Sokan legyintenek erre a munkára, mondván csak bemegyünk és felolvassuk az összekötő szövegeket – említ egy munkájával kapcsolatos tévhitet Szellő István. Az RTL Híradó műsor vezetője a Marketing&Media magazinnak adott interjúban elmondta, hogyan futott össze diákként a későbbi cseh elnökkel, beszélt a bulvársajtóhoz fűződő viszonyáról és arról, hogy milyen műsorálmát szeretné egyszer megvalósítani. Kiderült, hogy hamarosan énekelni is fog a csatorna egyik produkciójában.
– A két nagy kereskedelmi televízió hírműsorai tavaly éves szinten több mint hétmillió nézőt értek el, a tévés tartalmak közül ez a legmagasabb kumulált nézettség, és ez már hosszú évek óta így van. Ebből következően a híradós műsorvezetőket mindenhol felismerik az országban. Ezt élvezed, vagy inkább nyűgként éled meg?
– Így is, úgy is, mert bizonyos helyzetekben kifejezetten előnyös lehet, és az emberek nagyrészt pozitívan viszonyulnak hozzám. Amikor megállítanak, akkor sokszor kérdezik, hogy ki lesz aznap este a híradóban, kedvesen érdeklődnek, ez mindenképpen jóleső érzés. Amikor viszont egy kicsit meg akarsz pihenni, félrevonulni, akkor nem mindig jó, hogy folyton felismernek. Olyankor jó elmenekülni olyan helyekre, ahol erre kisebb az esély, bár olykor még a világ másik végén is megszólítanak.
– A pályafutásod több mint harminc évvel ezelőtt prágai tudósításokkal kezdődött. Hogyan kerültél Csehszlovákiába?
– Prágába jártam a Károly Egyetem Társadalomtudományi Karára, újságíró szakra. Akkor még nem lehetett bárhová menni a világban, csak a szocialista országokba, és sikerült egy állami ösztöndíjhoz jutnom. Gyakorlatilag egy szót nem tudtam csehül, úgyhogy számomra a kinti egyetem két szemeszter nyelvi előkészítővel indult.
– Az akkori Csehszlovákiában mennyire volt más az élet, mint Magyarországon?
– Az itthoni már sokkal lazább volt a 80-as évek közepén. Lehetett bizonyos dolgokból viccet csinálni, ott kint ezt még komolyabban vették. Mondtam valamit tréfásan, és láttam az egyetemi oktatón, ahogy ettől kicsit megrémül, hiszen akkor ott még jócskán működött a besúgóhálózat. Volt ennek kapcsán egy érdekes történet is. Az egyetem mellett működik egy híres kávéház, a Slavia, ahová rengeteg művészember járt, színészek, újságírók, egyetemisták, tehát az egy találkozóhelynek számított. Egyszer ott beszélgettem a csoporttársaimmal, és volt a kezemben egy magyar újság. A szomszéd asztalnál egy szemüveges és egy bajszos úriember ült, akik meglátták nálam ezt a lapot, és megszólítottak, hogy odaadnám-e nekik, mert van benne egy velük készült interjú. Erre a csoporttársaim felugrottak mellőlem és elmentek. Amikor visszaértem az egyetemre, ijedten kérdezték tőlem, hogy „István, mit akart tőled a Václav Havel?” Ugyanis a későbbi köztársasági elnök és Saša Vondra – aki a rendszerváltás után külügyminiszter-helyettes lett – ült ott, tehát jól ismert ellenzékiek, de ettől a csoporttársaim megrémültek. A külpolitikai újságírói munka pedig úgy jött, hogy minden nyáron itthon töltöttem a szakmai gyakorlatomat. Először az MTI belpolitikai, majd külpolitikai szerkesztőségébe kerültem gyakornokként, aztán a következő évben a Magyar Rádióhoz. Így adódott, hogy tudtam interjút készíteni többek között Alexander Dubčekkel a közszolgálati televíziónak és rádiónak is. Chrudinák Alajos pedig ezt látva ajánlotta fel, hogy a külpolitikai főszerkesztőségnél dolgozzak. Ez nagyon megtisztelő felkérés volt egy ilyen nagynevű újságírótól, ezért persze igent mondtam.
