A befektetők világszerte keresik annak lehetőségét, hogy a megfelelő hozamokon túl befektetésük kedvező társadalmi hatást is gyakoroljon. Könnyű azonban eltévedni a különféle mérési eredmények között.
A globális pénzügyi befektetők egyre növekvő hányada olyan befektetési eszközöket keres, amelyek nemcsak a pénzügyi hozamokat veszik figyelembe, hanem azt is, hogy a befektetett tőke kedvező társadalmi hatást gyakorol-e. Ezért is fordítanak kiemelt figyelmet a környezetvédelmi, társadalmi és vállalatirányítási (ESG) beszámolót közzé tévő, illetve ilyen minősítéssel rendelkező cégek részvényeire, kötvényeire. A Harvard Business Review (HBR) adatai szerint 2020-ban az ESG-hez kapcsolódó eszközök a professzionális kezelésben lévő 51 ezer milliárd dollárnyi amerikai vagyon egyharmadát tették ki, de becslések szerint 2025-re ez a szám megháromszorozódhat.
„A hazai gyakorlat is abba az irányba mutat, hogy a befektetők, valamint a megtakarítók számára egyre fontosabbá válik a fenntarthatóság kérdése” – mondja Suba Levente, a K&H fenntarthatósági vezetője. A K&H felelős befektetési alapjai – vagyis azok, amelyek kiemelten figyelembe veszik az ESG-szempontokat – igen népszerűek, eddig több mint 500 milliárd forint befektetés érkezett ezekbe. „Azt, hogy mi minősül zöld – vagyis környezetkímélő – pénzügyi terméknek, nem is olyan könnyű meghatározni” – teszi hozzá Suba Levente, aki szerint ez az értékelési szempontrendszer viszonylag újnak mondható, ezért nem teljesen egyértelmű vagy éppen torzít.
A HBR szerint több torzító elem is lehetséges a jelenlegi értékelési rendszerben. Például, amikor az értékelést végző tanácsadó kizárólag azokra a mutatókra összpontosít, amelyek könnyen mérhetőek. Így viszont figyelmen kívül hagy olyan értékeket, amelyek bonyolultabb mérést igényelnének. Nem elegendő például a cég tevékenységei által közvetlenül generált üvegház-hatású gáz-kibocsátás mennyiségét mérni, figyelembe kell venni az értékláncban máshol, például a beszállítóknál keletkező kibocsátást is, különben zöldebbnek értékelnek egy-egy vállalatot, mint amilyen valójában.
Az ESG minősítések ugyancsak kevés információt nyújtanak azokról a zöld innovációs tevékenységekről, amelyeket a vállalatok karbonlábnyomuk csökkentése érdekében folytatnak. HBR kutatásai szerint például az olaj-, gáz- és energiatermelő cégek ‒ amelyeket az alacsonyabb minősítési pontszámuk miatt gyakran kifejezetten kizárnak az ESG-alapokból ‒ lényegesen aktívabbak a környezetvédelmi szabadalmak bejegyzése terén, mint a jelenlegi értékelési keretek között magasabb pontszámot elnyerő cégek.
Suba Levente szerint az ESG-értékeléseket még mindenki tanulja. A minősítési rendszerek a közeljövőben olyan fejlődésen mennek majd keresztül, mint a vállalatok pénzügyi jelentéseinek és közzétételi kötelezettségeinek a rendszere, amelyekre ma már a legkomolyabb befektetési döntéseiket alapozzák a befektetők. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a cégek ne egy kaptafára gyártott általánosságokat fogalmazzanak meg éves jelentéseikben.
