Az elmúlt évben összesen közel 6,5 millió nézőt ért el a különböző TV2-s műsorok révén Till Attila, aki ezzel a legnézettebb műsorvezetőnek számít. Az idén lesz huszadik éve, hogy berobbant a köztudatba, és azóta egyetlen esztendő sem telt el úgy, hogy ne kapott volna szerepet főműsoridős produkciókban. A lapunknak adott interjúban Tilla beszélt a népszerűséghez való viszonyáról, a műsorálmairól és az élete egy fájdalmas területéről is. A Marketing&Media magazin legújabb számában a címlapsztárok és legtöbbet nézett tévésztárok toplistája, közösségi médiás toplisták és további elemzések olvashatók.
- A legtöbb nézőhöz eljutó műsorvezetőként mennyire figyeled azoknak a produkcióknak a nézettségét, amikben szerepet vállalsz?
- Mindig figyelem a nézettségi adatok alakulását, de azt szoktam mondani, hogy amolyan higgadt szenvedélyességgel. Ezalatt azt értem, hogy az én munkámon felül is nagyon sok összetevője van annak, hogy miként alakult egy adás nézettsége.
- A műsorok készítésekor mennyire tudod jól belőni, hogy miből lesz siker?
- Szerepeltem már olyan produkciókban, ami egészen kiváló tartalom volt, de nem hozta a várt vagy megérdemelt nézőszámot. Nem mindig egyenesen arányos egy tartalom minősége és nézettsége. Ettől függetlenül bizonyos visszatérő formátumoknál nagyjából sejtjük, hogy milyen nézőszámot hozhat. Azt például lehet tudni, hogy egy Sztárban sztár vagy Sztárban sztár leszek! nem bukhat meg. Utóbbinál tavaly inkább csak az okozott kellemes meglepetést, hogy a vártnál is jóval erősebb számokat ért el.
- Az idén lesz 20 éve, hogy elindult a Big Brother, ami neked igazán széles ismertséget hozott. Előtte kizárólag kulturális műsorokban tűntél fel. Nagy dilemmát jelentett annak idején, hogy szerepet vállalj egy valóságshow-ban?
- A Big Brother azért nem jelentett fejtörést, mert akkor már tudták rólam a TV2-nél, hogy nyitott vagyok ilyen jellegű műsor vezetésére is. Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy Friderikusz Sándorral készítünk egy kvázi Till Attila talkshow-t, ami a délutáni sávban kapott volna helyet, a Mónika-show ellenlábasaként. Ez végül nem került képernyőre, a Claudia-show indult el helyette. Amikor a Big Brother startolt, már megérett bennem az a gondolat, hogy kipróbálnám a szórakoztató műfajt is. Igazán nagy ismertséget ugyanis a főműsoridő tud hozni az embernek. Akkor tudsz számottevő műsorvezető lenni, ha az esti sávban kerülsz képernyőre. Egyébként 20 éve indult a Propaganda is, úgyhogy szeptemberben az is jubilál. Kevesen tudják, de a Tények mellett a TV2 legrégebbi műsora a Propaganda. Abban pedig szerintem egyedül vagyok a hazai televíziós piacon, hogy az elmúlt húsz évben minden idényben vezettem főműsoridős produkciót, egyetlen esztendő sem maradt ki.
- Házon belül kellett küzdened, hogy a szórakoztató műsorok mellett a Propaganda is szinte folyamatosan képernyőn maradhasson?
- Előfordult, de azért ezek mindig is viszonylag könnyű tárgyalások voltak. A TV2 általában nyitott volt arra, hogy legyen a Propaganda is, csak az üzleti konstrukció változott az évek során. Amúgy a műsor gyártási költségét mind a mai napig mi teremtjük elő.
- A húsz év azért is nagy szó, mert feletted többször is kicserélődött a csatorna komplett vezetősége. Velük mindig jó volt a kapcsolatod, vagy akadtak azért hullámvölgyek?
