Az elmúlt években a fesztiváliparban az egyik leggyakrabban feltett kérdés az volt, hogyan lehet megszólítani a Gen Z-t. Azt elemeztük, hogyan változtak meg a fiatalok, milyen platformokon érhetők el, és miért maradnak távol egyre többen a hagyományos fesztiváloktól.
VETŐ VIKTÓRIA ÍRÁSA
A kérdésfelvetés azonban talán eleve hibás volt. Lehet, hogy nem egyetlen nemzedéket kell jobban megértenünk, hanem azokat a közös társadalmi és emocionális folyamatokat, amelyek ma már életkortól függetlenül hatnak ránk. A generációkon belüli különbségeket[1] jól mutatja a Spotify Wrapped jelenség is, amely arra utal, hogy a „zenei kor” gyakran eltér a kronológiai életkortól.[2] Egy koncert közönségét ezért sokszor nem a születési év, hanem a közös zenei ízlés szervezi.
Fenomenológiai szempontból leszűkítő a generációs címkézés, amely kényelmes univerzális észlelési és magyarázóelvvé vált. Azok ráadásul gyakran leegyszerűsítik a valóságot: hajlamosak vagyunk egy jelenséget „tipikus Z generációs” vagy „boomer” viselkedésként értelmezni. Pedig ezek a kategóriák sokszor elfedik a valódi különbségeket, például az anyagi helyzetet, a kulturális hátteret vagy az élethelyzetet. Az emberek folyamatosan változnak, amit a generációs gondolkodás nehezen képes megragadni.
A GWI egymillió válaszadóra épülő kutatása szerint a generációs címkék hasznos kiindulópontok, de a viselkedést az élethelyzet, a jövedelmi helyzet, a családi státusz és az értékrend alakítja.
Különösen figyelemreméltó, hogy amikor a GWI azt vizsgálta, az emberek mit tekintenek az identitásuk legfontosabb meghatározójának, és ebben az életkor csupán a 13. helyen végzett. A válaszadók számára sokkal fontosabbnak bizonyultak az értékek és meggyőződések, a személyiségjegyek, a hobbik, az érdeklődési körök vagy az élettapasztalatok. Más szóval: az emberek önmagukat sem generációs kategóriákon keresztül értelmezik elsősorban.[3]
A Sziget Fesztivál esetén 2025 végén explicite megfogalmazódott az a célkitűzés, hogy a rendezvény ne egyetlen nemzedékhez szóljon, hanem egy olyan tér legyen, amit több generáció is újra a magáénak érez, amelyhez újra kötődni kíván. „Nem szeretném, hogy a Sziget egy korosztályos kalitkába záródjon, s bár természetesen a legerősebb célcsoportunk továbbra is a mai fiatalok maradnak itthon és külföldön egyaránt, a régebbi látogatókat is meg kell tudjuk újra szólítani. Célunk egy mindenki számára vonzó és szerethető unikális fesztivál, ami a világon mindenütt egyértelműen bakancslistás eseménynek számít. Szerencsére a Szigetet még mindig a top 10 nemzetközi fesztivál között jegyzik, de ez már nem feltétlenül elég a stabil működéshez, arra kell törekednünk, hogy amiben csak tudunk, a legjobbak legyünk és ne csak egy a legjobbak között” – nyilatkozta Gerendai Károly alapító és tulajdonos. A Sziget esetén a generációközi nyitás nem csupán marketingdöntés, hanem visszajelzés: a résztvevők körének szűkülésével és homogenizálódásával szembesült, és ez a folyamat stratégiai beavatkozást tett szükségessé.
