Közel kétmillió pályaelhagyó van Magyarországon: tízből négy ember már legalább egyszer váltott szakmát és helyezkedett el más területen, ráadásul különböző okokokból minden tizedik munkavállaló most is ezt tervezi.
A Profession.hu ezer munkavállaló megkérdezésével mérte fel a hazai munkaerőpiac mobilitását és az állás-, valamint pályaváltások gyakoriságát. A motivációk és az okok különbözőek, de meglepően sokan váltottak már területet és most is sokan terveznek továbblépni.
A pályaelhagyók negyede visszatérne eredeti hivatásához
A legtöbb pályaváltó (35%) 2-5 évvel ezelőtt választott új területet magának – ebben az időszakban komoly szerepet játszottak a koronavírus-járvány miatti munkaerőpiaci átrendeződések is. Az elmúlt egy évben a korábban pályaváltók 25 százaléka, 5-10 évvel ezelőtt 20 százaléka, 10 évnél régebben pedig 22 százaléka váltott pályát.
A kutatásból kiderült, hogy átlagosan 1-5 évet dolgoztak korábbi szakmájukban a váltást megelőzően, 18 százalékuk azonban bő 10 év után döntött úgy, hogy otthagyja az eredeti, vagy korábbi területét. Míg a pályaelhagyók negyede tervezi a visszatérést, háromnegyedük biztos benne, hogy többé már nem fog visszatérni az előző szakmájához.
A munkavállalók 30 százaléka sosem gondolt a pályaváltására
A kutatásban részt vevők kevesebb mint harmada volt az, aki még sosem gondolkodott azon, hogy pályát vált – ez leginkább az alapfokú végzettségűekre és a 60-65 évesekre jellemző. 7 százalékuk a felmérés idejében tervezte, hogy nem egy adott szakmán belül vált munkahelyet, hanem egy teljesen új területre igazol át, míg további 27 százalékuk ugyan gondolkodott már pályája elhagyásán, de egyelőre nem hozta meg a döntést. Körükben felülreprezentáltak azok a 30-39 évesek, akik 11-20 éve léptek be a munkaerőpiacra, valamint az 50-59 évesek.
A többség (36%) azonban már legalább egyszer módosított a pályáján – ez leginkább a jelenleg szabadúszóként dolgozókra jellemző, valamint a 29 év alattiakra.
Ezért hagyják ott a szakmájukat a munkavállalók
Azoknak, akik már elhagyták korábbi szakterületüket, közel fele a jobb fizetésért hozta meg ezt a döntést; 29 százalék az izgalmasabb feladatok reményében, s ugyanennyien a munkahelyi kiégés miatt, amit sorrendben az új képzettség megszerzés miatt történt pályaváltás követ (19%). 17 százalék azok aránya, akiknek valamilyen okból megszűnt a munkahelye és nem találtak munkát az eredeti szakmájukban. Közel ennyien vannak azok, akiknek ellehetetlenültek a munkavégzéshez szükséges feltételeik, vagy a koronavírus-járvány miatt megszűnt az állása, leállt a szektor, ahol addig dolgozott. A munkavállalók 5 százaléka azért módosított pályát, mert elavuló területen vagy elavuló technológiával dolgozott, a munkakör automatizációja miatt pedig 4% százalékuk volt kénytelen váltani.
Munkahelyváltás szakterületen belül
Az állásváltás alapvetően kisebb kihívást jelent a pályaváltáshoz képest, hiszen az eredeti szakmán belül maradva a munkavállalónak jó eséllyel nincs szüksége különösebb szakmai átképzésre. Az emberek fele azonban úgy látja, hogy az állásváltás is jelentős megterheléssel jár, amelynek ellenére tízből négy válaszadó szerint ez a lépés megéri, mert jobb lehetőséget biztosíthat a magasabb fizetés, vagy egy jobb pozíció megszerzésére.
Állásváltást leginkább ösztönző tényezők a magasabb bér, a jó csapat, valamint az idő- és térbeli rugalmasság. A fizetéssel, mint tényezővel nem számolva szinte minden második dolgozó, illetve álláskereső elsősorban egy jobb állás reményében váltana, ahol számára megfelelőbb a munka, vagy jobban érzi magát. Negyedük az esetleges váltás okaként a megbízhatóbb munkahelyet jelölte meg vágyott célként, illetve egy közelebbi/jobb helyen lévő vállalatot.
Hányszor váltunk állást életünk során és mennyi ideig maradunk egy helyen?
A munkahelyváltás tendenciáját vizsgálva elmondható, hogy önmagában nem a kor, lakóhely vagy végzettség, hanem leginkább az adott időszakra jellemző munkaerőpiaci helyzet és a munkavállaló preferenciái határozzák meg. Egy átlagos 18-29 év közötti munkavállaló 3,6 munkahelyen dolgozott eddig karrierje során, míg a 30-39 évesek 4,2, a 40-49 évesek pedig 5 munkahelyen; a 60-65 év közöttiek esetében sem emelkedik ez a szám 5 fölé.
Átlagosan 11 év a leghosszabb idő, amit egy ember egy helyen tölt, azonban a dolgozó emberek közel negyedével előfordult már, hogy maximum vagy kevesebb, mint 1 hónapot töltött egy vállalatnál.
Az egy munkahelyen egyhuzamban ledolgozott idő szignifikánsan változik a kor és az iskolai végzettség tekintetében: az életkorral és a magasabb iskolai végzettséggel egyenes arányosan nő az egy munkahelyen letöltött idő hossza. Egy felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló átlagosan 40 százalékkal tovább marad egy munkahelyen, mint az, aki alapfokú végzettséggel rendelkezik.
Hol keresünk új munkahelyet?
A váltásban gondolkodók többsége álláskereső portálokon néz utána az új lehetőségeknek, e csatornát a Facebook, majd az ismerősi kör követi (utóbbi volt 2 évvel ezelőttig a legfőbb hírforrás, azonban mostanra az állásportálok és már a Facebook is megelőzte). A jelenlegi munkaerőpiacon a vállalatok számára kifejezetten fontos, hogy optimalizálják a toborzási folyamataikat a hatékony felvétel érdekében. A potenciális jelöltek megtalálása érdekében az aktív munkakeresők mellett a passzív, de potenciális jelöltek, azaz a pályaváltók megszólítására is érdemes figyelmet fordítani, amely többek között a megfelelő álláshirdetéssel is megvalósítható.
„Őszi kutatásunk eredménye is ráerősített arra, hogy munkaadóként nagy előnyt jelenthet, ha feltüntetjük a meghirdetett pozícióért járó munkabért: tízből nyolc munkavállaló jelölte meg ezt, mint az álláshirdetés legfontosabb tartalmi elemét. A kínált bér fizetésisávban is feltüntethető, nem szükséges egy konkrét összeget meghatározni – ilyenkor a két érték között 25-30 százalékos különbséget érdemes adni. Szem előtt kell tartani, hogy a nem megfelelő álláshirdetéssel elszalaszthatjuk a potenciális jelölteket, ezzel gyengítve a toborzás sikerességét: vegyük figyelembe a munkavállalók elvárásait, hogy megtalálhassuk a cégünk számára legoptimálisabb új kollégát” – tanácsolja Simon-Göröcs Lili, a Profession.hu HR igazgatója. „A fizetés mellett a szellemi munkát végzők körében a munkakör, míg a szak-, betanított és fizikai munkát igénylő területeken a munkarend pontos leírása számít még kiemelten fontosnak” – teszi hozzá a szakember.
