A számlaforgalom valós idejű ellenőrzése nem idegen a magyar vállalkozásoknak, de nem is ez lesz a legnagyobb kihívás abban az uniós jogszabálycsomagban, melynek bevezetésére több lépésben a következő években kerül sor, 2028-ig. Az elvárások teljesítéséhez nem elég a jó szándék, rengeteg cég lesz, ahol a működést is jelentősen át kell majd alakítani ‒ hívta fel a figyelmet Nyári Zsolt, a BDO Magyarország K-X Tanácsadó Kft. partnere és okleveles adószakértője.
A digitális fejlődést a magyar és az uniós adójogszabályok is szorgalmazzák, természetesen nem minden összefüggés nélkül. A technológia ilyen alkalmazása nemcsak az adózók adminisztratív munkáját, hanem az adóhatóságok ellenőrzési feladatait is hivatott segíteni. Ennek a folyamatnak ér egy újabb, meghatározó mérföldkövéhez az uniós döntéshozás.
A tervezett jogszabálycsomag értelmében a számlákat általános jelleggel elektronikusan kell majd kiállítani, amelynek kötelező alkalmazása alól a tagállamok kérhetnek felmentést. Nem lehet azonban az elektronikus számlázást elkerülni az uniós országok közötti, közösségi ügyleteknél és – már 2024-től kezdődően - a belföldi ügyletekről az e-számla kiállításához a vevő beleegyezésére sem lesz már szükség, míg most a vevő még ragaszkodhat a papíralapú számlához.
Változik az Irányelvben az elektronikus számla definíciója is, amelyet olyan strukturált elektronikus formában kell kiállítani, továbbítani és persze befogadni, amely lehetővé teszi annak automatikus és elektronikus feldolgozását. Számunkra nem nagy újdonság, de kötelező lesz a számlán feltüntetni a bankszámlaszámot, a fizetési határidőt és a helyesbítő számla sorszámát.
Mindez azonban apróság ahhoz az elváráshoz képest, hogy a Közösségen belüli ügyleteknél – amennyiben az adó fizetésére a vevő a kötelezett – a számlát két napon belül(!) ki kell állítani. Technikailag ezeket a számlákat is a nemzeti adóhatóságokhoz kell majd feltölteni, ezek küldik tovább egy uniós, közös adatbázisba. Mindez nagyon jelentős változás ahhoz képest, hogy jelenleg a cégeknek ‒ nemcsak Magyarországon ‒ ezt a teljesítés hónapját követő 15 napon belül kell megtenni. Főleg, hogy az ügyletről a két napon belüli adatszolgáltatásra akkor is szükség van, ha a számla kibocsátására nem kerül sor határidőben. A fentieknek megfelelően megszűnik a gyűjtőszámlázás is, nem lehet a gyakori eladásokat összevontan, havi egy alkalommal leszámlázni. Egy hétfői közösségi értékesítés adatainak szerdán már látszania kell az uniós adatbázisban. Ennek a lépéssorozatnak egyik nem titkolt célja, hogy ellehetetlenítsen néhány, nálunk sem ismeretlen adó-, főleg áfacsalási formát, de az új szabályok átültetése a gyakorlatba a jogkövető, tisztességes cégeknek sem lesz könnyű. Itt kell megjegyeznünk azonban ‒ tette hozzá Nyári Zsolt ‒, hogy a valódi átláthatóságot az szolgálná, ha a befogadónak is ugyanígy fel kellene töltenie a számlát, de a befogadói oldalt érintő lépésekről még nincs információ. A fentiekkel párhuzamosan egyebek mellett megszűnik majd a közösségi összesítő jelentéstételi kötelezettség (A60) is.
A ma alkalmazott folyamatok mellett a vállalkozások egy részénél kihívás lesz tartani a kétnapos határidőt, az információ ennyi idő alatt egyszerűen nem jut át az adminisztráción. Ehhez új eljárásokra, ügyintézési protokollokra, a korábbinál jelentősebb digitalizációra lesz szükség. Van, ahol ez már adott, de nagyon sok helyen kényszerű ‒ és időszerű ‒ fejlesztéseket követel, a szabály alól pedig nem lehet majd kibújni. Látni kell azonban, hogy ami a „felkészülést”, illetve a digitalizációt illeti, nem állunk rosszul. A valós idejű adatszolgáltatás már bevett gyakorlat és kötelezettség itthon, kihívást inkább a rövid határidők jelenthetnek – foglalta össze Nyári Zsolt.
