A Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány élet.történet. pályázatot hirdet 16 - 22 éves fiatalok számára a Budapesti Goethe Intézet, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány és Polgár András, Olti Ferenc és Szakonyi Péter partneri együttműködésében. A szervezők az írásokon keresztül remélnek betekintést nyerni a mai fiatal generáció életébe, gondolataiba és tapasztalataiba. A pályázatokat május 2-ig várják.
Január 27-én, a projekt ismertetésének keretében a sajtó nyilvánossága előtt kerekasztal-beszélgetést tartottak a budapesti Goethe Intézetben. A vendégeket Miriam Bruns, a Budapesti Goethe Intézet igazgatója köszöntötte, aki beszédében kiemelte a múlt feldolgozásának fontosságát.
„A projektet a holokauszt 80. évfordulója alkalmából, az elnémítottak és áldozatok előtti tisztelgésként indítjuk útjára, és célunk, hogy hangot adjunk a napjainkban éppen annyira aktív és véleménnyel bíró 16—22 éves korosztálynak, mint amilyenek az 1930-as években élt zsidó fiatalok voltak” – emelte ki Németh Péter, a Népszava főszerkesztője köszöntőjében.
A győztes pályázatokat 2025. június 13-án hirdetik ki. Öt pályamunkát jutalmaznak összesen 2.550.000 forint értékben, a fődíj 1 millió forint.
A kerekasztal résztvevői Karsai László történész, holokausztkutató, Horváth Patrícia színházrendező, a projekt ötletgazdája és vezetője, az élettörténet-pályázatok elbírálását vállaló Freeszfe részéről Upor László elnök és Németh Gábor író, valamint Czigány Balázs, az Esterházy Magyarország Alapítvány igazgatóhelyettese, a projekt társszervezője voltak. A beszélgetést Batka Zoltán, a Népszava újságírója vezette.
Karsai László történész a holokauszt egyediségéről és arról beszélt, hogy más népirtással összehasonlítható-e. Horváth Patrícia színházrendező, a projekt vezetője kitért az ötlet eredetére, a Berlinben és a lengyelországi Vilnóban (ma Vilniusban), az 1930-as évek zsidó értelmiségiek által létrehozott Jiddis Tudományos Intézet (YIVO) korabeli élettörténet-pályázataira, ezen belül is a 2017-ben megtalált, több száz zsidó fiatal életírására. Kiemelte, hogy a jelenlegi pályázat főbb vonalakban megegyezik az 1939-es felhívással, ellenben nem szorítkozik egy adott vallási, vagy bármilyen más csoport megszólítására, hanem a teljes társadalom 16—22 éves korosztályára terjeszti ki azt.
Czigány Balázs, az Esterházy Magyarország Alapítvány igazgatóhelyettese, a projekt társszervezője elmondta: „Az Alapítvány célja a tudomány, az oktatás és a kultúra területén a párbeszéd fenntartása, platform teremtése a társadalmi és kulturális értékeket újító és előremutató szemléletben közvetítő események számára. Az ESTÖRI történelmi versenyünkön is pont ugyanezt a korosztályt szólítjuk meg, tehát sok kapcsolódási pont van és ezzel a projekttel belepillanthatunk a történelem mindennapjaiba. A kezdeményezés megfelelően dokumentálva egy olyan pilot projektté válhat, mely mintaként szolgálhat más országok számára is. Ideális esetben a későbbiekben az EU összes tagországában meghirdetve a pályázatot, az európai közösség jövőjét író fiatal nemzedék egészének hangja szólhat majd együtt a 85 évvel ezelőtti fiatalokéval.”
Németh Gábor a pályázók számára a következő tanácsot adta: „Azt hiszem, hogyha venném a bátorságot, hogy ajánljak bármit is, akkor ezt ajánlanám: hogy arról beszéljenek, ami nekik fontos. Ne akarjanak alkalmazkodni se a korhangulathoz, se a vélt sikeresség attribútumait ne kergessék a szövegükben, hanem tényleg arra figyeljenek, ami a legjobban érdekli őket. Akkor szoktak érdekes szövegek születni, ha az ember képes eltekinteni a tényleges elvárásoktól, és arról ír, ami számára fontos. Mert ahhoz van olyan intenzív érzelmi viszonya, hogy a létrejövő szöveg meg tudja ragadni azt, aki olvassa.”
„Ez nem dolgozatírás és nem vizsga. Ha valakit nem az érdekel, hogy ténylegesen elmeséljen egy történetet, a saját maga történetét, ha nem akar felfedezőútra indulni, akkor szerintem nem olyan nagyon valószínű, hogy egyáltalán benevez. Ha viszont felfedezőútra indul valóságosan, akkor olyan mindegy, hogy milyen bakancsot húz és hogy túrabottal szerelkezik-e fel vagy akár oxigénpalackkal. A lényeg az, amit megtesz saját magáért.” – fejtette ki véleményét Upor László.
