Liptay Gabriella
KPMG, marketing- és kommunikációs igazgató
- Mi az a 3 dolog, amit ajánlana egy fiatal marketinges diáknak, aki szeretne igazán jó marketinges lenni 10 év múlva?
- Legyen és maradjon kíváncsi, legyen „mindenevő”, olvasson és tájékozódjon naponta – főképp a nemzetközi szak- és szépirodalomban. Beszélgessen sokat nem szakmabeliekkel is, járjon koncertekre, színházba, kiállításokra, egyszóval vegye komolyan a kreatív ipar „teljesítményeit”. Ne kímélje magát a fentiekre való időráfordításban. Egyetlen percre se hagyja abba a tanulást, még 10 év múlva sem.
- Mire a legbüszkébb, ha 2020 márciusáig visszatekint?
- Az efféle átfogó krízishelyzetek úgy látom, hogy nemcsak a jövőbe vetett hitünket, a rugalmasságunkat és például a józanságunkat tesztelik, de előhozzák a szolidaritást, az együttműködést – ezeket a képességeteket nagyon jó látni, érezni. E helyzetek azonban arra is alkalmasak, hogy valami olyasmit hozzunk létre, amelyre „normál körülmények között” nem gondoltunk. A legbüszkébb így talán arra vagyok, hogy többnyire meg tudtuk tartani munkatársaink motiváltságát, ébren tudtuk tartani az ügyfeleink érdeklődését, a vállalat értékeit, a cégkultúrát igyekeztünk e nehéz időkben és „két dimenzióban” is megőrizni, és a 2020 márciusában „szakmai ösztönből” elindított belső kommunikációs csatornák azóta is elég magas hatásfokkal működnek. Akkor hívtuk életre az úgynevezett inspirációs beszélgetéssorozatot. A célunk akkor az volt, hogy olyan beszélgetőtársakat hozzunk egy online térbe, akik adott területen a gondolkodásunk és az igényeink előtt járnak egy-egy lépéssel.
- Van olyan dolog, amit ebben az időszakban megtanult minden marketingdöntéshozó?
- Azt, hogy sokkal gyorsabban tudunk digitális működésre átállni, mint valaha gondoltuk és sokkal több dolog valóban meg is oldható digitálisan (pl. gálák, nagyobb rendezvények, játékok). Az ugyanakkor biztos, hogy a személyes kapcsolatokat hosszabb távon semmi nem pótolja, és ennek a hatása sokkal mélyebben fekvő és összetettebb, mint hittük. Azt hiszem, azt is megtanultuk, hogy a kvázi véletlenek katalizáló és/vagy inspiráló hatása, valamint szerepe óriási a szakmánkban, és ez most nagyon hiányzik.
- Melyik volt az a könyv vagy film, ami az elmúlt időszakban a legnagyobb hatással volt önre?
- Számomra ez az időszak nem az olvasásról, sokkal inkább a természetben való sétákról, a beszélgetésekről, a családról és a barátságokról szólt. Hans Rosling Factfulness című könyve ugyanakkor most ért el. Fontos írás a fake newsok és a populizmus korában. Illetve Houellebecq egy-két könyvét újraolvastam, valahogy mindig találok bennük megfejthetetlent, néha ugyan „beteg” gondolatokat, de valahogy mégis vonz ez a kifordított, furcsa gondolkodás.
- Milyen marketingtrendek jellemzik majd 2022-t, lesz-e olyan közülük, ami még jobban kiemelkedhet, felerősödhet jövőre?
- A „nézzük meg, mit csináltunk” a legerősebb trend. Hirtelen születtek a megoldások, amelyeket most értékelni, csiszolni és rendszerbe állítani kell vagy lehet, vagy pedig el lehet engedni – mindezt pedig a megjósolhatatlanság, az „unpredictability” árnyékában. Megtanultuk, hogy nagy hatású válságok miképp tudnak villámgyorsan kialakulni és mennyire alapvetően tudják megváltoztatni az életünket.
- Van olyan kreatív díj akár itthon, akár külföldön, akár Cannes-ban, amit nagyon szeretne megnyerni?
- A hatékonysági díjakban hiszek leginkább, és egyáltalán nem vagyok díjfetisiszta.
- Igaz az, hogy az influenszereké és a videós megoldásoké a jövő?
- Szerintem a jövő kulcsa – bármennyire ósdi is a gondolat, hosszú távon mindenképp – a tudás. Soha nem egy-egy ember, eszköz vagy a mix egy-egy eleme. A releváns megoldásokban hiszek – időnként lehet, hogy az influenszerek videós megjelenései a nyerők, máskor más, de a marketing világa és jövője igen komplex.
- Ha a marketingköltéseket vizsgáljuk, a nagyobb cégek még mindig a televíziókra szánják a legtöbb pénzt. Lesz-e ebben változás, az online-nak sikerül-e még inkább megközelítenie a tévét?
- A tévé már rég nem a klasszikus televízió, hanem inkább úgynevezett total video. A fogyasztó pedig tartalmat fogyaszt, pl. mozgóképeset. Így aztán régen elmosódott már a határ az eszköz, műsor, interaktivitás stb. tekintetében. A büdzsék oda fognak menni, ahol „a sokak által fogyasztott tartalmak” vannak. A tévé-online elkülönülést főképp a kereskedési és a mérési rendszerek, az eszközgyártók, illetve a hatósági szabályozás tartja fenn. Reklámtorta szempontból pedig az online-nak nem megközelíteni kell a televíziót, hiszen nagyon sok szegmensben már évekkel ezelőtt le is hagyta – a tendencia pedig folytatódni fog.
