Zenés road movie forgatása indul Földes László, Hobo monumentális életművéről a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatásával. A mintegy nyolc évtizedes életutat megfilmesítő Nem lehet két hazád forgatókönyvírója Turczi István, rendezője Szalay Péter, producere Csáky Attila.
(fotó credit: Földes Bori)
A Nemzeti Filmintézet 151,2 millió forint támogatást szavazott meg a 2025 februárjában 80. születésnapját ünneplő Földes László Hobo Kossuth-díjas dalszerző, énekes, szövegíró, előadóművész életét és páratlan életművét bemutató tévéfilm gyártására – olvasható az NFI honlapján. Hobo az elmúlt évtizedek hazai kulturális-zenei életének korszakos alakja, az általa alapított Hobo Blues Band pedig a magyar rock és blues történetének egyik legfajsúlyosabb, rendkívül népszerű és a zenei közízlést ma is formáló zenekara.
A 60-as évek végén dalszerzőként indult Hobo ma is alkot, fellép, könyveket ír, új dalokkal jelentkezik. Kevés olyan ikonikus alakja van mai kulturális életünknek, aki zenekarával, dalszövegeivel, színházi és előadóművészi produkcióival, műfordításaival és nem utolsósorban dokumentum-értékű könyveivel egyszerre alkotott maradandót a tömegkultúra és a magaskultúra szférájában. Személyében egy megkerülhetetlen zenei ikon és generációk művészi-emberi példaképe a legszélesebb nyilvánosság előtt vall hazaszeretetéről, a tehetség megbecsüléséről, az önmagának utat törő humánumról, hitről és hitelességről.
A zenés road movie a jelenig kíséri végig Hobót a maga választotta úton, ami azon túl, hogy egy zavarba ejtően gazdag és közérdeklődésre méltán számot tartó egyéni életút, felmutatja a vonzások és választások malmai közt őrlődő kelet-közép-európai ember sorsát és világképét.
„Csak egy arcom van. Mindig ugyanaz vagyok. Minden dalban, minden versben. Sosem akartam megváltozni, inkább hagytam, az uraljon, ami bennem van. Hobó, azaz csavargó vagyok ma is, állandóan úton vagyok. Ahonnan én jöttem nem jött senki. Az én utamon előttem nem járt senki. Ma sem tudom, hová tartok, de “Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.” – vélekedik Hobo.
„Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál. Ezt az üzenetet érzem a legfontosabbnak.” – nyilatkozta a film rendezője Szalay Péter. „Road movie, folyamatosan mozgásban, fergeteges zenekari bulik, színházi- és emberpróbák, katarzisok és mélyütések, történelmi (víg)végjáték dalban és prózában, de a film középpontjában mégis az állandóság fészkel. Mesél, hívogat az ismeretlenbe, amely minden generációnak tartogat tanulságot és meglepetést egyaránt. Nincs vége az útnak, csak állomások vannak 1945-től napjainkig.”
Csáky Attila producer rámutatott, hogy „Hobo soha nem akart megfelelni senkinek, mégis megkerülhetetlen személyiség, ha akarja, ha nem. Ez sugárzik minden megnyilvánulásából, a különállása miatt hiteles időtlen idők óta. Őszinte érzelmek, gondolatok, szerelem, szeretet, düh, fájdalom, kétségbeesés, félelem, halál. Blues és film. Feltartóztathatatlan, zenés road movie készítésére vállalkoztunk alkotótársaimmal.”
