A futballvilág változó erőviszonyairól, a régi nagyhatalmak hanyatlásáról és egy új kihívó felemelkedéséről beszélt honlapunknak Hegyi Iván sportújságíró az egy hete véget ért észak-amerikai világbajnokság után. A labdarúgás ugyan továbbra is emberek milliárdjait ülteti a képernyők elé, de a Sport TV szakkommentátora szerint Brazília elveszítette egykori varázsát, Németország és Olaszország sem találja már a helyét az elitben, miközben Marokkó végérvényesen belépett a legjobbak közé. Úgy véli, a vb legnagyobb nyertese Spanyolország volt, amely nemcsak trófeát szerzett, hanem szerinte „megmentette a futballt” is.
KISS B. LÁSZLÓ interjúja
Mennyire tetszett ez a világbajnokság?
Azt a hátrányt nem tudta leküzdeni, hogy tizenhárom világbajnoki cím birtokosa, Brazília öt, Németország négy, Olaszország négy, kiesett a versenyből. Utóbbi sorozatban harmadszor ki sem jutott, jegyzem meg. A németek kétszer már a csoportkörből búcsúztak, most meg rögtön a kieséses szakaszban. Brazília teljességgel elvesztette Brazília jellegét. A játékuk mindenről szólt, csak a virtuozitásról és a játék öröméről nem. Ami ugye a brazilok különlegessége volt évtizedekig, és még akkor is a világ fölé helyezte őket, ha nem nyerték meg a világbajnokságot. Ez mára teljes mértékben eltűnt, kiiratkoztak a legjobbak közül. Sokáig a varázslat és a minőség szinonimái voltak, ami mostanra már nem igaz. Tehát nem arról szólt ez a vb, amit ez a három ország korábban minőségben képviselt. A futballt mélyütés érte ezzel, nyilvánvalóan. Másfelől azért a labdarúgás megőrizte tradícióit abban a tekintetben, hogy előre megmondtam több fórumon, és meg is írtam, hogy egészen biztos, nem lesz új világbajnok.
És ez így lesz a jövőben is, nem látott egyetlen új kihívót sem, amely felveheti a versenyt a legnagyobbakkal?
De láttam. Marokkó világszínvonalú. Az övék volt az a csapat, amelyik bekerült a világelitbe, s a legnagyobb fejlődést vitte véghez az utóbbi években. Marokkó másodszor bizonyította be, hogy a mai világszínvonalnak nemhogy a közelében van, hanem elérte. Mind minőségben, mind taktikailag, s a játék minden részében remekül teljesítettek. Nem hittem volna, hogy afrikai csapatról valaha ilyeneket mondok, de nem lennék meglepve, ha legközelebb beleszólnának a vb-cím sorsába. Ráadásul ők négy év múlva rendezők lesznek, tehát simán lehetnek érmesek.
Akkor, azért látott pozitívumot is.
Igen, de nem sok mindent. A döntő után a Marca című újság írta, hogy „Spanyolország megmentette a futballt”, s ezzel mélységesen egyetértek. Amúgy, amilyen rossz véleményen vagyok az argentinok alattomos és tisztátalan játékáról, annyira jó véleménnyel vagyok Lionel Scaloniról, a szövetségi kapitányukról. És persze a spanyolokéról, Luis de la Fuentéről is. Ez két egészen kiváló edző. Előbbiről azt szeretném elmondani, hogy szerintem abban, hogy a Messiből Messi lett, abban Scaloninak főszerepe van. Messi első négy vb-je, amikor még nem Scaloni volt a kapitány, az tulajdonképpen magyarázatlan volt, ahhoz képest, ahogyan Barcelonában futballozott. Az ötödik és hatodik vb-jén játszott úgy, ahogyan a Barcában focizott mindig. Amikor olyan öreg volt, mint Puskás a Real Madridban, vagy még öregebb. De szerintem most még jobban is játszott, mint az előző tornán. Nélküle nem lettek volna döntősök.
Spanyolország minek köszönhette ezt a győzelmet?
Elsősorban De la Fuentének. Harmincnyolc veretlen meccs, és nemcsak ez, hanem az is, hogy nem adták oda a labdát az ellenfélnek. Ha pedig odakerült, akkor három másodpercig nem engedték, hogy az ellenfélnél legyen.
Az egy bekapott gólért azért csalódottak lehetnek…
Igen, kicsit alább hagyott a figyelem a belgák ellen, a kapitány ezt a könnyelműséget nehezen bocsáthatta meg. De komolyra fordítva, azért hozzáteszem, a spanyoloknak is voltak nehézségeik. Ugye a portugálok ellen az utolsó másodpercekben nyertek, és a belgák elleni sem volt sima meccsük. Ugyanakkor az vitathatatlan, Spanyolország messzemenőleg megérdemelte ezt a győzelmet. És leginkább azért, és ez a lényeg szerintem, hogy megállította a franciákat is, pontosan úgy, mint az argentinokat a döntőbe. A TGV gyorsvonatból talicskát csináltak, és ez óriási teljesítmény.
Azért az angolokkal sem bírtak Mbappéék a bronzmeccsen.
Az egészen különleges a pályafutásom során, vagy amióta én a labdarúgással foglalkodom, hogy a harmadik helyért vívott meccsből showműsort csináltak, ami amúgy a vb-ken teljesen indifferens mérkőzés. Ami ezen a 6–4-es meccsen történt, az elképesztő. Persze, ehhez az is kellett, hogy a franciák nem vették komolyan az első félidőt az angolok ellen, akik a szünetben már 4–0-ra vezettek, s végül meg is nyerték.
Megérte felemelni a világbajnokság létszámát negyvennyolcra?
Ha visszakérdeznék, hány meccsre emlékszik a hetvenkettőből, akkor nagy bajba lenne, és az olvasók is.
Ez így van, de gondolom, ön is.
Persze, igen. Pedig, hát én elég jó memóriával rendelkezem. Szerintem huszonnégynél ugyanott vagyunk, mint negyvennyolcnál, és hatvannégynél is ugyanott leszünk.
De talán lesz esélyünk kijutni.
Ez kétségtelen. Legalább lesz egy csapat, amelyre emlékszünk a csoportmérkőzésekről. Már persze, ha kijutunk. De én nem játszom el ezzel a gondolattal. Én ott voltam még, amikor legutóbb, nyolcvanhatban ott voltunk. Az életem rámént azóta már. Konkrétan leéltem az életemet. És nem láttam, hogy most egy fokkal is közelebb lettünk volna a kijutáshoz, mint előtte. Még a pótselejtezőig sem sikerült eljutnunk. Nem voltunk ott, és akit meg kellett volna verni a selejtezőben, azt nem vertük meg. Miről beszélünk?
Összességében azért elmondhatjuk, hogy a focit még mindig imádják az emberek, ez talán nem változott.
Ez így van. Lehet akármit mondani, hogy sok a negyvennyolc csapat, sok az unalmas meccs, és sok az üres járat, felesleges az ívószünet, meg nem tudom én. De az tény, nincs a világon még egy olyan dolog, amit több milliárd ember néz ugyanabban az időben, és nem kapcsol el az ívószünet alatt sem. Tehát ugyanazt nézi, követi gyakorlatilag az emberiség, vagy a fél emberiség. Ezt egyik sportág sem tudja produkálni, sőt, semmi, de semmi a világon. És ez szerintem örök.
