A hozzáértő befektetők manapság nem részvényeket vagy értékpapírokat keresnek., ha gyorsabb megtérülésre vágynak, egyre inkább az úgynevezett “passzió-befektetéseket” választják – vagyis minőségi borokat, öreg órákat, és más hasonló tárgyakat vásárolnak.
Ha befektetni való pénzünk van, elég a saját környezetünkben körülnézni – bár ebben az esetben nem a mindennapos tárgyak nyerők, sokkal inkább az olyasmik, mint például a dizájner táskák, amelyek manapság jövedelmezőbbnek bizonyulnak, mintha a tőzsdén fialtatnánk a pénzünket. Vegyük például a Hermes Birkin márkát: a kultikus kézitáska értéke az 1981-es bemutatása óta minden évben átlagosan 14,2 százalékkal nőtt, vagyis az aranynál is biztosabb befektetésnek bizonyult.
A borok rajongói is kellemes híreket kapnak mostanában, hiszen a minőségi borok értéke egyedül a 2016-os évben 24 százalékkal nőtt (bár tegyük hozzá, hogy ez az adat kifejezetten az észak-olasz vintage borokra vonatkozik). Az érmegyűjtők is csak kacagnak a banki ajánlatokon: 2015 szeptemberében egy 1839-es Viktória Királynő érmekollekció 596.608 eurós áron, vagyis a korábbi rekordösszeg kétszereséért kelt el.
Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy az autókban nincs pénz, az gyorsan gondolja át újra a dolgot, mert egyedül az elmúlt tíz évben 457 százalékos áremelkedés történt az oldtimerek piacán. Ezek a járművek még az ingatlannál is jobb befektetésnek számítanak, pedig az európai ingatlanárak átlagosan 20 százalékkal nőttek az elmúlt évtizedben, 2000 óta pedig 152 százalék volt az áremelkedés. És nem csupán a szupersportkocsikon díszeleg mellbevágó árcédula. A legjobb hozamokat eredményező autók toplistáján a Fordok azok, amelyeket a gyűjtők a legalacsonyabb befektetéssel tudtak megszerezni.
„A legendás Ford GT40 szupersportkocsik teszik ki az eddig legmagasabb áron elárverezett Fordok oroszlánrészét, az új Ford GT pedig minden idők legdrágább Fordjának számít, amihez az is hozzájárul, hogy a típusból mindössze 250 darab készül évente, de sok más izomautónk is lenyűgöző értéknövekedést mutat” – mondta el Jim Farley, a Ford Európáért, a Közel-Keletért és Afrikáért felelős elnök-vezérigazgatója.
2016 márciusában egy alig 4000 kilométert futott Ford Escort Cosworth 80.001 euróért kelt el egy árverésen – miközben 1992-ben ugyanezt az autót 26.102 eurónak megfelelő összegért vette meg az első tulajdonosa. Egy Cosworth manapság több mint kétszer annyit ér, mint annak idején új korában, de egy 1981-ben 6.505 eurónak megfelelő áron vásárolt Fiesta XR2 is háromszor annyiért kelt el 2014-ben, és még ma is 10.701 euró az ilyen modellek átlagos ára. Sok történet kering olyan Ford sportkocsikról, amelyek szédítő összegekért cserélnek gazdát privát adásvételek során, és az áruk sosem kerül nyilvánosságra…
„Mielőtt valaki úgy döntene, hogy invesztál valamibe, érdemes alaposan átgondolnia, mi a neki való befektetés. Igaz ugyan, hogy az elmúlt tíz évben több értékindex – így a klasszikus autók csoportja is – látványos növekedést mutatott, ám a leendő befektetőknek körültekintőnek kell lenniük. Nem minden autó értéke növekszik ugyanilyen mértékben. Ráadásul az ilyen jellegű befektetés komoly kiadásokkal is jár – gondoljunk csak a tárolásra, a karbantartásra és a biztosításra. Én azt tanácsolom, hogy mindig olyasmit vásároljanak, amit szeretnek, és aminek birtoklásában örömüket lelik – az értéknövekedést pedig egyszerűen tekintsék bónusznak” – vélekedett Andrew Shirley, a Knight Frank Luxury Investment Index szerkesztője.
A klasszikus autók komoly értéknövekedésének egyik gyakorlati oka, hogy a privát eladásból származó értéknövekedés adómentesnek számít Európában. Persze az is erősen megpörgeti a piacot, hogy rengeteg gyűjtő egyszerűen a gyermekkori álmát valósítja meg azzal, hogy megvesz egy autót, amire réges-rég vágyott már.
„18 éves korom óta imádom a Ford Caprikat, és volt is akkoriban egy Daytona-sárga GLX-em fekete műbőr tetővel. Úgy érzem, az a küldetésem, hogy minél több ilyen autót kutassak fel és állítsak újra forgalomba. Persze tudom, hogy időközben egyre értékesebbek lettek, de számomra nem ez a legfontosabb; én egyszerűen csak imádok velük bíbelődni, róluk beszélgetni… valahogy a véremben van a dolog” – mesélte John Pepper, egy 56 éves essexi gyűjtő, akinek jelenleg 18 Caprija van a felújítás különböző stációiban.
