2023-ban több mint kétszázezren kerestek új állandó lakóhelyet egy másik magyar településen. A belföldi vándorlás középpontjában továbbra is a főváros és annak környéke állt, ám a legtöbben legfeljebb csak a szomszéd vármegyébe költöztek. A belföldi vándorlás tavalyi adataiból az is kitűnik, hogy vannak a távolabb lakók számára szinte „láthatatlan” országrészeink is.
A KSH friss összegzése szerint a belföldi állandó vándorlás során tavaly egy-egy vármegye lakosságának átlagosan 3-4 százalékát mozgatták meg a ki- és beköltözések, a legnagyobb aktivitást Pestben (4,3%), a legcsekélyebbet Csongrád-Csanádban (2,7%) regisztrálták. Ennél jóval nagyobb különbségeket mutat, ha azt nézzük, hogy a lakhelyváltók mekkora arányban találhatták meg a számításukat a saját vármegyéjükben. E szerint Győr-Moson-Sopron bizonyult a legkomfortosabbnak, ott a költözők 70 százaléka helyben talált magának megoldást. Azt követte holtversenyben Vas és Baranya (67%), s alig maradt el mögöttük Borsod (65%), Szabolcs (64%) és Zala (63%). Ezzel szemben Pest vármegye az új lakhatást keresőinek csak 41 százalékát tudta otthon tartani, s Jász-Nagykun-Szolnok is csak kevéssel volt ennél sikeresebb (49%).
Pestből nem csak sokan költöztek ki, hanem a vonzereje is jelentősnek bizonyult, így összességében 5.397 fővel nőtt a lélekszáma. Pestből az elvándorlás fő útja tavaly is Budapestre vitt, majdnem kereken 10 ezren költöztek a közvetlen szomszédtól a fővárosba. Ám Budapest vándorlási mérlege még ezzel együtt is szolid veszteséget (-596 fő) mutatott. Ezret meghaladó nyereséget Pest vármegyén kívül csak Győr-Moson-Sopron tudott elérni (1.388 fő) nyugaton, míg hasonló nagyságrendű veszteséget három terület is elszenvedett keleten: Szabolcs-Szatmár-Bereg (-2.275 fő), Borsod-Abaúj-Zemplén (-2.131 fő) és Hajdú-Bihar (-1.176 fő).
A jócskán eltérő lélekszámú vármegyék abszolút számainál többet jelez néhány relatív mutató a meghatározó mozgásirányokról, s az egyes vármegyék közötti sajátos kapcsolatokról. Így például különösen szembetűnő a Budapest és az azt körülölelő Pest vármegye közötti páratlanul szoros kapcsolat. A Pest vármegyéből elköltözők abszolút többsége (52%) a fővárosba tart, míg a Budapestről elköltözők 56 százaléka sem megy messzebb Pest vármegyénél. Az országos vándorlás szempontjából e két terület szinte egy egységnek tekinthető.
Az útrakelők irányválasztását országszerte a főváros dominálja, hiszen bármely vármegyéből is indultak útra, átlagosan az otthonkeresők mintegy negyede Budapestet célozta meg tavaly, amikor új otthont kerestek. Arányuk a Tolnából indulók között a legalacsonyabb (20%) és – Pest után – a nógrádiak között a legmagasabb (33%). Ugyancsak kiemelkedő célpont Pest vármegye, amit minden más vármegyéből további 9-25% választott. A legkisebb arányban Vasból, Zalából és Tolnából, míg a legnagyobban ugyancsak Nógrádból. E fő áramlási irányon túl a hozzájuk legközelebbi megyék a költözők jelentősebb célpontjai, jellemzően 10-15 százalékuk tart valamelyik közvetlen szomszédba. Ezeken belül is vannak kifejezetten erős kapcsolatok, például Békés és Csongrád között, az előbbiből a költözők 20 százaléka választotta új otthonának az utóbbit, míg fordítva 16% volt ez az arány. Hasonló a kapcsolat Szabolcs és Hajdú (20% ↔ 18%) vagy például Tolna és Baranya (20% ↔ 14%) között.
Ám a közvetlen közelség vonzerőnek még kevés, erre példa Komárom-Esztergom és Veszprém (4% ↔ 3%), Hajdú és Békés (6% ↔ 6%) vagy Tolna és Somogy (9% ↔ 7%) igen laza viszonya. A költözők általában 1-3 százaléka választ új lakóhelyéül egy-egy távolabbi vármegyét, ám az adatokból kitűnik, hogy vannak országrészek, amelyek szinte láthatatlanok egymás lakói számára, legalább is a közöttük költözők aránya még a 0,5 százalékot sem éri el. Ilyen például Tolna vármegye Hevesből, Nógrádból vagy Hajdúból nézve, ahogyan Nógrád is a békésiek, baranyaiak és a vasiak számára.
Szinte minden vármegyébe a fővárost elhagyók adják az új lakók legnagyobb részét, jellemzően 14-25 százalékát. Ennél is meghatározóbb a budapestiek részesedése Pest (62%), Nógrád (30%) és Fejér (29%) vármegye népességének gyarapodásában. Ha ehhez a Pest vármegyéből elköltözőket is hozzávesszük, azt látjuk, hogy a nógrádi bevándorlás közel kétharmadát (63%), a Fejér vármegyeinek pedig felét (49%) a Közép-Magyarország régiót elhagyók adják. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője erre magyarázatként azt idézi fel, hogy már évekkel ezelőtt is megfigyelhető volt a fővárosi és környéki nyugdíjasok kiköltözése Nógrádba, mert az „bővelkedik természeti szépségekben, olcsó és mégis közel van a centrumhoz”. A Velencei-tó pedig ma már funkcionálisan Budapest agglomerációjának tekinthető, ami Fejér vármegyében is számottevő keresletgerjesztő tényező.
A központtól eltávolodva még egy kiemelkedően szoros, különösen intenzív lakosságcserével jellemezhető vármegye-szomszédságot jeleznek a vándorlási adatok. Ennek szereplői Szabolcs-Szatmár-Bereg és a gyors ütemben multifunkcionális centrummá váló Hajdú-Bihar. Az utóbbi beköltözőinek ugyanis harmadát (32%) az észak-keleti szomszédja adta, míg az új otthonukat Szabolcsban meglelők negyede (25%) Hajdú-Biharból érkezett.
