Átadták az Artisjus-díjakat

A magyar nemzet biztonsága című regényéért, valamint teljes életművéért Krasznahorkai László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett Tóth László, Kornis Mihály, Soltész Márton és Kenyeres Zoltán részesült elismerésben, négy különböző kategóriában. Az Artisjus-díjat alapítása óta eddig 101 költő és író vehette át.

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj presztízsértéke abban rejlik, hogy a vezetőség döntését irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság készíti elő, melynek tagjai 2026-ban: Báger Gusztáv, Bakonyi István, Báthori Csaba, Filip-Kégl Ildikó, Keresztesi József, Radics Viktória és Szörényi László.

A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László, Bereményi Géza, Darvasi László, Rakovszky Zsuzsa és Szilágyi Ákos részesültek az elismerésben.

Az idei díjakat 2026. május 11-én, a Magyar Zene Házában adták át a zenei Artisjus-díjakkal együtt.

A 2026-os év irodalmi díjazottjai:

Tóth László

Kornis Mihály

Soltész Márton

Kenyeres Zoltán

Artisjus Irodalmi Nagydíj: Krasznahorkai László

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Krasznahorkai László kapta A magyar nemzet biztonsága című kötetéért. Krasznahorkai László Nobel-díjas író, forgatókönyvíró 1954-ben született Gyulán. A kortárs magyar és nemzetközi irodalom egyik legjelentősebb alkotója, műveit világszerte olvassák és fordítják. Pályáját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regénye indította el, amely rögtön komoly kritikai visszhangot váltott ki, és mára a modern magyar próza egyik alapművévé vált. Írásművészetét a hosszú, áradó mondatok, a sűrű, filozofikus látásmód és a világvégi, apokaliptikus hangulatok jellemzik; műveiben gyakran az emberi lét kiszolgáltatottságát, a történelem és a személyes sors összefonódását vizsgálja. Művei közül kiemelkedik többek között Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború vagy a Seiobo járt odalent című novelláskötet, amelyek nemzetközi elismerést is hoztak számára. Művészete szorosan összefonódott Tarr Béla filmrendezőével: közös alkotásaik a kortárs filmművészet meghatározó darabjai, amelyekben az irodalmi és filmes nyelv egyedülálló egységet alkot. Pályája során számos rangos nemzetközi díjjal ismerték el, köztük a Man Booker International Prize-zal (2015), majd 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „komplex és látomásos életművéért, amely az apokaliptikus szorongás közepette is a művészet erejét erősíti meg”. Legfrissebb kötete, A magyar nemzet biztonsága szervesen illeszkedik az életműbe. „Az író nem ezért a művéért kapta a Nobel-díjat, hiszen legújabban jelent csak meg. Ennek ellenére erre is nyugodtan megkaphatta volna. Minden regény-remekmű ősatyja, a Don Quijote egyik főszereplője itt öreg, nyomorék és végtelenül szorgalmas lepkészként jelenik meg Dr. Papp András néven, [...]. Sancho Panzának viszont maga az író, Krasznahorkai áll be, és a regény tulajdonképpen az ő megbarátkozásukról, illetve társulásuk lehetőségeiről szól.” – írja méltatásában Szörényi László.

Fotó: Szilágyi Lenke