A big-tech cégeken is múlik, hogy mennyire lesz szabad a sajtó

Ma Magyarországon a lakosság 88%-a rendelkezik internetkapcsolattal, ebből 6,75 millióan használják a Facebookot és 2,59 millióan az Instagramot. A Google 98%-os részesedéssel rendelkezik a keresőmotorok között itthon. A YouTube-ot körülbelül 5,1 millió magyar használja. A magyarországi internetezők 87%-a használja a közösségi médiát is. A naponta internetezők közül tízből négyen átlagosan 1-2 órát, további hárman 3-4 órát töltenek a világhálón. A napi webhasználók kisebb részében (30 százalék) közel azonos súlyt képviseltek azok, akik kevesebb mint egy órát, illetve 5-6, vagy 7 óránál is több időt fordítottak netezésre (9,8; 10 és 11 százalék). A napi gyakorisággal internetező 16–24 évesek legnagyobb hányada (40 százalék) átlagosan 3-4 órát, míg a 65–74 évesek több mint fele 1-2 órát barangolt az interneten naponta.

Összetett probléma

A kiadók értékesítendő hirdetési felületüket már egyre kevésbé adhatják el közvetlenül azoknak, akik hirdetést szeretnének venni. Ehelyett mindenféle praktikus okokból, fel kell használniuk a Google vagy a Meta eszközeit, működniük kell a hirdetési tőzsdéiken, adatokat kell közölniük velük, és díjat kell fizetniük a Google-nak és a Meta-nak. Mindez negatív irányba hat és gátolja a tartalomszolgáltatók azon képességét, hogy akár a saját oldalaikon megjelenő hirdetésekből is anyagilag hasznot húzzanak.

De a problémának más dimenziói is vannak. Ironikus módon a Google és a Meta üzleti modelljét éppen az a tartalom táplálja, amelyet ezek, a hirdetési bevételük nagy részét elvesztő médiavállalkozások, kiadók hoznak létre. Az átfogó és naprakész információkat feldolgozó szerkesztőségi tartalmaknak vitathatatlan jelentősége van a látogatók vonzásában és az erős elkötelezettség kialakításában. Valódi gazdasági értéke van, és kétségen kívüli, hogy ezek a hiteles hírek és cikkek táplálják a keresési és szociális platform hálózatot.

Ironikus, hogy a hírek és cikkek segítenek ellátni a keresőket és a platformokat tartalommal, de a tartalomszolgáltatók gyakran egyáltalán nem, vagy legjobb esetben sem kapnak elegendő kompenzációt ezért. A Google és társai legtöbbször sietnek rámutatni arra, hogy a hírmédia a keresőkből forgalmat kap, és azt sugallják, hogy mivel az internet végtelen, így a híroldalaknak igazából hálásnak kellene lenniük, hogy az olvasók egyáltalán rájuk találnak. Fontos felismerni azonban, hogy a híroldalakra vitt forgalomnak van ugyan értéke, ám a hírmédia számára egyre nehezebb lett a forgalom monetizálása, mert a nyereség legnagyobb részét a Google és a Meta viszi el. A Google elérte, hogy ő maga legyen a hírekre vágyók kezdőoldala, magához láncolva az olvasókat és az eddig a kiadók tulajdonában álló híreket saját árukínálatának részévé degradálta.

A Pew Research amerikai kutatóintézet adatait szerint az amerikai napilapok hirdetési bevételei a 2005-ös 49,4 milliárd dollárról 2018-ra 14,3 milliárdra zuhantak, míg a Google ugyanezen időszak alatt hirdetésekből 6,1 milliárdról egészen elképesztő 116 milliárd dollárra növelte bevételeit. És ez nem véletlen.

Nagyobb szerepvállalás

A mai híripar kétség kívül a tech ökoszisztéma része lett, és mindenkinek, aki részt vesz ebben az ökoszisztémában, lehetősége és felelőssége is van az újságírás jövőjének alakításában. Röviden: a tech-cégeknek többet kell tenniük: a kiadókat kompenzálniuk kell a felhasznált tartalmaikért és hirdetési bevételeiket egészséges arányban kell megosztaniuk a kiadókkal.