A generációs címkék használata inkább korlátozza, mint segíti az emberi viselkedés összetettségének megértését, és az ezek köré felépülő, a tudományosság perifériáján mozgó világmagyarázatok és diskurzusok veszélyeztethetik a társadalmi problémák valós gyökereinek megismerését.[4] Az ilyen megkülönböztetés nem spontán jelenség, hanem részben mediatizált és gazdaságilag is érdekelt konstrukció[5], amely a figyelemgazdaság polarizáló működéséből táplálkozik, ami könnyen kezelhető marketingeszközöket szolgáltat, amik nagyon sokszor félrevezetnek.[6] Hétköznapi kulturális jelenséggé váltak az olyan címkék, mint a „Boomer”, a „Gen Z”, a „Millennial”, amelyek gyakran nem leíró, hanem konfliktusképző kategóriaként működnek, mint az #OKBoomer-jelenség, amit kommunikációkutatások már kifejezetten digitális generációs konfliktusnarratívaként elemeznek.[7]
Nagyon nehéz érvényt szerezni a nemzedékek feletti gondolkodásnak. A szakmai diskurzusban markánsan van jelen a generációs gondolkodás és az ageizmus.[8] (Meg is fogalmazódik, hogy a „különböző érintetteknek, döntéshozóknak törekedniük kellene arra, hogy az egyes generációk kedvező tapasztalatokat szerezhessenek a korcsoportjukon kívüli emberekkel is”.)[9] A fiatalabb és idősebb felnőttek kölcsönösen hajlamosak negatív sztereotípiákra egymással szemben, azaz a koralapú előítélet kétirányú (nemcsak „idősek ellen”, hanem fiatalok felé is).[10] Ugyanakkor a nemzedékek közötti személyes kapcsolatok csökkenthetik a sztereotípiákat és a diszkriminációt). Nemcsak az számít, hány éves valaki, hanem az is, milyen digitális ökoszisztémában él – az algoritmusok és a közösségi média miatt a generációs különbségek gyakran nagyobbnak tűnnek a valóságosnál.[11]
Bobby Duffy a The Generation Myth című könyvében amellett érvel, hogy a születési év önmagában keveset magyaráz. Rámutat arra, hogy egy nemzedéken belül óriási különbségek lehetnek, miközben különböző generációk tagjai között sok a hasonlóság. Az attitűdöket és a viselkedést szerinte az időszaki, életciklus-, valamint kohorszhatások együttesen alakítják. (Erre rímel Jonathan Haidt megállapítása is, aki szerint az okostelefonok és a közösségi média alapvetően alakította át a fiatalok szocializációját és figyelmi mintázatait, ám ez a generációsnak tűnő jelenség valójában inkább korszakhatás, mintsem életkori sajátosság.[12])
Az életutak ráadásul egyre kevésbé lineárisak: későbbre tolódik a családalapítás, gyakoribb az újrakezdés és az élethosszig tartó tanulás, ezért a kulturális fogyasztást sem lehet egyszerűen az véletkorból levezetni. (Duffy több mint hárommillió ember adatait elemezte, elsősorban nyugati példák alapján. Kelet-közép-európai szemmel azonban hiányzik belőle a posztkommunista és balkáni tapasztalatok hatásának vizsgálata.)
A zenehallgatás új formái, a streaming, a playlistkultúra vagy a koncertélmények iránti növekvő érdeklődés mind arra mutat, hogy a koncertekhez és fesztiválokhoz való affinitást ma már nem lehet egyszerűen az életkorból levezetni.[13] A generációk eltérő környezetben szocializálódtak, de a folyamatos változás minden korosztályra és azon belül mindenkire másképp hat.
Hajlamosak vagyunk a fesztiválokra még mindig a fiatalok terepeként tekinteni, pedig a valóság ennél jóval összetettebb. A longevity korszakában a „fiatal” és az „idősebb” fogalma is átalakul, ezzel együtt a kulturális részvétel mintázatai is változnak.
Ezt a kulturális piac is érzékeli: a healthy ageing szemlélet és a fesztiválipar adatai egyaránt arra utalnak, hogy a többféle korosztály jelenléte ma már nem kivétel, hanem egyre inkább strukturális változás.
A popkultúra régóta túllépett a generációs határokon. Taylor Swift vagy Snoop Dogg közönsége több korosztályból áll, az idősebb rajongók pedig gyakran továbbadják a zenei élményeiket a gyerekeiknek. Azahriah szerint sem a kor, hanem a zene és az üzenet dönti el, hogy ki tud kapcsolódni egy előadóhoz. A mai popkulturális valóságban ugyanahhoz az élményhez húsz-, negyven- vagy hatvanévesen is lehet kapcsolódni.
