Számos utazási iroda nem mondja le a járvánnyal érintett területekre tervezett utakat, hanem átütemezi, vagy egy szabadon beváltható vouchert ajánl fel az utasoknak a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértőjének tapasztalatai szerint. Az Európai Bizottság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi szabályozás uniószerte aránytalan kockázatot hárít az utazásszervezőkre, éppen ezért arra hívja fel az európai utazókat, hogy fogadják el a felajánlott, későbbi utazásokra beváltható opciókat. Különösen azok a prudensen működő entitások kerülhetnek szorult helyzetbe, amelyek az előlegeket és saját egyéb likvid forrásaikat már a szezon kezdete előtt arra fordították, hogy utasaik számára lekössék a megfelelő minőségű szállásokat és személyszállítási lehetőségeket.
„A vonatkozó Kormányrendelet tartalmaz egy ún. vis maior klauzulát, amelynek értelmében elháríthatatlan és rendkívüli körülménynek minősül a szerződéskötés időpontjában előre nem látható, és a szerződő fél által nem befolyásolható olyan helyzet, amelynek következményeit valamennyi észszerű intézkedés megtétele esetén sem lehetett volna elhárítani” – magyarázza dr. Firniksz Judit, a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértője.
Az önállóan igénybe vett utazási szolgáltatásokra – így a személyszállításra, nem lakáscélú szállásnyújtásra, egyéb önálló turisztikai szolgáltatások – eltérő szabályok vonatkoznak, mint az utazási irodák által tipikusan nyújtott utazási csomagokra. Utazási csomagról akkor beszélhetünk, ha legalább két különböző típusú utazási szolgáltatást együttesen vesz igénybe az utazó ugyanazon utazás vagy üdülés részeként.
„Az utazási csomagok esetében a Kormányrendelet szerint, ha az utazó mondja fel a szerződést, akkor az általános szerződési feltételek szerinti bánatpénzt köteles megfizetni, de a részvételi díj ezen felüli része visszajár számára. Az utazó csak akkor jogosult a teljes részvételi díj visszakövetelésére, ha a Kormány az utazásra nem ajánlott országok – azaz I. fokozatú, piros jelzéssel ellátott országok a konzuli szolgálat oldalán – közé sorolja az érintett célállomást, vagy annak közvetlen környezetét, de további kártérítésre ekkor sem tarthat igényt” – mondja dr. Firniksz Judit.
A Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda PwC Legal szakértője szerint itt van egy szűkítő feltétel a Kormányrendeletbe foglalt vis maior klauzulához képest, és ezen szabály egyes esetekben végső soron akkor is a bánatpénz megfizetésére kötelezi az utazót, ha egyébként akár a járványügyi intézkedések miatt szükségessé vált munkáltatói utasításnak megfelelően nem vehet részt külföldi utazáson. Az utazásszervező kártérítési kötelezettség nélkül felmondhatja a szerződést, ha elháríthatatlan és rendkívüli körülmények gátolják a szerződés teljesítésében – itt tehát nincsen többletelem Kormányrendeletbe foglalt vis maior klauzulához képest. Megjegyezzük, hogy ezt az álláspontot képviseli a Magyar Utazási Irodák Szövetsége is a COVID-19 járvány kapcsán közzétett tájékoztatójában.
Számos utazási iroda választja azonban inkább azt a megoldást, hogy a közeljövőben a járvánnyal érintett területekre tervezett utakat nem mondja le a vis maior klauzulára hivatkozással, hanem átütemezi, vagy ha még nem áll módjában alternatív indulási időpontot meghatározni, akkor egy szabadon beváltható vouchert ajánl fel az utasoknak. A Kormányrendelet szabályai azonban az utazás időpontját a szolgáltatás lényeges elemeként határozzák meg és így ennek megváltoztatása esetén az utazó bánatpénz fizetése nélkül felmondhatja az utat, azzal, hogy a Kormányrendeletben foglaltak alapján a szerződés megszűnéséből eredő kára megtérítésére nem jogosult.