- Húsz éven át ez nem lehet teljesen zökkenőmentes folyamat, akadtak hullámok, de mindig az a fontos, ami most van. Márpedig most jó a kapcsolat. Fischer Gábor programigazgatóval folyamatos, interaktív partneri viszonyban vagyunk, meghallgatja az ötleteimet és én is nyitott vagyok a feladatokra. Ahogy a TV2-nek is vannak elvárásai, úgy nekem is akadnak igényeim. Persze körülöttem a csapat mindig cserélődött. Több olyan munkatársam is van, akik régebben elmentek innen, aztán visszajöttek. Sőt, az az érdekes, hogy rengeteg mostani TV2-s vezető, illetve műsorvezető korábban az RTL-nél dolgozott. Én a húszéves, megszakítás nélküli TV2-s múltammal inkább a kivételek közé tartozom.
- Miből adódik, hogy te párhuzamosan több műsorban is szerepet kapsz? Nehezen mondasz nemet, vagy ennyire ügyesen tárgyalsz?
- Valójában egyik sem. Nem ügyesen tárgyalok, hanem mivel TV2-s műsorvezető vagyok, ezért bizonyos keretek között el kell vállalnom egyes produkciókat, de Gábor ismer annyira, hogy tudja, mi illik hozzám. Persze ez alkat kérdése is. Most hülyén hangzik, hogy én mondom, de valójában bármilyen műsort csinálhatok. Teljesen mindegy, hogy vetélkedő, showműsor, lazább vagy komolyabb. Szinte bármilyen formátumban bevethető vagyok.
- Azért volt olyan, hogy valamire azt mondtad, „köszi, de ezt inkább nem vállalnám”?
- Persze, mert azért akad, ami nekem sem fekszik annyira. Nem azért, mert képtelen lennék megcsinálni, hanem nem tud annyira érdekelni. Például nekem egy táncos műsor nem állna jól. Nem tudok táncolni, és nincs kedvem valamit hónapokig úgy csinálni, hogy nincs hozzá kötődésem.
- Arra akadt példa, hogy nem akartad, de meggyőztek, és végül nagyon megszeretted az adott műsort?
- A Legbátrabb Páros ilyen volt, mert nagyon nem volt kedvem a forgatás miatt Máltára kiutazni. Igazából azt a Majkával való barátságom miatt vállaltam el, és végül nagyon megszerettem. Ez egyébként gyakori, hogy előre félek egy műsortól, de menet közben már kedvet kapok hozzá.
- Van olyan tévés műsorálmod, amit szeretnél megvalósítani?
- Sokféle műsortípust csináltam már az elmúlt húsz évben. Teljesen új, meglepő formátum, amire azt mondanám, hogy hát én még hasonlót se csináltam, olyan nincs. Jól bevált receptek mutációi térnek újra és újra vissza a képernyőre. Olyan szinten azért van műsorálmom, hogy nagyon örülnék annak, ha lehetne nevettetős, bandázós adásokat készíteni, mint amilyen az Ezek megőrültek volt. Amikor kicsit erősebb az ökörködős, sírva röhögős irány, akkor nagyon jól érzem magam. Szeretnék még Majkával is műsort vezetni, mert mindig is nagyon jó párost alkottunk, de Liptai Claudiával szintén szívesen dolgoznék újra együtt. Illetve volt egy meg nem valósult műsorterv 2003–2004 táján. Még a Sváby Andrásék idejében sokat gondolkodtunk egy főműsoridős Till Attila show-ról. Akkor is tudtuk, hogy nem vagyok annyira humoros, mint Fábry Sándor vagy Hajós András, viszont úgy éreztük, hogy ez mégis működhetne. Igazából azért nem vágtunk bele, mert ez már akkor is nagyon nehéz műfajnak számított. Ugyanis aki ezt elkezdi, az Magyarországon mindig beleütközik abba a problémába, hogy ugyanazok a vendégek járnak körbe, ami egy idő után unalmassá válik. Olyan pedig itthon nincs, hogy „mozikban az új Mission Impossible film, köszöntöm a stúdióban Tom Cruise-t”. Annak idején ennek nagyon utánanéztem, és Európán belül Németország az utolsó olyan médiapiac, ami az amerikai filmgyártók számára is fontos promóciós terület. Egy nagy sztár egy új mozifilm kampánya kapcsán akár egy napra is átugrik Németországba, hogy ott egy nézett műsorban mondjon három jó sztorit, de ehhez a magyar piac kicsi, talán még a lengyel is. Sőt, az is lehet, hogy lassan már ez sem működik, mert az internet mindent felülír… Olyan nagy változáson megy keresztül a média és a kereskedelmi televíziózás, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni, hogy pontosan mit csinálnék a jövőben.
