Milyen jogi buktatókkal találhatjuk szembe magunkat, ha indítunk egy webshopot? Honnan tudhatjuk, hogy a céges blogunk nem számít-e már sajtóterméknek? Mi a jogi helyzet a videók beágyazásával és mit tehetünk, ha az oldalunkon jogtalanul használtuk fel valakinek a fotóját és aránytalanul magas összeget követel tőlünk? Többek között ezekről is kérdeztük Dr. Németh Ádám infokommunikációs szakjogászt.
– Amikor indít valaki egy webáruházat, vagy bármilyen e-kereskedelmi céget, akkor az ÁSZF és az adatkezelési tájékoztató elkészítését valószínűleg csak nyűgként éli meg. Gyanítom, hogy sok kisebb cég esetén ezek úgy készülnek, hogy megnézik a versenytársak hasonló dokumentumait, majd a cégnevet cserélve ők is elkezdik ugyanazt használni. Van-e ebben kockázat jogi szempontból?
– Ebben a megoldásban mindenképpen van jogi kockázat, de én úgy gondolom, hogy ma már ritka, hogy valaki csak lemásolja egy hasonló cég jogi dokumentumait, mivel ma már nagyon olcsón hozzá lehet ezekhez jutni. Például én is a Fogyasztó Baráttal dolgozom együtt, ahol évi 25 ezer forint+ÁFA a díja annak a keretrendszernek, ahol személyre szabott ÁSZF-et és adatkezelési tájékoztató lehet készíteni.
Ez tökéletesen működik a termék értékesítésre szolgáló webshopoknál, de ott is be kell állítani az egyedi paramétereket, például szállítási módok és díjak, forgalmaz-e valaki cégeknek, vagy csak magánszemélyeknek (ami az adózás szempontjából nem mindegy), kizárható-e az elállási jog, kötelező jótállás alá esik-e a termék. Ezek mind módosulhatnak az adott cég esetében termékkörönként és működési modellenként.
Ami viszont komolyabb kockázat, hogy sokan úgy kezdenek bele az e-kereskedelembe, hogy a mögöttes szabályokat nem nézik át és ezt nem kalkulálják bele az üzleti modellbe. Az sajnos viszont igaz, hogy ma már ez egy elég kiterjed szabályozási kört jelent (a webshopra irányadóak az e-kereskedelmi jog, adatvédelmi jogi, reklámjogi, árfeltüntetéssel kapcsolatos szabályok, termékfelelősséggel kapcsolatos szabályok is, csak, hogy a jéghegy csúcsát vegyük elő), de legalább az alap előírásokkal érdemes tisztában lenni.
Az ilyenkor a kockázat, hogy a jónak tűnő, hangzatos marketing a fogyasztókat megtévesztő lehet jogi értelemben. Elutasítjuk az elállási jogot, pedig a vevőt megilleti, nem adunk jótállási jegyet, pedig kötelező lenne. Ezek a hiányosságok előbb-utóbb egy hatóság elé kerülnek, mert vagy a tájékozott konkurencia jelzi ezt a hatóság felé, vagy a pórul járt fogyasztó.
– A hatóság egyébként mindezeket mennyire ellenőrzi komolyan? Illetve szólnak-e előre, ha problémát látnak, vagy egyből bírságolnak?
– A hatóság (az e-kereskedelmi részt a kormányhivatal nézi, az adatkezelési részt a NAIH) a webshopok ellenőrzését egy kimunkált metodika alapján végzik el, egyes ellenőrzéseket terv szerint, másokat bejelentés alapján. Amikor terv alapján ellenőriz a hatóság, minden esetben próbavásároknak, végig nézik az egész oldalt, az ott található tájékoztatásokat és az ÁSZF-et is, és végül egy nagyon részletes listát kap az értékesítő, hogy mi a gond jogi szempontból.
Tehát az biztos, hogy ha egy probléma előkerül, akkor alaposan megvizsgálják. Ezt követően a jogsértés típusától, az elkövető piaci súlyától és az adott hatóság eszközeitől függ, hogy mi a következő lépés, általában a kis súlyú jogsértés egy kkv oldalán csak figyelmeztetést von maga után (ez igaz a fogyasztóvédelmi és az adatvédelmi hatóság oldalán is), de második esetben már mindig bírságolnak a hatóságok.
– Ezen felül mi az, ami jogi szempontból a leggyakrabban fel szokott merülni problémaként az e-kereskedelemmel foglalkozó oldalak esetében?
– A legnagyobb gond jogi szempontból véleményem szerint, hogy rendkívül részletes a kereskedelem szabályozása, tipikusan a fogyasztókat védi és sok esetben nehezen alkalmazható ugyanaz a szabály az eltérő termékkörökre. Ami megfelelő egy 10 ezer forintos műszaki cikkre, az nem a legjobb szabály egy traktorra, pedig mind a kettőt lehet venni webshopban. Ezért néha át kell gondolni, hogy egyáltalán adott termékkört érdemes-e forgalmazni a weben.
Amit még fontos tudatosítani a kereskedőknek saját magukban, hogy az e-kereskedelem nem egyenlő azzal, hogy az eddig a boltban árult termékeket eladjuk a neten is, mert azzal, hogy a termék az internetre felkerül, a vásárlót egy sor olyan jog fogja megilletni, ami a bolti vásárlásnál nincs.
