A tavalyi év jó eséllyel minden idők leggyászosabb éve volt az energiaipar számára. Az európai olajipari részvények abszolút értékben 30 százalékot zuhantak, az olaj iránti kereslet pedig annyira lecsökkent, hogy az árak 18 éve nem látott szintre estek. A nyereség átlagosan 75 százalékkal lett alacsonyabb. A Fidelity szerint a következő évek a megújulásról és a tiszta energiák felé fordulásról szólnak majd.
Harsány ébresztő volt a múlt év az energiaipar vállalatvezetői számára, akik gyors költségcsökkentési intézkedéseket hoztak. Tanultak a 2014-ben bekövetkezett keresletcsökkenés hatására kialakult hasonló, bár kisebb mértékű árzuhanásból. Ezúttal 25%-kal csökkentették a tőkeberuházásokat és alaposan visszavágták az osztalékokat is. Egyes cégek kihasználták az alkalmat és teljesen újraírták az osztalékfizetési irányelveiket, hogy tisztább energiaforrásokba fektethető forrásokat szabadítsanak fel. A jövőbeli árfolyamkockázatokra számítva több cég jelentős összegű tőkevesztést is lekönyvelt.
2021 egyértelműen a talpra állásról szól. Az új referenciavonal miatt az adatok látványosak lesznek, de időre lesz szükség, amíg a kereslet helyreáll. A cégértékelések az olaj árát hosszú távon hordónként 50-55 dollárral árazzák be. A nettó adósságállomány mintegy 10%-kal csökkenhet, folytatódik az osztalékfizetés és a részvényvisszavásárlás, de a korábbinál alacsonyabb szinten. A középtávú előrejelzések alapján az alacsony és közepes tőkésítettségű vállalatok jobb értéket kínálnak, mint a nagyok. Az árak jövőre vélhetően elérik a 60-70 dolláros szintet, a kereslet megugrik, az OPEC kitermelése igazodik a kereslethez, így az ágazatot illetően én összességében bikapiaci folyamatokra számítok.
A fenntarthatósági kérdések eddig csak európai léptékkel érintették az olajipart, 2021-ben viszont globálisan előtérbe kerülnek majd. A szigorodó környezetvédelmi jogszabályok és a fosszilis energiahordozókba áramló befektetések volumenének csökkenése fokozott nyomás alá helyezi az ágazatot, növelve a tőke- és − kisebb mértékben − a hitelköltséget is. A vállalatok végső értékének csökkenése hatással lesz arra a biztonsági tartalékra, amelyet a befektetők a befektetési döntéseik meghozatalakor elvárnak. Bár az EU „zöld taxonómiájának” hatására tömeges eladási hullám talán nem fog kialakulni, de a befektetőknek meg kell majd indokolniuk az attól való akár legkisebb eltérést is.
Hogyan fest az energiaipari vállalatok jövője?
A cégek többféle módon is kezelhetik azt a helyzetet, ha egy érett ágazat hanyatló ágba jut. Az első az áttérés az új technológiákra. Bár vannak elszigetelt restrukturálási sztorik, A Fidelity szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy mekkora sikerrel lennének képesek az olajipari gigászok tőkét átcsoportosítani mondjuk naperőművek vagy part menti szélerőművek létesítésébe, melyeknél alacsonyak a belépési korlátok és olcsó a finanszírozás, ők viszont későn jövőnek számítanának. A második lehetőség a forgóeszközökben lekötött készpénz „learatása” a költségek alacsonyan tartásával és a teljes szabad pénzáramlás szétosztásával.
„Az európai olajipari cégek egy afféle hibrid stratégiát követnek. De még ha el is érik az alacsony karbonkibocsátással kapcsolatos céljaikat, a tiszta energia 2025-ig még akkor is csupán az üzemi cash-flowjuk mindössze 5-10%-át fogja kitenni. Arra számítok, hogy a legnagyobb olajtársaságok némelyike a 2020-as évek közepén spin-off cégekbe viszi át az alacsony karbonkibocsátású tevékenységeit, új márkanevet vesz fel, majd fokozatosan kifuttatja a fosszilis eszközeit és a tiszta energiát termelő üzletágat fejleszti tovább” – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója.