Afrikai és londoni elemzők egyaránt kétségbe vonják, hogy az Afrikával folytatott brit kereskedelem valamilyen módon pótolhatná azt a kiesést, amely az Európával fenntartott brit kereskedelmi forgalomban várható a Brexit, vagyis a brit EU-tagság megszűnése után.
Theresa May brit miniszterelnök e héten kereskedelemösztönző célú afrikai körutat tett üzletemberek kíséretében, felkeresve Dél-Afrikát, Kenyát és Nigériát. Dél-Afrikában mondott beszédében a kormányfő kijelentette, hogy egyes becslések szerint az afrikai gazdaságok teljesítménye 2030-ig megkétszereződhet, és 2050-re a világ fogyasztóinak negyede az afrikai kontinensen él majd.
A Financial Times gazdasági napilap által megszólaltatott gazdasági szereplők és elemzők azonban kétségeiknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy Afrika kompenzálhatja-e a brit gazdaság által a Brexit miatt elvesztett európai kereskedelmi lehetőségeket.
Egy nagy nigériai üzemanyagtározó konglomerátum vezérigazgatója, Dipo Salimonu a Financial Timesnak kifejtette: Nigéria 180 milliós lakosságának csaknem a fele nem egészen 1,90 dolláros napi jövedelemből tengődik, és közülük kevesen engedhetik meg maguknak brit áruk és szolgáltatások megvásárlását.
Salimonu szerint az Egyesült Királyság természetes piaca az Európai Unió, mivel az uniós fogyasztóknak sokkal magasabb a fogyasztásra fordítható jövedelmi hányaduk. Hozzátette: hiábavaló erőfeszítés „a világnak ezen a részén” – vagyis Afrikában – olyan fogyasztók után nézni, akik a brit gazdaság európai fogyasztóinak helyébe léphetnének.
A Financial Times idézi a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslését, amely szerint az idén a Szaharától délre fekvő térség ötven gazdaságának együttes kibocsátása 1400 milliárd dollár lesz, nem egészen a fele Franciaország 2018-ra várható hazai össztermékének (GDP).
Theresa May afrikai látogatásán azt a célt tűzte ki, hogy 2022-re Nagy-Britannia legyen a hét vezető ipari hatalom (G7) közül a legnagyobb befektető Afrikában, ám tavaly a brit vállalatok 2,3 milliárd dollárnyi zöldmezős beruházást hajtottak végre a földrészen, a kínai befektetések értéke ugyanakkor 8,9 milliárd dollár volt – hangsúlyozza pénteki elemzésében a Financial Times.
John Ashbourne, az egyik legnagyobb londoni székhelyű globális pénzügyi-gazdasági elemzőház, a Capital Economics szakértője az üzleti napilapnak kifejtette: kétséges, hogy Nagy-Britannia egyedül képes lenne-e bármiféle olyan ajánlattal előállni, amely „valamilyen csoda folytán” vonzóbb lenne az afrikai országok számára, mint az EU-val folytatott kereskedelem.
Ashbourne felidézte, hogy az afrikai gazdaságok negyede máris teljesen vámmentesen kereskedik az Európai Unióval, és a többiek zöme is olyan gazdasági partnerségi viszonyrendszerről tárgyal Brüsszellel, amelyhez hasonlót London nehezen tudna felkínálni úgy, hogy nem áll mögötte a hatalmas európai piac.
Nemrégiben a kormányzó brit Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veteránja, John Major volt miniszterelnök is kizártnak nevezte, hogy bármi mással pótolható lenne az EU-val fenntartott brit kereskedelmi viszonyrendszer.
Major a minap a BBC televízióban kijelentette: amikor Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, ötvennél is több olyan külső szabadkereskedelmi megállapodást veszít el, amelynek az EU tagjaként jelenleg részese, és ezek mindegyikét egyenként újra kell tárgyalnia az érintett országokkal, ám ez évtizedekig eltarthat.
A volt kormányfő szerint az Európai Unióval sem képzelhető el olyan megállapodás, amely a brit EU-tagság előnyeihez lenne mérhető.
(MTI)
