Az online világban történő chatelés során a résztvevők egyre inkább elvárják a folyamatos és azonnali választ. Ha az nem érkezik meg, az emberek egy része nyugtalan lesz, és személyes okokat sejt a háttérben. A válasz elmaradásának hátterében számos tényező állhat.
A chatprogramokat úgy alakították ki, hogy jutalomként éljük meg a partnerünk reakcióját, sőt, már az is örömmel töltsön el minket, hogy látjuk a kis pontocskákat, amik arra utalnak, hogy a másik fél választ ír. A válaszéhség a mobilok elterjedésével egyre fokozódik, és így egyre több időt, illetve egyre nagyobb gyakorisággal töltenek online a felhasználók.
A Samsung Electronics legújabb kutatásából például kiderül, hogy a kamaszok 54, a felnőttek 57 százaléka sose kapcsolja ki a telefonját. A fiatalok közül majdnem minden harmadik néhány percenként ránéz a készülékére, míg a felnőttek majdnem harmada félóránként. A folyamatos készenlét válaszfüggőséghez is vezethet, ami szüntelen agyalást jelent a másik fél szándékairól. „A körülöttünk lévő világ is azt sulykolja, hogy minden platformon adjuk át magunkat ennek a tendenciának – vélekedik Skultéti-Szabó Katalin, klinikai szakpszichológus. – A kommunikáció azonban nagyon összetett folyamat, amit a testbeszéd is kiegészít. A virtuális eszmecsere során ez a vizuális kellék hiányzik eszköztárunkból, így nem csoda, ha hiányában elbizonytalanodunk és helyettesítőket keresünk. A legdurvább konfliktus abból adódik egy ilyen helyzetben, amikor nem válaszolnak a kérdéseinkre, figyelmen kívül hagynak bennünket. Ez a »virtuális testbeszéd«, ami ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a valóságos.”
A legtöbb emberben kisebb-nagyobb szorongást okoz, ha nem kap választ az üzeneteire, ez felerősödik, amikor a különböző appokban látjuk is, ha a másik fél már elolvasta. Nem csak a válaszhiány okoz szorongást, de az is, ha mi kapunk olyan üzenetet, amire nem akarunk válaszolni. Ilyenkor trükközni kezdünk, inkább nem nyitjuk meg az üzenetet vagy megpróbáljuk elrejteni az infót arról, hogy olvastuk a sorokat.
De miért is nem kapunk/adunk választ?
Ennek több oka lehet, melyek akár kombinálódhatnak is:
Hétköznapi ok: Egyszerűen nem érünk rá az adott pillanatban, később pedig elfelejtünk reagálni.
Játszmázás: Ha pszichológiai hadviselést óhajt folytatni valaki, arra kifejezetten jó terepet nyújt a virtuális tér. Online könnyebb játszmázni, mint élőben. Ezekben az esetekben a nem válasz is válasz, mellyel az egyik fél jelezheti, hogy a másik túl gyakran és túl sok információt ír. De a válaszhiány kifejezett célja lehet az is, hogy a partner rosszul érezze magát.
Személyiségbeli ok: A háttérben az is állhat, hogy az illető egyszerűen nem mer válaszolni. Kíváncsi, de félénk vagy gyáva, esetleg el akarja kerülni a kellemetlen interakciókat. Az is jellemző, hogy valaki inkább nem válaszol, mintsem veszekedésbe keveredjen vagy kellemetlen érzése legyen, mert alacsony a tűrésküszöbe ezen a téren. És nyugodjunk meg: van, aki egyszerűen unja a virtuális csevegést és sajnálja rá az időt.
Hogyan győzzük le az aggodalmunkat?
„Az okostelefon a mindennapjaink részévé vált, így talán természetesnek vesszük, hogy ha írunk valakinek, az rögtön látni fogja az üzenetünket. A technológia valóban közelebb hoz bennünket és ennek tagadhatatlan előnye, hogy hívás nélkül is azonnal kapcsolatba tudunk lépni másokkal – tartja fontosnak Samu Zsófia, a Samsung Electronics Magyar Zrt. kommunikációs vezetője. – Azonban, mint kutatásunkból is kiderült, személyes társaságban a többség nem tartja illőnek a mobilozást, így gyakran azért nem kapunk instant választ, mert a másik félnek egyszerűen nem alkalmas a helyzet.” A felelős használathoz tartozik saját önbizalmunk védelme is: ne érezzünk kényszert az azonnali válaszra, és ne érezzük rögtön megbántva magunkat, ha késik a másik reakciója. Skultéti Katalin, klinikai pszichológus szerint a realitás talaján kell értékelni a mobilon kapott reakciókat. „Nem szabad átesni a ló túloldalára, azaz nagyobb jelentőséget tulajdonítani a válaszhiánynak, mint amennyit valóban érdemel. Az okostelefonok megkönnyítik az életünket, de nem gondolkoznak és éreznek helyettünk, azt továbbra is önmagunknak kell” – véli a szakember.
