Márkaépítés immerzív terekben

Nem lehetek teljesen biztos abban, hogy a feltevésem helyes, sőt abban sem, hogy releváns, de abban egészen biztos vagyok, hogy új perspektívák nyílhatnak meg a fogyasztói attitűdök (a customer journey) alakításában, ha sikerül megértenünk, hogyan formálhatjuk stratégiailag az indulásuk pillanatától digitális márkákat. És természetesen azt is, hogy mi fog történni az offline térből érkezőkkel.

A kiindulási pontom a web2-ből a web3-ba való átmenet, az ezzel járó hatások feltérképezése és elemzése és az immerzív terek (átjárható metaverzum) kiaknázásának lehetőségei lesznek.

Mivel a szélessávú internet és a szinte 100%-os penetráció demokratizálta a digitális környezethez való hozzáférést fizikai társadalmunk mellé néhány év alatt kifejlődött egy általam csak második társadalomnak nevezett képződmény, a digitális közösség, amelynek tagjai, azaz mi magunk, én is, te is átlagosan napi 6-8 órát töltünk különböző képernyők előtt. A kutatások, trendelemzések mind abba az irányba mutatnak, hogy ez az idő az elkövetkező években pedig csak nőni fog.

A web2-es környezetről ma már egészen határozottan kijelenthetjük, hogy az a közösségi lét mellett az alkotásról, az önkifejezésről és a megosztásról szól. Azt is mondhatnám, hogy az elmúlt években megszülettek a digitális énjeink, sok-sok poszttal, fényképpel, filterrel újraalkottuk magunkat egy bináris térbe, tagjai lettünk véleményhuboknak, követünk és követnek bennünket, összegezve: lett egy második életünk. 8 órát alszunk. 8 órát dolgozunk. 8 órát virtuális terekben töltünk. És talán nem is válnak szét ennyire mereven ezen periódusai a napunknak. A pandémia kitörése óta különösen nem.

És, hogy miért a web2 és a web3 a felvetésem kiindulási pontja? Azért, mert vizsgálni fogom, hogy a fogyasztó és az ő digitális énje között van-e szakadék, és ha van, mekkora, vajon a való világban a személyiség legmélyén rejtőző insightok egy az egyben megfeleltethetőek-e a második életünkben megalkotott avatárjaink belső mozgatórugóinak, ugyanazt a történetet meséljük-e magunkról a külvilágnak a fizikai valóságban, mint a virtuálisban, egyáltalán ugyanazok vagyunk-e emberi lényként, mint egy bináris jelsorként? Mert, ha nem, akkor ebben a digitális tudathasadásban az eddigi módszereink, üzeneteink, csatornamixeink, szóval minden, amit márkázásnak nevezünk nagy valószínűséggel tévútra csalnak bennünket.

Mert mi van akkor, ha képesek vagyunk megerőszakolni valakit egy interaktív térben, miközben a mobilunkat kikapcsolva sosem lennénk rá képesek. Hiszünk-e a márkáknak, amiknek eddig csak az adataink voltak érdekesek vagy elvárjuk tőlük, hogy mi is részesedjünk az általuk megkeresett javakból? Építkezhetünk-e az eddig megalkotott branding modellekkel vagy arra kell felkészítenünk a ránk bízott márkákat, hogy egy állandóan változó, sokszor kiszámíthatatlan környezetben, a digitális terek játékszabályait betartva, néha megkerülve, néha felülírva érjék el azokat a fogyasztókat, akikről mindent tudunk vagy tudni vélünk.

Ma minden abba az irányba mutat, hogy az elkövetkező évek az interaktív, immerzív terekben való virtuális kiteljesedésünk évei lesznek, és ezekben a terekben a márkáknak meg kell találniuk az autentikus megjelenésüket, a digitális narratívájukat és ki kell egyezniük a tér egyéb és éppen ugyanannyira domináns lakóival, a fogyasztókkal.

És, hogy miért mondom le a tv-előfizetésem? Mert a Netflix és az Amazon Prime mellé megérkezett az HBO Max, nyáron meg jön a Disney+. És ők mind kollaborálni akarnak velem.

Márton Szabolcs vagyok, 44 éves budapesti reklámszakember. Mobilon intézem a nagybevásárlást, bankolok, olvasok újságot, foglalok repülő és mozijegyet, nem ezen a néven vagyok a social mediaban és a videójátékokban előszeretettel vagyok női karakter. És 2022-ben a Republic Groupban digitális márkázással fogok foglalkozni. A témában az első szakértői podcastom már meghallgatható. A vendég Bak Ágnes a MOME Innovációs Központjának kutatója. A téma: az immerzív terek.

Márton Szabolcs, Republic Group, kreatívigazgató