Az idei második negyedévben naponta átlagosan 4 óra 41 percet töltöttek a tévékészülékek előtt a 4 évesnél idősebb magyarok, ez mindössze egy perccel kevesebb, mint egy évvel korábban – derül ki a Nielsen Közönségmérés adataiból. Bár a Covid 2020-as első hullámához képest kevesebbet tévéztünk, de még mindig lényegesen többet, mint az azt megelőző években. A műsorfogyasztás felét TV sorozatok, mozifilmek és szórakoztató műsorok nézésére fordítottuk, és jelentősen nőtt a hírműsorokra szánt idő. Naponta átlagosan 133 reklámfilmmel találkoztunk, ami időben 33 percnyi reklám nézést jelentett.
A napi átlagos tévénézési idő a 4-17 éveseknél 7 perccel, a 18-49 éveseknél 1,5 perccel, míg az 50 év felettieknél 1 perccel volt kevesebb, mint egy évvel korábban. A Covid első hulláma nagyrészt 2020 második negyedévére esett, és a „nagy bezárkózás” a tévénézési idő növekedését eredményezte. Ezt követően – ahogy az oltásoknak köszönhetően csökkentek a korlátozások – a képernyő előtt töltött idő is kevesebb lett, de még mindig több, mint a járványt megelőző években.
Az elért nézők száma – akik egy átlagos napon legalább egy percet tévéztek – a tavalyi 6,29 millióról 6,13 millióra mérséklődött az idei második negyedévben, ugyanakkor, aki a tévénézés mellett döntött, naponta átlagosan 6 óra 31 percet el is töltött a képernyő előtt, ami 5 perccel több mint egy évvel korábban.
A napi átlagos tévénézési idő életkor és iskolázottság szerint meglehetősen széles skálán mozgott. 2022. április – június közötti időszakban ezúttal is a 15-29 éves korosztály tévézett a legkevesebbet – átlagosan 2 óra 21 percet, míg a legintenzívebb tévénézők jellemzően a 60 év felettiek voltak, ahol egy fő naponta átlagosan 7 óra 19 percet töltött a képernyők előtt. Iskolázottság szempontjából az általános trendeknek megfelelően a diplomások tévénézési ideje a legalacsonyabb: 1 perc híján 4 óra, amely 5 perccel kevesebb, mint egy évvel korábban. Nemek tekintetében ezúttal is a hölgyek tévéztek az átlagnál többet: 4 óra 54 percet töltöttek a képernyők előtt, ami 28 perccel haladja meg a férfiak napi átlagos tévénézési idejét.
A háború megdobja a hírcsatornák nézettségét
A tévénézésre szánt időnk 36,2%-át fordítottuk a sokféle nézői igényt kielégítő, és legtöbb csatornát (23 db a sorozat csatornák nélkül, a vizsgált 118 csatornából) magában foglaló „általános szórakoztató” csatorna csoportra, mely naponta átlagosan 4,6 millió nézőt ért el, és egy átlagos néző 3 óra 9 percet töltött el ezeken a csatornákon. A műsoridejük legalább felében különböző sorozatokat kínáló „sorozat csatornák” a tévénézési idő közel 10 százalékát képviselték, és naponta átlagosan 2,1 millió nézőt értek el, akik átlagosan 1 óra 56 percet szántak a nézésükre.
Hasonló arányt képviseltek a filmcsatornák is: a napi tévénézési idő 10,2 százalékát fedték le, naponta átlagosan 2,5 millió nézőhöz jutottak el, és egy néző átlagosan 1 óra 37 percet töltött el velük.
A hírcsatornák esetében érezhető a háború, illetve annak a gazdaságra és mindennapi életünkre gyakorolt hatása: együttesen 9,1%-os közönségarányt mondhattak magukénak, ami 1,6 százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban. Napi átlagos elérésük 2,24 millió fő volt, ami alig magasabb tavalyhoz képest (2,23 millió), ugyanakkor az elért nézők naponta átlagosan 15 perccel több időt - 1 óra 37 percet - szántak a hírcsatornák műsoraira.
A gyerekcsatornák a tévénézési idő 4,6%-át tették ki az idei második negyedévben, napi elérésük a tavaly mért 1,34 millióról 1,14 millió főre mérséklődött, ugyanakkor az elért nézők naponta átlagosan 1 óra 37 percet fordítottak rájuk, ami 6 perccel több mint 1 évvel korábban.
A sportcsatornák közönségaránya 4,7% volt 2022 második negyedében, amely enyhén, 0,4 százalékponttal alacsonyabb tavalyhoz képest. Naponta átlagosan 1,42 millió nézőt értek el, ami 129 ezerrel kevesebb, mint tavaly, ugyanakkor egy elért néző 3 perccel többet, naponta átlagosan 1 óra 16 percet szánt rájuk.
