Recesszió, gyorsuló infláció, vészesen romló külső egyensúly - a GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése 2022-re és 2023-ra.
A GKI jelenlegi előrejelzése a szokásosnál is nagyobb bizonytalanság közepette készült, ráadásul a tendenciák megértését nehezíti a gazdasági folyamatok idei, évközepi, törésszerű változása. A GKI 3,7%-ról 4,5%-ra emelte 2022. évi növekedési előrejelzését, miközben 2023-ra immár nem 2,7%-os növekedést, hanem 3,5% körüli visszaesést prognosztizál. A felülvizsgálatot a 2022. második negyedévi, vártnál gyorsabb növekedés, a látványosan romló egyensúly, valamint az egyre veszélyesebb világpolitikai és világgazdasági helyzet, továbbá az évközi, 2023-ra is kiható, már meghozott és várható megszorítások indokolják. Emellett a GKI feltételezi a jelenlegi külső körülmények fennmaradását, az EU-transzferekhez való lassú, de legalább részleges hozzáférést. Míg idén a fogyasztás 7,5%-kal emelkedhet, jövőre már 3,5-4%-os visszaesés várható, a beruházások pedig az idei stagnálás után kétszámjegyű mértékben csökkenhetnek. A munkanélküliség az idei 3,5%-ra csökkenés után jövőre a 2021. évinél is valamivel magasabb, 4,3% körüli lesz. A GKI jelentősen, 14,5%-ra emelte idei, s 16% körülire jövő évi inflációs előrejelzését; 2023 második felében azonban már az infláció gyors, 10% körülire történő esésére számít. A GDP-arányos államháztartási hiány a jelenleg tervezettnél magasabb, 6,5, illetve jövőre 5% körüli lesz, a GDP-arányos finanszírozási szükséglet pedig még az EU-transzferek kezdődő beérkezése esetén is vészesen magas, 5, illetve jövőre 3,5-4% lesz. Ez szükségképpen a külföldi adósságállomány fenyegető mértékű emelkedését okozza. A kormányzat az EU jogállamisági követelményeit és a kényszerű megszorítást technikai kérdésként, az államközpontú magyar modell keretében végrehajtható feladatként értelmezi, így egyelőre sem a versenyképességben, sem a társadalompolitikában nem várható érdemi változás.
Az elmúlt öt negyedév gyors növekedésében nyilvánvalóan szerepe volt a Covid-járvány okozta válság miatti alacsony bázisnak, a helyreállításnak. De szerepe volt annak az erőltetetten élénkítő választási gazdaságpolitikának is, mely kifejezetten az áprilisi választások előtt kívánta csúcsra járatni a fogyasztást és a beruházásokat is. Mindez az egyensúly előre látható vészes romlásához, így gyorsuló inflációhoz, gyengülő forinthoz, a belső és külső hiány megugrásához vezetett. Ezt a tartósan eleve folytathatatlan gazdaságpolitikát az orosz-ukrán háború következtében nyáron megsokszorozódott gázár tette végképp fenntarthatatlanná. Ennek következtében a kormányzat egyensúlyjavító lépéseket, a költségvetés adóbevételeit emelő és kiadásait csökkentő, inflációs hatású megszorító intézkedéseket jelentett be, s engedményekre kényszerült az EU-val folytatott tárgyalásokon.
A megszorítások első, fájdalmas, de makrogazdasági szempontból többnyire szükséges következményei, a belföldi kereslet szűkülésének első jelei már látszódnak. Az élelmiszerkereskedelem forgalma júniusban és júliusban már csökkent, az utóbbi hónapban több mint 3%-kal. A lakosság hitelfelvétele az első félévben még 10%-kal nagyobb volt az előző év azonos időszakáénál, júliusban viszont már 25%-kal kisebb. Az építőipari termelés az első öt hónapban 11,5%-kal nőtt, júniusban azonban 8%-kal csökkent. S bár júliusban 3%-kal újra nőtt a termelés, a szerződésállomány visszaesést vetít előre. Ez július végén nemcsak, hogy nem volt magasabb az egy évvel korábbinál, de az új szerződések június-júliusban már átlagosan 20%-kal elmaradtak az előző évitől. A munkanélküliség alacsony, de júliusban és augusztusban kissé emelkedett (3,3%-ról 3,5%-ra, majd 3,6%-ra). A régióban (11 EU-tagállam) az idén sokáig egyik legalacsonyabb infláció augusztusban már a negyedik legmagasabb volt. A gazdasági várakozások romlóak. Ugyanakkor a külső egyensúly, főleg az energiaárak emelkedése okozta cserearányromlás miatt tovább romlik. A folyó fizetési mérleg hiánya az első héthavi 6 milliárd euró után az év egészében 13 milliárd euró lehet, ami a GDP mintegy 7,5%-a.
A GDP-növekedés üteme az előző negyedévhez viszonyítva lassul, az idei első negyedév 2,1%-os dinamikáját a második negyedévben 1,1% követte. A harmadik negyedévben stagnálás, a negyediktől 2023 közepéig recesszió várható. A fogyasztás esetében az idén nagyon jelentős nominális jövedelemnövekedést a részben éppen ennek következtében megugró infláció mindinkább erodálja. Miközben az első negyedévben a nettó keresetek az egyszeri kifizetések révén 21%-kal, az infláció 8,5%-kal, ezek eredőjeként a reálkeresetek közel 12%-kal emelkedtek, a negyedik negyedévben a 20% körüli infláció következtében 3,5%-kal csökkenhetnek. A lakossági fogyasztás bővülése az első negyedévi 11,5%-ról fokozatosan lassul, év végére 2% körülire csökkenhet, ami azonban az év egészében még így is 7,5%-os, vagyis rendkívül dinamikus növekedést jelentene. Az idén nyáron elfogadott 2023. évi költségvetés 10% körüli átlagkereset-növekedéssel számolt (5,2%-os áremelkedés mellett). Ez utóbbi nyilvánvalóan irreális, ugyanakkor a belföldi kereslet elkerülhetetlen korlátozása, a bér-ár spirál elkerülése érdekében a keresetek országos átlagban nem követhetik a várt inflációt. A GKI 10% körüli, talán 1-2 százalékponttal magasabb minimálbéremelést valószínűsít. A bruttó keresetek 13% körüli emelkedésével számol, miközben az infláció éves átlagban 16%, de 2023 végén már 10% körüli lehet. Ez a reálkeresetek 3,5%-os, a reáljövedelmek ennél nagyobb csökkenését valószínűsíti a 2022. eleji kifizetések okozta magas bázis, a nyugdíjprémium elmaradása, a családi pótlék értékvesztése, a vállalkozói jövedelmek mérséklődése miatt. A fogyasztás a hitelfelvétel drágulását és a törlesztések növekedését is figyelembe véve várhatóan 3,5-4%-kal csökken, a lakosság rétegei közötti igen nagy differenciálódás mellett.
A kormányzat az állami beruházások EU-ban kimagaslóan nagy arányát csökkenteni kívánja, ugyanakkor a vállalkozói beruházások növekedését reméli. Kérdés azonban, hogy erre mennyire lehet számítani a háború közelsége, a magyar gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága, a fejlesztésekre fordítható összegek csökkenése, a romló hitelfelvételi kondíciók, a költségvetés korlátozott teherviselő képessége (az üzleti szféra fejlesztéseinek jelentős részét kormányzati és EU-pénzek támogatják) továbbá a brutális energiaár-emelkedés, valamint restrikciós piaci helyzet miatt bizonytalan bel- és külföldi kereslet miatt. 2023-ban összességében a beruházások akár 12%-kal is csökkenhetnek.
Termelési oldalról idén a drámai termeléscsökkenést elkönyvelő mezőgazdaság kivételével minden ágazat növeli GDP-termelését, legjobban az egy évvel korábban a Covid miatt még csökkenő teljesítményű ágazatok. 2023-ban azonban talán csak a telekom ágazatban várható bővülés.