„A jelenség nem egyedi, és már az Európai Bizottság számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi szabályozás uniószerte aránytalan kockázatot hárít az utazásszervezőkre. Különösen igaz azokra a prudensen működő entitásokra, amelyek az előlegeket és saját egyéb likvid forrásaikat már a szezon kezdete előtt arra fordítják, hogy utasaik számára lekössék a megfelelő minőségű szállásokat és személyszállítási lehetőségeket. Kiemelt desztinációk – így Hollandia, Olaszország – esetén a jó minőségű szállások díjának akár 100%-át is jóval előbb ki kell ugyanis fizetni, így akár az előlegeket meghaladó összegben merültek fel az utazási irodáknál költségek, amelyeknek visszakövetelése a külföldi szolgáltatóktól a jelen járványügyi helyzetben mind időbeli kifutását, mind sikerét illetően bizonytalan kimenetelű” – teszi hozzá dr. Firniksz Judit.
Ezt a tényt maga a Bizottság is belátta, amikor a COVID-19 terjedésével összefüggésben álló tömeges felmondásokat érzékelve 2020. március 19-i tájékoztatójában az irányelv átültetése nyomán minden nemzeti jogban jelen lévő visszatérítési kötelezettséget mintegy felpuhítva arra hívja fel az európai utazókat, hogy fogadják el az utazásszervezők által felajánlott, későbbi utazásokra beváltható vouchereket. A bizottsági felhívás jogi kötőerővel nem rendelkezik, a jelenlegi pénzügyi garanciák pedig kizárólag akkor válnak elérhetővé az utazók számára, ha az utazási iroda az utazók számára visszatérítendő előlegek és részvételi díjak megfizetésére már nem képes. Erre az esetre szolgál a vagyoni biztosítékként az utazási iroda által valamely hitelintézetnél elhelyezett pénzbeli letét, hitelintézettel kötött garanciaszerződés vagy biztosítókkal kötött biztosítási szerződés, amelynek alapján végső soron az érintett biztosítótársaság vagy bank térítheti vissza a vagyoni biztosíték terhére az utazási iroda helyett az utazóknak visszajáró összegeket.
A koordinált válaszlépések körében a Bizottság is azonnali intézkedéseket kezdeményezett a turisztikai ágazat kapcsán, amelynek szerves része az utazási irodák számára nyújtott állami támogatás. Az utazási irodák túlnyomó hányada kis- és középvállalkozás, érdemi, 100 millió forintot meghaladó adózott eredményt 2018-ban csupán 15 utazásszervező ért el a turizmus.com adatai alapján, holott az adott időszakban a piaci szereplők száma az 1000-et is meghaladta.
Bognár Dániel, a PwC Magyarország Üzleti tanácsadási üzletágának szakértője szerint a likviditás fenntartása az ágazat számára létkérdés, az elsüllyedt költségeket ellensúlyozó állami támogatás mellett az ágazati szabályok átmeneti időszakra történő módosítása is mozgástérhez juttathatná a felmondási hullám terheit viselő utazásszervezőket, így például felmerülhet az utazási voucherek – mint a visszatérítési kötelezettséget kiváltó alternatív megoldás – szabályozása, és a visszatérítési kötelezettség teljesítésére nyitva álló 14 napos határidő meghosszabbítása.
Az ágazat struktúrája hosszú távon sérülhet egy késedelmes beavatkozás nyomán, így vélhetően mihamarabb ágazati egyeztetésre van szükség. Az egyeztetéseken zajló információcsere versenyjogi szempontból akkor tekinthető indokoltnak és szükségesnek, ha az a válságkezeléshez szükséges lépések meghatározásához kapcsolódik és azon nem terjed túl. Mindaddig azonban, amíg az ágazat jövőjét a teljes bizonytalanság jellemzi, a jövőre vonatkozó stratégiai egyeztetés gyakorlatilag fogalmilag kizárható, ahhoz azonban, hogy az átmenet békés és versenyjogi szempontból is biztonságos legyen, az információcserére vonatkozó antitröszt szabályok ismerete és betartása elengedhetetlen.