Töretlen a mozifilmek népszerűsége
A sugárzási időből és műsorfogyasztásból való részesedések az egyes műsortípusok esetében eltérően, de a szokásos trendek szerint alakultak. A többségében sorozatokat magában foglaló, „nem zenés fikció” kategóriájába sorolt műsorok a teljes műsorkínálat 28,6%-át képviselték, míg a műsorfogyasztási időnkből 25,7%-ban részesedtek. A mozifilmek a műsoridőből 10,4%-ban részesedtek, és a szórakoztató műsorok aránya is közel ugyanennyi (9,9%) volt, ugyanakkor a műsorfogyasztásból a filmek ezúttal is magasabb arányt – 14,3%-ot képviseltek, míg a szórakoztató műsorok 10,1%-ot mondhattak magukénak.
A nagyrészt kereskedelmi reklámokat és műsorajánlókat tömörítő „Egyéb” kategória stabilan a műsoridő közel egynegyedét képviselte, és a műsorfogyasztásunk több mint ötödét ezen tartalmak megtekintésével töltöttük (21,3%). Ily módon ez a második legtöbbet fogyasztott műsorkategória a TV fikciók/sorozatok után, megelőzve minden más műfajt: mozifilmeket, hírműsorokat, szórakoztató műsorokat, ismeretterjesztőket, stb. A TV fikciók, a filmek és a szórakoztató tartalmak ezen kategóriával kiegészülve együttesen a műsorfogyasztás 71%-át fedték le az idei második negyedévben. A fennmaradó 29%-on osztoztak a hírek, az információs műsorok, a sportműsorok, az ismeretterjesztők és a zenei műsorok.
A „hírek, aktuálpolitika, gazdaság” tematikába tartozó műsoroknál – a csatornákhoz hasonlóan - szintén érezhető volt a háború és az ezzel kapcsolatos gazdasági, politikai események hatása: míg ezek a műsorok a szokásos trendeknek megfelelően 3,7%-ot tettek ki a műsoridőből, addig a műsorfogyasztási időnkből jóval többet – 12,1%-ot – szántunk a hírműsorokra, amely mintegy másfél százalékponttal magasabb, mint egy évvel korábban (10,5%). A kissé könnyedebb „információ” kategória a műsoridő csupán 2,7%-át tette ki, de a fogyasztásban szintén magasabb – 4,7%-os – arányt képviselt.
A sportműsorok a sugárzási időből 6,1%-ban részesedtek: ez 2 százalékponttal alacsonyabb tavalyhoz képest (8,1%), amikor a Covid miatt elmaradt 2020-as Foci EB végül megrendezésre került. A negyedév utolsó napjaiban sugárzott Fina Vizes VB csak minimálisan tudta éreztetni hatását: műsorfogyasztási időnk 5,1%-át képviselték a sportműsorok az idei április-június közötti időszakban, ami 1 százalékponttal kevesebb, mint tavaly.
Az ismeretterjesztő műsorok sugárzási időből való részesedése a szokásos trendekhez illeszkedve 9,8% volt, ami nagyságrendileg megegyezik a TV-ben sugárzott mozifilmek, illetve a szórakoztató műsorok arányával, de a fogyasztási arányuk ennek fele, vagyis 4,7% volt.
Természetesen, ahogy a tematikus csatornáknál, úgy a különböző műsortípusok fogyasztásának megoszlásánál is jelentős eltérések, eltolódások lehetnek az egyes korcsoportok, illetve nemek tekintetében! További adatok a grafikus iPort riportunkban elérhetők.
Naponta félóra reklám
A sugárzott reklámok napi átlagos száma a Covid első hulláma idején, vagyis 2020 második negyedévében erősen visszaesett a korábbi évekhez képest, de egy évvel később már vissza is tért a korábbi trendekhez, sőt jócskán meg is haladta a járvány előtti értéket. 2022. április 1. – június 30. között naponta átlagosan 40 132 db reklámfilm került adásba a Nielsen által szpot szinten vizsgált csatornákon, amely mintegy 1 953 db reklámfilmmel kevesebb 2021 ugyanezen időszakához képest, ugyanakkor 12 908 db reklámmal több mint 2 évvel korábban, közvetlenül a járvány kitörése után.
Egy fő naponta átlagosan 33 percnyi tévéreklámot látott 2022 második negyedévében, ami napi 133 db reklámfilmnek felelt meg. Ez 2 db reklámfilmmel, időt tekintve pedig 1 perccel kevesebb, mint 2021 azonos időszakában, míg 2020-hoz képest 8 perces növekedést és 33-mal több megtekintett reklámfilmet jelentett.
A reklámfilmek által naponta elért nézők átlagos száma továbbra is csökkenő tendenciát mutat: 2022 második negyedében 5,54 millió nézőt értek el legalább egyszer a 4 évnél idősebb, tévével rendelkező háztartásban élők körében, amely 200 ezerrel kevesebb, mint 2021-ben, és 321 ezerrel kevesebb, mint 2 évvel korábban. A teljes, össz-tévépiaci GRP értéke idén 872 ezer volt, ami 34,5 ezerrel kevesebb, mint tavaly, ugyanakkor 179 ezerrel több mint 2 évvel korábban, a járványidőszak kezdetén.
