Ahogy az OTP Ingatlanpont forgalmi statisztikája is mutatja, szeptember-novemberben a forgalom emelkedésével összhangban enyhén szűkült a vevők alkulehetősége a hazai lakáspiacon. Az ősz tranzakciói az elérhető árcsökkentés tartós stabilizálódásáról is vallottak, miután az átlagos alkuszint immár hetedik negyedéve nem mozdul ki a 6,4-6,8 százalékos sávból.
A vevők alkupozíciójának nyár eleji erősödése csak rövid életűnek bizonyult, ősszel már ismét kevesebb kompromisszumra kényszerültek a lakáseladók. Az OTP Ingatlanpont adatai szerint a forgalom növekedésével párhuzamosan az átlagos alkuérték (azaz a szerződéses ár és az utoljára meghirdetett ár közötti különbség) az előző három havi 6,7 százalékról ősszel 6,5 százalékra csökkent. E mögött az egyes részpiacokat jellemző változások is többnyire mérsékeltek, bár az irányuk gyakran széttartó.
A fővárosban az alkulehetőség az összkép szerint alig változott (-2,9% → -3%), ám azon belül csak a hagyományos építésű lakások adásvételét jellemezte az állandóság (-3,1% → -3%). A házaknál az eladók (-4,4% → -3,1%), míg a paneleknél a vevők (-1,6% → -2,9%) pozíciója javult számottevően. Ezzel összességében – ahogy Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője megjegyzi – a kiegyenlítődés jellemezte ebben az időszakban a fővárosi piacot. Ennek eredményeként szeptember-novemberben a paneleknél megfigyelhető alkuszint megfelelt az elmúlt három év negyedéves átlagának, míg a családi házak és a hagyományos lakások adásvételekor regisztrált elmaradt attól.
A megyei jogú városok piaca a fővárosihoz részben hasonló mintát követett: összességében csekély volt a változás (-5,5% → -5,3%), s azon belül ugyancsak a házaknál és a lakásoknál szűkült az alku lehetősége (-8% → -7,2%, illetve -5,9% → -4,9%), míg a panelek esetében nőtt (-3,1% → -3,6%). A kisebb városokban az összesített alkumutató kissé növekedett (-7,5% → -7,8%), de az egyes otthontípusoknál épp fordított volt a változás iránya, mint a megyei jogú településeken. A községekben a családi házak adásvétele dominálja a piacot, ezeknél pedig idén ősszel egyértelműen szűkült az alkulehetőség (-9,2% → -8,9%). Ám a vevők pozíciója itt még így is meglehetősen erős, – az előző negyedévet nem számítva – legutóbb 2022-23 fordulóján érte el a mostani szintet.
Az OTP Ingatlanpont közreműködésével zajlott tranzakciók között a legnagyobb alkukat ebben az időszakban is jellemzően a községi, illetve a kisvárosi felújítandó családi házak hozták. Ez összhangban van azzal, hogy – a sokféleségük miatt – a családi házakat a legnehezebb reálisan beárazni, s ezeken a településeken kevesebb is az egymással versengő vevő. A rekorder ezúttal holtversenyben egy Pest és egy Heves vármegyei kis község egy-egy 54 éves családi háza, az előbbi felújítandó, az utóbbi kiváló állapotú. Mindkettő 39 százalékos alku után kelt el, az előbbi 6, az utóbbi 17 millióért. Ez a példa is jelzi, hogy nem csak törődést igénylő házakat lehet igen nagy kedvezménnyel vásárolni. Így talált gazdára 37 százalékos alku nyomán egy átlagos állapotú, nem panel lakás Békésben, egy határszéli kisvárosban.
A nagyvárosok is kínáltak jó fogásokat: családi házat 20-26 százalékos alku után Miskolcon, Salgótarjánban vagy Nyíregyházán. Hagyományos technológiával épült lakást 18-19 százalékos engedménnyel Debrecenben, Miskolcon és Budapesten, valamint akár panellakást is 16 százalékkal mérsékelt végső árral Salgótarjánban.
A százalékos eredménynél olykor többet számít a megtakarítás összege. Ezt a toplistát pedig egy fővárosi kiváló állapotú, közel 120 éves pesti lakás vásárlója vezeti, aki 14 százalékos alkuval 33 millió forintot takarított meg magának. A legalább 20 milliót megspóroló vásárlók között két Veszprém vármegyei is szerepel. Az egyik egy száz évnél is idősebb és háromszáz négyzetméternél is tágasabb jó állapotú városi családi házat tudott megvenni 90 millióért, a másik egy kis községben talált egy feleakkora, de kiváló állapotú, nyolcéves házat 130 millióért.
Természetesen ebben az időszakban is voltak esetek, amikor az alku licitbe fordult, s az végül a vártnál is nagyobb bevételt hozott az eladónak. Ezek egy részében az extra haszon csupán virtuális, mivel abból fakad, hogy az eladó önként csökkentette a hirdetési árat és ennek egy részét tudta visszanyerni a vevők versenyében. Erre példa az a Békés vármegyei családi ház is, amelynek az árát hónapok után alig több mint harmadára engedte le a tulajdonosa, és ahhoz képest nyert plusz 20 százalékot a végső liciten. Ha csak azokat vesszük számba, amelyeknél az eladó eredeti árigényét is túlteljesítették a vevők, akkor ezúttal már csak nagyvárosi otthonokat látunk e listában. Volt ilyen családi ház, panel és hagyományos építésű lakás is, sőt az állapotuk sem döntő, a felújítandótól a kiválóig mindenféle akadt közöttük. A koruk sem számít igazán: a legfiatalabb 16 éve épült, a legidősebb 134 éve. A legtöbb váratlan bevételt, mintegy 9 millió forintot egy száz évnél is idősebb, felújítandó lakás hozta a tulajdonosának a pesti belvárosban, ami hatodával többért kelt el a meghirdetett áránál. Ám gyorsaságban ez sem versenyezhetett azzal a miskolci felújítandó panellakással, amely már a meghirdetésének a napján elkelt úgy, hogy a vevő mintegy 5 százalékos felárat is fizetett érte.
