Az ügyféligény és a kriptoplatformokkal folytatott verseny egyre több európai bankot ösztönöz digitáliseszköz-szolgáltatások bevezetésére. A vezetőknek azonban előbb arról kell dönteniük, mely feladatokat tartják házon belül, és melyeket bízzák külső partnerekre. A beruházási és működési költségek mellett az is fontos szempont, hogyan oszlik meg a felelősség. A megvalósítás a nagyobb intézményeknél évekig is eltarthat.
Az európai piacon már többféle megoldás működik. A svájci Zürcher Kantonalbank (ZKB) 2024 szeptemberében tette elérhetővé a bitcoin- és etherkereskedést mobilalkalmazásában és internetbankjában. A belga KBC 2026 februárjában jelentette be a szolgáltatás bevezetését Bolero befektetési platformján. A kereskedésben mindkét intézmény a Deutsche Börse csoporthoz tartozó Crypto Finance-szel dolgozik együtt.
Kiszervezés vagy szolgáltatás?
A digitális eszközökhöz kapcsolódó szolgáltató kiválasztása azonban összetett döntés. A kiszervezett letétkezelés és az infrastruktúra-szolgáltatás (Infrastructure-as-a-Service, IaaS) két külön modell, ezek eltérő előnyökkel és kompromisszumokkal járnak. Kiszervezett letétkezelés esetén külső szolgáltató tartja és őrzi a digitális eszközöket a bank megbízásából, az infrastruktúra-szolgáltatás keretében pedig a bank a szolgáltató technológiájára építve házon belül alakíthatja ki, működtetheti és irányíthatja saját tárca- és letétkezelését. A kiszervezett letétkezelés egyszerűbbé teszi a működést és gyorsítja a piaci bevezetést, ugyanakkor függést teremt a külső szolgáltatótól, és korlátozza a bank közvetlen ellenőrzését. Az infrastruktúra-szolgáltatás viszont nagyobb rugalmasságot és önállóságot ad, és több lehetőséget kínál arra, hogy a bank megkülönböztesse kínálatát a versenytársakétól. Ehhez azonban több belső szakértelemre van szükség, és a működtetésből is nagyobb felelősség hárul a bankra.
Mindkét modellnek megvannak az előnyei. A választás a bank stratégiájától, képességeitől és kockázatvállalási hajlandóságától függ. Ahogy a bankok a kereskedés, a staking, a stabilcoinok, a tokenizáció és a hitelezés területén is bővítik szolgáltatásaikat, egyre fontosabb megérteni, miben különbözik a letétkezelés kiszervezése attól, amikor a bank külső infrastruktúrára építve maga végzi ezt a feladatot.
Nehezedik a nyomás az ügyfelektől
A bankokra egyszerre nehezedik nyomás az ügyfelek és a versenytársak felől. Stijn Vander Straeten, a Crypto Finance Group vezérigazgatója szerint a befektetők egyre inkább elvárják, hogy meglévő bankjukon keresztül is hozzáférhessenek a digitális eszközökhöz. Eközben a kriptoplatformok a hagyományos banki szolgáltatások felé terjeszkednek. „Az ügyfelek nem fogadják el, hogy létezik olyan eszközosztály, amelyhez nem férnek hozzá” – fogalmazott.
A válasz ugyanakkor nem feltétlenül a teljes szolgáltatás saját fejlesztése vagy kiszervezése. A bankok külön is dönthetnek a kereskedés, a letétkezelés és az egyéb háttérfolyamatok megszervezéséről. Ezt a megközelítést követi a Commerzbank és a Crypto Finance 2024 szeptemberében bejelentett együttműködése. A kiválasztott németországi vállalati ügyfeleknek kínált szolgáltatásban a bank végzi a letétkezelést, míg a kereskedést a Crypto Finance biztosítja.
A ZKB szintén saját maga látja el a letétkezelést, technológiai partnerei infrastruktúrájára támaszkodva. A példák azt mutatják, hogy a bank megtarthat bizonyos feladatokat és a hozzájuk kapcsolódó közvetlen irányítást, miközben más területeken külső szolgáltatóra épít.
A háttérrendszereken múlik a bevezetés
Az ügyfél számára egyszerűnek tűnő vételi megbízás mögött több, egymáshoz kapcsolódó banki folyamat áll, hiszen biztosítani kell a megbízás végrehajtását, a szükséges likviditást, az eszközök biztonságos őrzését és az ügylet elszámolását. A tranzakció adatainak a számviteli, egyeztetési és jelentéstételi rendszerekbe is el kell jutniuk. Ezeket a feladatokat kapcsolja össze a Crypto Finance és a Trever technológiai szolgáltató által 2026 szeptemberében bejelentett integráció. A megoldás a kereskedéstől az eszköztranszfereken át az elszámolásig támogatja a folyamatokat, és továbbítja az adatokat a kapcsolódó banki háttérrendszerekbe.
A technológiai illesztés mellett a felelősségi köröket is rendezni kell. Ki felel az eszközök biztonságáért, ki kezeli a hibás vagy elakadt tranzakciókat, és kinek a feladata az eltérések kivizsgálása?
Vander Straeten szerint a megvalósítás a nagyobb pénzügyi intézményeknél jellemzően 12–24 hónapot vesz igénybe. Az ütemezést így a technológiai fejlesztés mellett a belső folyamatok kialakítása, a működési felkészülés és a megfelelőségi felülvizsgálat is befolyásolja.
A magyar bankoknak is üzleti döntést kell hozniuk
Az európai együttműködések a magyar bankok számára is támpontot adhatnak, konkrét hazai indulást azonban önmagukban nem jeleznek. Egy lehetséges bevezetés üzleti értékelésekor a várható ügyféligény mellett a fejlesztési és integrációs költségeknek, a rendszeres működési kiadásoknak és a külső szolgáltatók ellenőrzéséhez szükséges erőforrásoknak is szerepelniük kell. A költségeket és a működés összetettségét az is alakítja, milyen eszközöket tesz elérhetővé a bank, hogyan szervezi meg a letétkezelést, és lehetővé teszi-e az eszközök más szolgáltatóhoz történő áthelyezését.
A bankvezetők előtt ezért nem pusztán az a kérdés áll, hogy legyen-e kriptokereskedés az alkalmazásban. Arról is dönteniük kell, milyen feladatmegosztás mellett működtethető a szolgáltatás gazdaságosan, egyértelmű felelősségi körökkel és megfelelő kockázati kontrollokkal.