De ha egy fesztivál fő célcsoportját generációs alapon határozzuk meg – legyen az például a Gen Z –, akkor sem tekinthetünk rájuk homogén csoportként. Ha a továbbtanulásról nem lehet beszélni a családi háttér és a kulturális tőke említése nélkül, akkor miért tennénk úgy, mintha a kultúrafogyasztásban ez ne számítana?[14] A Pew Research Center szerint a generációs címkék csak korlátozottan alkalmasak a társadalmi viselkedés magyarázatára, mert gyakran összemossák az életkori, korszak- és kohorszhatásokat.[15] Az Adobe kutatásából kiderül hogy a fogyasztók gyakran nem generációs címkékkel, hanem saját az értékeikkel, az érdeklődésükkel és az élethelyzetükkel azonosítják magukat.[16]. A Hearst UK 2025-ös elemzése szerint az X és a Z nemzedék tagjainak több közös kulturális és életstílusbeli jellemzője van, mint azt a hagyományos generációs narratívák sugallják, ami arra utal, hogy a kulturális fogyasztás és identitás egyre kevésbé értelmezhető kizárólag életkori kategóriák mentén.[17]
Lehet, hogy a generációs meghatározások mind kevésbé alkalmasak a kulturális fogyasztás magyarázatára, és maguk a fesztivállátogatók sem azonosulnak az őket illető kategóriákkal[18] , így az azokra épülő kommunikáció és stratégia inkább kontraproduktív, mint hatékony.[19]
A fesztiválok számára ezért nem az lehet a legfontosabb kérdés, hogy melyik nemzedéket akarják megszólítani, hanem hogy milyen közös szükségletekre, érzelmekre, igényekre és élményekre tudnak választ adni. A jelenlegi változások arra utalnak, hogy a kulturális részvétel szervezőelve egyre kevésbé a kor, egyre inkább az identitás, a kapcsolódás iránti igény és a közös érdeklődés. A kihívás már nem pusztán ezek felismerése, hanem az is, hogy mindezt a megfelelő tartalommal, a megfelelő platformokon, a megfelelő időben és a közönségmédia-fogyasztási szokásaihoz igazodva tudjuk kommunikálni.
A szerző a Sziget Kulturális Menedzser Iroda sajtófőnöke
[1] Channel 4 (2025): Gen Z: Trends, Truth and Trust.
[2] Gábor Bálint: A Spotify minden idők legnagyobb Wrapped-élményét hozta létre, MediaFuture, 2026. 05. 16. https://mediafuture.hu/content/2026/05/16/spotify-wrapped-20-eves/; továbbá: DiPlacido, Dani (2025): „Age is Just a Number: Spotify Wrapped 2025 Includes ‘Listening Age’”, Forbes.
[3] GWI. (2025). Does Gen Z really exist? GWI. https://www.gwi.com/reports/does-gen-z-really-exist
[4] Varga Attila et al. (2024): A generációs gondolkodás veszélyei.
[5] Rudolph et al. (2020): Generations and Generational Differences: Debunking Myths in Organizational Science and Practice and Paving New Paths Forward.
[6] Costanza et al. (2020): Inappropriate Inferences from Generational Research.
[7] Lim, Young Joon – Lemanski, Jennifer (2023): A Generational War Is Launched with the Birth of “OK Boomer” in the Digital Age.
[8] World Health Organization (2021): Global report on ageism.
[9] Kolos, K. – mtsai (2020): „Az ageizmus kialakulására ható tényezők a magyar fiatalok és idősek körében”, Demográfia.
[10] Kolos, K. – mtsai (2020): „Az ageizmus kialakulására ható tényezők a magyar fiatalok és idősek körében”, Demográfia.
[11] Duffy, Bobby (2021): The Generation Myth: Why When You’re Born Matters Less Than You Think.
[12] Haidt, Jonathan (2023): The Anxious Generation.
[13] Lewis et al. (2025): Közösségi Cure and Savouring: Attending Live Music Events Is Associated With Well-Being and Behaviour Changes.
[14] OECD. (2023). PISA 2022 results (Volume I): The state of learning and equity in education. OECD Publishing.
[15] Kim Parker (2023): How Pew Research Center will report on generations moving forward.
[16] Adobe (2022): “Don’t box me in: why consumers are rejecting generational labels”
[17] Hearst UK. (2025). Gen X and Gen Z: More alike than different. Hearst UK. https://www.hearst.co.uk/insights-and-initiatives/gen-x-and-gen-z-more-alike-different
[18] YouGov (2025): “Most Millennials and Gen Zers don’t place themselves within usual generational group”.
[19] Ipsos (2025): Generational marketing: Breaking free stereotypes.
