Tovább bővíti audiovizuális műsorkínálatát a WMN: Szentesi Éva író, újságíró és Borbély Alexandra színművész a magazin YouTube-csatornáján folytatják vlogjukat. A két szókimondó barátnő csupa olyasmiről beszélget majd, ami nemcsak nekik, hanem mindannyiunk számára ismerős, mindenkit érintő, megosztó téma.
Fotó: WMN/Kerepeczki Anna
A Nem mondod?! premieradásában, amely már elérhető a videómegosztón, az elmúlt több mint egy év közös megéléséről lesz szó: arról, hogyan hatott a koronavírus-járvány az életükre, személyes veszteségeikről is beszélnek, de arról is, milyen pozitív hozadékai voltak számukra ennek az embert próbáló időszaknak.
Mint kiderült, mindkettejük életét nagyban átalakította a Covid: Szandrának színészként hónapokig nem volt munkája, az egzisztenciális bizonytalanság ellenére – pláne mert egy lakásfelújításba is belekezdtek – azonban sokat adott neki a karantén. Élvezte, hogy végre lelassulhat, hogy párjával, Nagy Ervin színművésszel szabadok az estéik. „Most már tudom, milyen érzés, amikor este a család együtt ül asztalhoz” – mondta.
Szentesinek ezzel szemben nehéz volt az elszigeteltség, hiányzott neki a társaság. Ám ennek hatására azt is megtapasztalta, mennyire meg tudja erősíteni egy ilyen krízishelyzet az emberi kapcsolatokat. Persze ez az új helyzet új hobbikat is magával hozott számukra, Szandra úgy sütött, Éva pedig úgy rendelgetett online, „mintha nem lenne holnap”.
A járvány egészségügyi fenyegetését azonban mindketten másképp élték meg. Szandra iszonyúan aggódott Szlovákiában élő szüleiért, ezért kezdetben megpróbálta kontroll alatt tartani őket. Egy idő után azonban rá kellett jönnie, hogy nem engedheti ennyire elhatalmasodni magán az aggódást értük, hiszen „mindenkinek a saját felelőssége, mennyire veszi komolyan az egészet”.
Vele ellentétben Szentesiben semmiféle félelemérzet nem volt a vírus miatt. „Ha a rákot túléltem, mit nekem egy hülye vírus? Nem volt aggódás a szüleim felé sem, mert az anyámról is úgy tartottam, elpusztíthatatlan” – mondta. Sajnos nemcsak ő, hanem az édesanyja is megfertőződött a vírussal, akit elvesztettek a járványban. „Az egész egy istenverte rémálom volt, mindenkit gyűlöltem, mindenkire haragudtam (…) A mai napig azt érzem, hogy ez az egész nem történt meg, hogy ez csak egy sztori, amit elmesélek, és majd bejön, és röhög egyet, hogy ez egy poén volt.”