– 1997-ben igazoltál át az induló RTL Klubhoz. Pályáztál, vagy megkerestek?
– Érdekes történet volt, mert segítettem egy másik induló kereskedelmi csatorna műsorrendjének a kidolgozásában, de még a Magyar Televíziónál dolgoztam. Felhívott egy volt kollégám, hogy itt vannak vezetők az RTL-től, és rám gondolt, ezért találkozzunk. Ezután két kisebb csoportot kihívtak az RTL belgiumi központjába próbaadásra. Amikor kijöttem a stúdióból, akkor odajött a későbbi főnököm és mondta, hogy szeretnének velem együtt dolgozni.
– Azt akkor mennyire sejtetted, hogy ez egy ennyire hosszú távú munkahely lesz számodra?
– Őszintén szólva nem sejtettem, úgy voltam ezzel, hogy kipróbálok valami újat. Aztán azt vettem észre, hogy az RTL-nek szüksége van rám, igényt tartanak a munkámra.
– Akik az ezredfordulón ismert híradós arcok voltak, azok közül csak ti ketten Erős Antóniával maradtatok meg ezen a területen. A híradózás ennyire kiégeti az embert?
– Sokan legyintenek erre a munkára, mondván csak bemegyünk és felolvassuk az összekötő szövegeket. Azonban ez nem így van, erre készülni kell, tájékozottnak kell lenni. Nem szabad összetéveszteni a bemondót a műsorvezetővel. A televíziós hírműsorokat mindenütt a világon – jobb esetben – újságírók vezetik, nem is tud az ember nem újságíróként beülni egy stúdióba. Erős Antóniával pedig nagyon jó kapcsolat van köztünk az első perctől kezdve. Leginkább a szerencsének köszönhető, hogy egy ilyen páros összejött, mert abszolút kiegészítjük egymást. Már egymás mozdulatából látjuk, hogy a másik mit szeretne. Ezért is nagyon szeretek vele dolgozni.
– Hamarosan szerepelni fogsz a Nagy szám című új műsorban, de régebben táncoltál a Szombat esti lázban is. Ezeket a lehetőségeket kedveled, vagy azért győzködni kellett, hogy elvállald?
– Ezeken a felkéréseken az ember azért hosszabban elgondolkozik. A Szombat esti lázból szerintem nem jöttem ki rosszul, a Nagy szám pedig tulajdonképpen egy riportműsor, ami rólam, az életemről, a pályámról szól, olyan dolgokról kérdeztek a kollégáim, amelyekről ritkán beszélek, vagy amiket nem szoktam megmutatni. Tudom, hogy nincs kifejezetten remek hangom, de azért vállaltam, hogy énekeljek is, mert én pont olyan vagyok, mint a nézőink; szeretek énekelni, ha jó a kedvem, és nincs ezen mit szégyellni.
– Azt mennyire figyeled, hogy a bulvársajtó mit ír rólad?
– Az ember nyilván figyeli, de igyekszem minimálisra venni a bulvársajtóban való szereplésem. Amikor megkeresnek egy jó témával, amiről szeretnék beszélni, azt vállalom, de sok megkeresést elutasítok.
– Van olyan műsorálmod, amit nagyon szeretnél megvalósítani?
– A külpolitikához kapcsolódó színesebb, tudósításokat tartalmazó műsorokat nagyon szeretem. Egy magyarázó, külföldi eseményekkel foglalkozó adás közel állna a szívemhez.
– Sok ismert ember az utóbbi időben a közösségi média felé fordult. Azt nem tervezed, hogy nyitni fogsz ebbe az irányba, akár például egy saját YouTube-csatornával?
– Ezen hosszabban nem gondolkoztam. Tudom, hogy ez is egy lehetőség, komolyabb dolgokhoz még kedvet is kapnék, de miután én televíziós újságíró vagyok és nem celeb, minden lépést alaposan megfontolok.
Heszler Róbert
Az interjú teljes terjedelmében a Marketing&Media magazin legújabb számában olvasható, amelyben további interjúk és elemzések is találhatók a tévés piacról. A Marketing&Media magazin legújabb száma elérhető a Digitalstandon is, ide kattintva.
