Sikeres konferenciák, a reklámadó elleni összefogás, az internetes reklámozás intézményesítése – többek között ezeket a sikereket említették lapunknak az 50 éves Magyar Reklámszövetség (MRSZ) egykori elnökei. Összeállításunkból az is kiderül, hogy a szervezetnek hogyan sikerült az egymást érő gazdasági és szabályozásbeli viharok közepette megtartani a reklámszakmában betöltött pozícióját.
Komoly szakmai rendezvények
LEVENDEL ÁDÁM, Elnök: 2000–2006
A 2000-es évek elejére anyagi szempontból nagyon nehéz helyzetbe került az MRSZ. Amikor elnök lettem, első ránézésre jónak tűnt minden, hiszen a főkönyv szerint volt pénz, de kiderült, hogy azok már a következő év tagdíjai voltak. A rendszerváltás előtt központilag szabályozták, hogy kinek mennyit kellett befizetnie, de ez 1990 után megszűnt, ahogyan a korábbi tagok egy része is eltűnt.
Emellett sok példa volt arra, hogy nem cégek, hanem az ott dolgozó magánszemélyek lettek tagok, így a tagdíj töredékét fizették be, hiszen ezért is ugyanahhoz az információhoz és kapcsolati hálóhoz jutottak hozzá. Az sem segített, hogy többen is feltették a bájos kérdést: ugyan mire jó az MRSZ? Ebből következett, hogy lényegében újra ki kellett találnunk, hogy miről szól ez a szervezet, milyen előnyökkel jár a tagjának lenni, mit tud nyújtani.
A nehéz helyzetből való kitörési lehetőséget a felújított konferenciák jelentették, amiket Egerbe helyeztünk át. Ezek nagyon komoly szakmai rendezvények voltak sok száz résztvevővel, és ezeken sikeresen ötvöztük a tudományos és a kereskedelmi konferenciák előnyeit, vagyis megvolt az értékes információk átadása, emellett bőven nyílt tér a kapcsolatépítésre is. Ezek az események segítettek minket abban, hogy már ne kelljen elmagyarázni egy-egy tagnak, hogy miért éri meg az MRSZ-hez tartozni. Emellett pedig muníciót adtak ahhoz a velünk tartó szakembereknek, hogy a saját vállalatuknál megindokolják, miért érdemes kifizetniük a tagsági díjat.
Ezek a nagyon sikeres szakmai konferenciák, valamint az, hogy az elnökség tagjaival komoly energiát fektettünk abba, hogy személyesen is felkeressük a tagokat és meggyőzzük őket az MRSZ előnyeiről, azt eredményezte, hogy 2003–2004-re több tagunk volt, mint 2000-ben. Sok, viszonylag kis cég is csatlakozott, amihez az is hozzájárult, hogy az elégedett tagok maguk is „reklámozták” a szövetségünket, mert jól érezték magukat itt, és látták, hogy mit kaphatnak szakmailag és a kapcsolatok vonatkozásában is az MRSZ-től. Rengeteg segítséget kaptam a társszakmai szervezetek vezetőitől, akik felmérték, hogy szükségük van egy életképes ernyőszervezetre, és ez máig is az MRSZ.
A digitális reklám intézményesülése
NAGY BÁLINT, Elnök: 2006-2009
Elnökségi időszakom régvolt emlék csupán, azóta már egy szeizmikus változáson átment marketing-reklám univerzumban mozgunk. Pont ezért tartom kiemelésre méltónak megemlékezni arról a küzdelemről, amit 2008-ban vívtunk a digitális (akkor még internetes) reklám intézményesüléséért és annak a szövetségünkbe való integrálásáért.
Akkoriban még nem volt evidens, hogy alig egy évtizeden belül a legfontosabb értékesítési, információs, kommunikációs csatorna lesz, és az sem, hogy a mögötte kiépülő marketingrendszernek az MRSZ berkeiben a helye. Érthető, hogy ezt a digitális világ akkori úttörői önálló területként élték meg és az is, hogy az MRSZ elnökeként próbáltam nemcsak messzebbre látni, hanem az iparág és persze a szövetség általam helyénvalónak tartott érdekeit képviselni. Ez nem volt könnyű, sokan látták úgy az ébredező internetes ügynökségi és vállalati szemszögből, hogy ez egy a tradicionális marketingtől jelentősen eltérő logika és főleg más dinamika szerint működő terület lesz. Ezt magam is így gondoltam.