Idén második félévben a kivitel volumene a belföldi kereslet, s ezzel az importigény szűkítése miatt gyorsabban fog bővülni a behozatalnál, értékben azonban az energiaárak emelkedése (az akár 10%-ot is megközelítő cserearányromlás) következtében fordított lesz a helyzet, miközben a jövedelem-kiáramlás is erősödhet. Végeredményben meglehetősen nagy bizonytalanság mellett a folyó fizetési mérleg 2022. évi hiánya elérheti a 13 milliárd eurót, a GDP 7,5%-át. 2023-ban hasonló helyzet várható, a külkereskedelmi deficit kissé csökkenhet, a jövedelemkiáramlás azonban - például a növekvő kamatterhek miatt - emelkedhet. Tavaly már a külső finanszírozási képesség is a negatív tartományba (-0,9 milliárd euró) került, a folyó fizetési mérleg növekvő deficitje és az EU-transzferek egy részének elmaradása miatt. Idén már az első hét hónapban 2,9 milliárd euró hiány keletkezett, s mivel az év végéig csak az előző EU költségvetési ciklusból hátra maradt összegek beérkezése várható, az éves deficit 9 milliárd euró körül alakulhat, ami nagyon magas. Ez az EU-val év végére várható megegyezés révén a csak lassan meginduló transzferek hatására 2023-ban -4-5 milliárd euróra csökkenhet. Ez egyben azt jelenti, hogy még az idén és jövőre is jelentős összegű külföldi devizahitel felvételére lesz szükség. Már csak azért is, mert Magyarország devizatartaléka a növekvő finanszírozási igények ellenére csökkenőben van. A 2021 végén 38,4 milliárd euró 2022 augusztusára 36,5 milliárd euróra csökkent.
A magyar GDP-arányos államháztartási hiány (ESA) évek óta a második-harmadik legnagyobb a régió 11 országa közül. Idén és jövőre is az előirányzottnál (4,9, illetve 3,5%) magasabb, 6,5, illetve 5% körüli GDP-arányos deficit várható, mivel az idei első félévi nagy költekezést, a gázvásárlást, a többek között az energiaár-emelkedés okozta válságkezelési kiadásokat várhatóan nem tudják kellőképpen ellensúlyozni az inflációs többletbevételek, adóemelések és beruházási kiadáscsökkentések. A kormányzat már bejelentette a 2023. évi költségvetés újratervezését.
Az áremelkedés 2023 elején, például a megugró energiaárak tovagyűrűzése miatt még minden bizonnyal folytatódni fog, mértéke jelentősen függ a béremelésektől. Ha sikerül elkerülni a bér-ár spirál kialakulását, 2023 átlagában akkor is feltehetőleg az idei 14,5%-nál magasabb, 16% körüli lesz az áremelkedés, ami azonban a második félévben már erőteljes, az év végére 10% körülire való fékeződést jelentene. Az infláció akkor lehetne érdemben alacsonyabb, ha a világpiaci energiaárak normalizálódnának, illetve a monetáris politika (beleértve ebbe a kormányzati döntések által meghatározott kamatstopot és befektetői bizalmat érintő lépéseket is) szigorúbb, a forintot erősítő lenne – erre azonban kicsi az esély.
Magyarországon az importált infláció hatását felerősíti a forint szinte folyamatos gyengülése csaknem az összes európai devizához képest. Ebben a gazdaságpolitika iránti bizalmatlanságnak (választási osztogatás, a különadók ismételt bevezetése, EU-tárgyalások elhúzódása) és a laza monetáris politikának is szerepe van. A forint idén augusztus végéig csaknem 10%-kal értékelődött le az euróhoz képest, a zloty viszont például csak mintegy 6,5%-kal. Idén az év végén 400 forint körüli euróárfolyam várható, mivel az EU-val történő kompromisszumos, további vitákat előre vetítő megállapodás összességében stabilizáló, a romló külső egyensúly és eladósodás viszont negatív hatású lehet a magyar devizára. Éves átlagban idén 385 forintos, jövőre 410 forintos euró-árfolyam várható.
A jegybanki alap-, s egyben irányadó kamat augusztus végétől 11,75%. Ez a 15,6%-os augusztusi inflációhoz képest meglehetősen alacsony, a mintegy 3,3%-os negatív reálkamat azonban kissé kedvezőbb az elmúlt időszakra jellemző -4% körüli értéknél. A GKI 2022 végére 15, 2023 végére pedig 10% körüli alapkamatra számít.