- Neked a műsorvezetés mellett van egy filmes éned is, az elmúlt húsz évben több produkciót is forgattál. Most van futó filmes projekted?
- Ez egy bevallottan fájdalmas része az életemnek, mert három pályázatomat is elutasította a Filmalap. Itthon nem működik az, hogy a jól menő filmek készítőit támogatják, hanem mindig is volt ebben egy kiszámíthatatlanság. Most is dolgozok egy filmen, de kizárólag önerőből, színészhaverokkal. Már nem pályázok támogatásért, mert látom, hogy a hazai filmes világ számottevő alakjai közül is nagyon kevesen jutnak forráshoz.
- Egész aktív vagy a közösségi médiában. Ez belülről fakad, vagy rábeszéltek, mondván ez a csatorna műsorainak promóciója során is jól jöhet?
- A Tiszta szívvel című filmem későbbi főszereplője, az akkor 20 éves Fenyvesi Zoli mondta még 2013-ban, hogy hülye vagyok, ha nem instagramozom, mert az muszáj, az kell. Így vágtam bele, de nem egy vérprofi Instagram-oldalt működtetek, mivel nálam van mindenféle tartalom. Képes vagyok bármit kitenni, akár előnytelenebb fotót, videót is. A tévéműsorokhoz kapcsolódó hivatalosabbnak látszó tartalmakat is én találom ki. Sok olyan reklám is van, aminél én dolgozom ki a koncepciót. Ez a mai attitűd, hogy mindenki egyszerre szerkesztő, rendező, műsorvezető, vágó, nekem nagyon bejön. A Facebook már egy számomra problémásabb terület. Igazán jó Facebook-oldalt az tud csinálni, aki rendszeres, személyes párbeszédet folytat a követőivel. Az Instagram olyan, mint egy fotónapló, azt szeretem. A Facebookon viszont folyamatosan kommunikálni kellene, és élőben hiába vagyok nagy dumás, a neten ezt nem szeretem. Ráadásul a Facebook sokszor átcsap egy dühöngőbe, és az emberek arra használják, hogy kitombolják magukat és meggyőzzenek másokat a saját igazukról. Én viszont nem akarok senkit meggyőzni semmiről, és azt is elfogadom, hogy többféle igazság van. Ilyen megértő alkattal nem a legjobb platform a Facebook. A TikTokot pedig a gyerekeim nagyon szeretik, de én még nem tudtam igazán ráérezni, félig-meddig pedig nem akarom csinálni. A közösségi médiában az működik jól, ha valamit őszintén és folyamatosan tudsz nyomni.
- A magas nézettséghez visszatérve, ennek van egy olyan mellékhatása, hogy téged mindenhol megismernek. Ezt te élvezed, vagy van, hogy nyűgnek érzed?
- Engem ez soha nem zavart és nem változtam meg ettől. A Big Brother olyan szinten rakott be a köztudatba – akkoriban akadtak még 80 százalékos share-ek is –, hogy egy 2002-es kutatás szerint egyből bekerültem az 50 legismertebb magyar ember közé. Az nekem baromi jó érzés volt. A mai napig így van, hogy bárhová megyek az országban, egyből megismernek. Erdélyben is forgattam többször, és amikor mentünk valahová, hamar kiderült, hogy ki a román és ki a magyar, mert az utóbbiak még ott is egyből megismertek. Ez akkor nyomja meg az embert, ha azt hiszed, hogy te vagy a legfontosabb a világon, de velem ilyen soha nem volt.
Heszler Róbert
A Marketing&Media magazin legújabb számában megtalálható a címlapokon legtöbbször szereplő hírességek és a tévés sztárok toplistája, illetve közösségi médiás rangsorok is olvashatók. A jövő héten további részletekkel, elemzésekkel jövünk a toplisták kapcsán.