Szerencsémre volt egy nagyon szoros szövetségesem, aki része volt az új világ születésének, talán mondhatom, hogy reklámoldalról a hazai ősatyja volt. Novák Péter, aki nemcsak az ügyvezetés tagja volt, de pályája kezdetétől a kollégám is a valamikori Matávnál, így az emberi kapcsolatunk is szoros volt. Péternek tekintélye és szava volt az internetes oldalon is, így közvetítő szerepet vállalhatott az MRSZ és a formálódó IAB között.
Erre szükség volt, mert az utolsó pillanatig billegett, hogy vajon a leendő IAB-tagság elfogadja-e, hogy ők is a reklám-marketing világ részei, csak egy megváltozott eszközrendszerrel, amely jó darabig a tradicionális reklámcsatornák és -eszközök kiegészítője lesz, illetve azután is sokáig együtt élnek. Végül elfogadták, és kompromisszumos megoldásként az MRSZ keretein belül, de önálló tagozatként alakultak meg és működnek azóta is.
Zárásként néhány sor az IAB elnökének 2008. november 21-én küldött elnöki köszöntőmből: „Biztos vagyok abban, hogy szakmánknak ez a testület óriási hasznára válik, mert az internet a neten történő kommunikáció egyre gyarapodó és izgalmas eszköztára. Köszönöm, hogy működésetek kereteként az MRSZ-t elfogadtátok, ezzel elismerve a szervezet tradícióit a magyar rekláméletben. Az a törekvésem, hogy ne egyre több egymástól függetlenül mozgó szakmai szerveződés legyen ezen az alapjában véve nagyon kis piacon, hanem hogy együtt, a szakma sokszínűségét, sokoldalúságát képviselve, mégis némi önállósággal jelenhessenek meg és érvényesülhessenek a szakmai törekvések.”
A folyamatosság fenntartása
MEZRICZKY LÁSZLÓ, Elnök: 2009-2012
Mindenről Levendel Ádám, az MRSZ legendás és immár örökös tiszteletbeli tagsággal elismert elnöke tehet. Hargitai Lilla akkori főtitkárral együtt ő keresett meg a 2000-es évek elején, hogy mi lenne, ha közelebb húzódnék a szövetséghez, mert szerinte izgalmas dolgokat tudnánk együtt csinálni. Örömmel csatlakoztam az akkori elnökséghez, felvállalva a szövetség kommunikációjának koordinálását. 2009-ig elnökségi tagként a tagozatok megerősítésén dolgoztam rengeteg okos, a szakmáért, a reklámért tenni akaró szakemberrel, vállalkozóval, vezetővel együtt. 2009-ben úgy alakult, hogy Nagy Bálinttal mérettettük meg magunkat az elnöki posztért, és legnagyobb meglepetésemre én futottam be nyertesnek.
Meglepetés volt, hiszen úgy gondoltam, Bálint minden tekintetben alkalmasabb nálam, ám az addigra kiteljesedő tagozati hálózati munkám révén a szövetség élén találtam magam. Ez amolyan „Jézus Mária, nyertünk” érzés volt, hiszen 2008-ban robbant rá a világra egy akkora gazdasági, pénzügyi válság, amelyet évtizedek óta nem éltünk meg, így az elnökségem fókuszába hamar a túlélés, a megmaradás került. Nem igazán tudtuk felmérni, mekkora is a baj, így szóba sem került, hogy az addigra már hagyományossá vált Reklámkonferenciák megszervezésén egyáltalán elgondolkodjunk. Az összejöveteleket mindenki várta és igényelte, a rendezéshez szükséges anyagi háttér megteremtése azonban megugorhatatlan akadályt jelentett. Tovább szűkítette az MRSZ mozgásterét, hogy egymás után érkeztek hivatalos értesítések a tagvállalataink kilépéséről.
Mindezeken felül extra energiákat igényelt a többi kommunikációs szövetséggel folytatott pozícióharc, hiszen ugyanazért a szövetségi büdzséért kellett megküzdenünk egymással. Mindezek közben azért sikerült értelmes párbeszédi formát is találnunk az Elnökök Reggelije hagyományának újjáélesztésével. Összességében elmondható, hogy a 2009 és 2012 közötti időszak nem a szövetség aranykoraként vonul be a szakmatörténetbe, ám a megmaradásért folytatott küzdelem, a folyamatosság fenntartása, a közös ügyek továbbvitele talán így is említésre méltó eredménynek tekinthető.
Kalocsai Magdolna
