figyelembe venni, hogy alacsonyabb szintről könnyebb tovább fejlődni.
A magasabb kiinduló állapot miatt hiába növekedett százalékosan lassabban az EU, mint Magyarország, az egy főre jutó dollárban mért GDP növekedés mindkettő szereplő esetében 5000 dollár volt.
A nyugati világ sokszor megjósolt végének elemzéséhez érdemes az „új kihívót”, Kínát is beemelni az elemzésbe. 2010 óta az amerikai egy főre jutó reál GDP növekedés 12 ezer dollár volt, ami nem csak a magyar és európai növekedésnél, de a 6500 dollárt elérő kínai növekedésnél is több. Ez azt jelenti, hogy hiába nőtt százalékos arányban a kínai GDP jobban az amerikainál, nominális értelemben az olló tovább nyílt, míg a magyar „felzárkózás” csak a további leszakadás elkerüléséhez volt elegendő.
Az új világrend és a „gazdasági semlegesség” elméleteivel ellentétben, a kínai gazdaság nem a nyugati, hanem a magyar gazdaságot közelítette meg az elmúlt évtizedekben. Ezzel párhuzamosan a magyar gazdaság nem közelítette meg az Európai Unió nominális átlagát (a vásárlóerő paritáson kimutatott növekedés dacára), a nagy összegű uniós támogatások ellenére sem. Az elmúlt évek növekedési adatai bizonyítják, hogy az extenzív gazdasági fejlődéssel ellentétben tényleges felzárkózást akkor tud elérni egy ország, ha tudásintenzív, magas hozzáadott értékű termékek és szolgáltatások előállításában vesz részt. Szemben a magyar modellel, amely az egyszerű összeszerelő, alacsony bérű és/vagy erősen környezet terhelő tevékenységeket próbálja behozni jelentős állami közvetlen és közvetett támogatással. Ennek árát pedig a hazai KKV-k fizetik meg a magas adóterhelésben, valamint a gyenge hazai keresletben. Minden ellenkező fogadkozás ellenére!
