2022-23-ban az árak növekedése állt a közbeszéd középpontjában, ám ez mára veszített súlyából. A Kormány szerint gyakorlatilag legyőzetett az infláció. De valóban így van ez? 2018 és 2024 szeptembere közt arra a kérdésre, hogy mekkora árnövekedés volt az előző 12 hónapban, a lakosság a KSH-hoz képest a közölt érték többszörösét érzékelte – derül ki a GKI közleményéből.
A lakosság és a KSH által érzékelt árszínvonal-változás eltérése ugrált az időszak során. 2021-ben és előtte a lakosság átlagosan 4-5-szer akkora inflációt érzékelt, mint a KSH adata, viszont ez 2022 és 2023 nagy részében 2-szeres érték alá csökkent, tehát a lakosság kevésbé becsülte felül (vagy a KSH alul) a teljes inflációt. 2024-re ez az érték viszont gyorsan több mint 7-szeresére növekedett, tehát amíg a KSH konzisztensen 4% alatti számokat adott ki, addig a lakosság 20 és 30% közé tette az egy évvel korábbihoz képest az árszínvonal-emelkedését.
Mindez kihat a várakozásokra is: az elmúlt 6 évben a következő 12 hónapban várható, illetve az elmúlt 1 évben tapasztalt infláció különbsége nagyjából 2,4%-pont volt, tehát az emberek általánosan hasonló kilátásokra számítottak, mint korábban. Ez utóbbi megfelel a szakirodalomnak (inflációs várakozások elmélete).
A nagymértékű eltérés több okra is visszavezethető. A Magyarországot jellemző kiemelkedően magas infláció során jobban nőttek az alapvető létszükségleti termékek és szolgáltatások árai, ami jobban érinti az alacsony jövedelműeket (alacsonyabban iskolázottakat, nyugdíjasokat és a fiatalokat), akiknek az aránya éppen a magas infláció miatt nőtt a válaszadók között. Minél kevesebb a jövedelme valakinek, ennek annál nagyobb részét fordítja önfenntartásra (élelmiszer, rezsi, lakhatás), amelyek hagyományosan ár-rugalmatlan termékek. De pl. a fiatalok (30 éves kor alattiak) jelentős része otthon lakik, jellemzően nem maguk vásárolnak be, így az inflációs várakozásaik is eltérnek szüleikétől. A másik oldalon az idősek ritkán költenek nagyobb összegű tételekre (pl. háztartási berendezések, személygépkocsi), így ezek árváltozása őket nem érinti.
A nők jellemzően 15%-kal magasabb inflációt várnak, mint a férfiak. Ennek oka, hogy a rendszeres bevásárlásokat jellemzően nők végzik, ráadásul a kosárban nagyrészt élelmiszerek vannak. Ezek árai az elmúlt években az átlagnál jobban emelkedtek. Amennyiben valaki gyakrabban ki van téve ilyen hatásnak, jobban rögzül ez számára, mint a ritkább, pontszerű vásárlások esetén. Ez utóbbi jellemzi inkább a férfiakat, akik a drágább tételek kapcsán hoznak pénzügyi döntéseket, viszont így kevésbé érzékelik az inflációs hatásokat a könnyű összehasonlíthatóság hiányában. Az iskolai végzettség alapján minél magasabb a végzettsége valakinek, annál alacsonyabb inflációt érzékel (de még így is a KSH adat többszörösét).
Miért van eltérés az érzékelt és a mért árváltozás között? Egyrészt vannak szakmai okai. A statisztikai hivatalok próbálnak időszakról időszakra ugyanolyan termékeket kiválasztani az összehasonlíthatóság és a könnyű adatfelvétel érdekében, viszont a lakosság fogyasztói kosara folyamatosan, gyakran egész nagy mértékben változik. Másrészt a KSH egyes nem változó árú termék esetében is árcsökkenést mutat ki (pl. villamos energia, földgáz), illetve a visszaváltható palackok betéti díját sem veszi figyelembe számításai során, miközben a lakosság azt is áremelésnek érzékeli.
Összességében bár a KSH adatai alapján a fogyasztói árindex emelkedése jelentősen lelassult, s 4% alá került, ezt a lakosság nem hiszi el (igaz, a várakozások hasonló pályát futottak be, mint az árindex, de jóval magasabb szinten). Így érthető, hogy a munkavállalók miért érzik kevésnek az idei kimagasló (2024. augusztus: 13,1%) kereset emelkedést. Ők ugyanis még ezzel együtt is csökkenő reálkeresetet érzékeltek 2024 szeptemberében (az elmúlt 1 évben 24,5%-os áremelkedést jeleztek, míg a következő 1 évre 21%-ot vártak).