– Akár egy céges blog, de főleg az online médiatermékek szempontjából érdekes kérdés lehet a videók beágyazása. Jellemzően, akinek a videós tartalmát beágyazzák valahol az örül, hiszen ez növelheti a látogatószámát. Viszont már hallottam olyan példát, hogy egy videó készítője kérte egy oldaltól a beágyazott felvétele eltávolítását. Valóban meg lehet tiltani egy videómegosztóra feltöltött, bárki számára elérhető felvétel ilyen jellegű felhasználását?
– A videó szerzői jogilag védett alkotás, így mindig csak olyan videót (de ez igaz a képekre is) lehet beágyazni, ahol ezt a szerző megengedte. Ezt az engedélyt kérhetem a videó/kép készítőjétől közvetlenül is, de ha ő feltölti a YouTube-ra, akkor azt kell megnézni, hogy a feltöltéskor milyen licencet állított be a videóra (ezt egyébként a YouTube figyeli is, mert nem jeleníti meg azt a videót a beágyazott oldalon, ahol ezt a szerző nem engedélyezte). Ha ott egy megosztható videóként kerül fel az oldalra, akkor leszünk jogosultak a beágyazásra. De ezt külön kell nézni a YouTube, a Tik-Tok és Instagram/Facebook videók esetében is. Ezen platformoknál mindig fontos az alapelv, hogy azzal, hogy valaki oda feltölt egy tartalmat, nem a teljes világ számára adott felhasználási jogot, hanem csak az adott platform felhasználói felé, akik az adott platform szerződési és adatvédelmi feltételei szerint jogosultak a tovább/megosztásra.
– Szintén bármilyen weboldal esetében – céges oldal, webáruház, online híroldal – bele lehet futni egy-egy fotó jogtalan felhasználásába. Akár úgy, hogy egy kevésbé tájékozott alkalmazott évekkel korábban figyelmetlenségből töltötte fel az adott képet az oldalra. Időnként lehet hallani arról, hogy a kép tulajdonosa, vagy annak megbízottja ilyen esetekben akár több százezer forintos díjat próbál behajtani az adott oldalon. Aki ebbe a helyzetbe beleszalad weboldal tulajdonosként, annak ilyen esetben mit tud javasolni?
– Több ilyen cég is dolgozik, akik kifejezetten az ilyen jogos/jogtalan felhasználások során járnak el. Általában ilyenkor jó megoldás, hogy levesszük az adott képet, de ezt követően az önkéntes fizetést csak akkor javaslom, hogy ha igazolt, hogy az adott képnek ki a tulajdonosa, a megbízott rendelkezik meghatalmazással és a kért összeg arányos (ehhez a stock fotó oldalak díjait érdemes átnézni) és tényleg jogsértő volt a felhasználás. Sok esetben ezek a jogérvényesítő cégek nem azonosíthatóak, egy meghatalmazást sem csatolnak és olyan cégeknek is küldenek felszólítást, akik egyébként az adott képet megvették valamilyen jogszerű forrásból.
– Egyes vállalkozások nem szimpla céges blogokat készítenek, hanem online márkamagazint hoznak létre. Ezek ránézésre sokszor olyanok, mint egy adott témakörre – például gazdaság, egészségügy – szakosodott „normál” híroldal. Ilyen esetben jogi szempontból mi jelenti a különbséget, milyen extra kötelezettségekkel jár egy online márkamagazin fenntartása? Egyáltalán miként lehet meghatározni jogilag, hogy mi a blog és mi nem az?
– A sajtótermék az Smtv.-ben definiált fogalmom, az, hogy el tudjuk dönteni, hogy túlléptük a blog keretein, azt kell megvizsgálni, hogy a sajtótermék fogalmi elemet teljesítjük-e. A hosszú fogalom nélkül, ezek a gazdasági haszonszerzési célzat (közvetett is lehet, például a termékek eladásának ösztönzése), szerkesztői felelősség (a tartalom valamilyen elvek mentén szerkesztésre kerül), a célzatosság (ismeretterjesztés, szórakoztatás, oktatás, vagy ezek mixe) és a nyilvánossághoz való eljuttatás. Ezek mindegyikének teljesülnie kell, a blog általában egy, vagy több személy saját vélemény nyilvánításának terepe és nem szolgálja a gazdasági haszonszerzést. Az NMHH erről egy nagyon jó összefoglalót adott ki, ami itt érhető el: https://nmhh.hu/dokumentum/162242/tajekoztato02.pdf
Ha sajtótermékké válik egy magazin, akkor sem kell megijedni. A sajtóterméket be kell az NMHH felé jelenteni, de ez egy egyszerű bejelentési kötelezettség, szükségünk lesz egy impresszumra, de ez sem jelent különösebb gondot. Amivel érdemes viszont számolni, hogy ilyen esetben lehetséges már sajtóhelyreigazítást is kérni és lehet a sajtótermékkel szemben a Médiatanácshoz panaszt benyújtani, ha a sajtóra vonatkozó szabályokat megsérti. Egyébként a blog írója és a sajtótermék kiadója ugyanúgy felel a személyiségi jogok megsértésért, ebben nincs különbség.
