Negyven év távlatából
Azon kevés élő magyar futballisták egyike, aki részt vett labdarúgó-világbajnokságon. Esterházy Márton ráadásul gólt is lőtt az 1986-os mexikói vb-n. Ennek sajnos már negyven éve, és mi azóta csak szimpla nézői vagyunk a világ legnagyobb sporteseményének. A Budapesti Honvéd volt focistája már hozzászokott, hogy a nagy tornák előtt, után megtalálják őket, rendszeresen kikérik a véleményüket. A korábbi válogatott csatár élesen bírálta a FIFA-t az egyenlőtlen versenyfeltételek és vitatott döntései miatt, miközben a torna szakmai tanulságairól, a modern futball változásairól és a világbajnokság további bővítéséről is markáns véleményt fogalmazott meg.
KISS B. LÁSZLÓ interjúja
– Mexikóban kezdődött az idei labdarúgó-világbajnokság. Előtörtek önből az emlékek a mérkőzéseket nézve?
– Már azt sem tudom, hogy hol volt a nyitómeccs, Mexikóban vagy Amerikában. De hozzászoktam, hogy minden vb-nél előkerülünk, négyévente leporolják az aktáinkat, és nosztalgiázunk, Mexikózunk kicsit. Bár most ezt a tornát speciel három országban, Mexikóban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban rendezték. Persze eszembe jutnak a dolgok: a felkészülés, a meccsek, a körülmények. És persze érthető, hogy most valamivel aktuálisabb, ezért szóba kerülünk. Sajnos már negyven év eltelt azóta, hogy mi is részesei voltunk a világ legnagyobb sporteseményének.
– Gondolta volna, hogy ilyen hosszú lesz a böjt?
– Á, dehogy. De miért is kellett volna ilyesmivel foglalkoznunk akkor? Sajnos az élet így hozta, ami persze fájó, de ez van.
– Amúgy a torna tetszett?
– Szerintem a FIFA nagyon elvetette valahol a sulykot, mert nem volt képes arra, hogy egyenlő feltételeket biztosítson az összes csapatnak. Gondolok itt arra, hogy az egyik válogatott 40 fokban játszott, 2000 méter magasan, míg a másik 25 fokos, klimatizált, zárt stadionban,1000-1200 méteren. Így azért az egyenlő feltételek nem érvényesültek. Meg hogyan fordulhat elő az, hogy egy politikus elintéz egy piros lap miatti eltiltást? Talán még élénken él mindenkiben az eset, amikor Donald Trump amerikai elnök felhívta a FIFA elnökét, Gianni Infantinót, hogy töröljék el az USA egyik játékosának a piros lap után automatikusan járó egymeccses eltiltását. Erre Infantino bólint egyet, s ezután a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felfüggesztette Folarin Balogun eltiltását, így az amerikai csatár annak ellenére játszhatott a Belgium elleni nyolcaddöntőben, hogy az előző meccsen kiállították. Ez óriási baklövés volt szerintem, igazságtalan és elfogadhatatlan is. A többi kiállított játékos jogosan volt felháborodva, mert nekik le kellett tölteniük az egy meccses eltiltást. Nonszensz!
– És mi a helyzet a játékvezetőkkel, a VAR jól szerepelt ezen a vb-n?
– Rengeteg bíró tévedés volt, ami borzolta a kedélyeket. Húzták-vonták, körbe ölelték a csatárt, mégsem fújt a spori. Én nagyon szeretem a VAR-t, de az idő, amíg elemzik a helyzetet, az nagyon lelassítja a játékot, és idegesíti a nézőket is. Ráadásul rengeteg szituációba nem nyúl bele a videóbíró, amikor kellene. Nem mindegy, hogy kirúgás vagy szöglet jön, szerintem emiatt is jeleznie kéne a VAR-nak, de ezzel nem foglalkoztak. Szóval, én úgy láttam, nagyon sok bírói hiba volt a világbajnokságon.
– Egyébként mennyire követte a meccseket?
– Ami normál időpontban volt, azokat néztem, de a késő esti, éjszakai meccseken elaludtam. Aztán másnap az összefoglalókat, gólokat megnéztem, bár abból sem mindet.
– Másabb volt ez a vb, mint a korábbiak?
– Abból a szempontból igen, hogy most már negyvennyolc válogatott vett részt a tornán. Ezzel hígabb lett a mezőny. Nekem sok csapat nagy csalódást okozott. Mondok egy példát: az argentin–angol elődöntőben többször láttam, hogy az angol centerek húsz méterre voltak a saját kapujuktól. Ilyenkor úgy megkérdezném az edzőt, hogy mi volt az elképzelése. Vannak különböző fázisai a mérkőzésnek. Van a védekezés, a labdaszerzés, majd a támadás. Többször megesett, hogy Pickford kapus megfogta a labdát, aztán kirúgta az ellenfél középhátvédjének, aki ült a kis székén a középkörben, felállt és levette a labdát, mert harminc méterre tőle nem volt egyetlen angol csatár sem. Nem értem, hogy miért kellett hátra jönnie a két támadónak, Bellinghamnek meg Harry Kane-nek. Én láttam ezt a hibát, az edző miért nem? Nekünk mindig azt mondta Mezey György, hogy amit nyolc ember nem tud levédekezni, azt majd tíz sem fogja tudni. A nyolcvanhatos vb előtti magyar–brazilon, a Népstadionban én ott álltam teljesen egyedül a jobb szélen. Amikor a Döme megszerezte a labdát, fölpasszolta nekem, és ebből lőttünk gólt. Ha én is visszamegyek, akkor hátul járattuk volna a labdát, és nincs belőle gyors ellentámadás.
– De azóta rengeteget változott a futball.
– Jó, persze, föltalálták a tüzet meg a kereket, ezt aláírom. De mi változott meg? Most nem kell támadni, kontrázni? Elismerem, most sok csapatra jellemző, hogy mindenkit hátra hoznak, de a logikát akkor sem értem. Kíváncsi lennék, hogy ilyenkor az öltözőben mi hangzik el. Függetlenül attól, hogy állítólag az angolok szövetségi kapitánya, Thomas Tuchel nagy edző, de nekem nagy csalódás, nálam nem jó szakember. Ezek azért nem annyira bonyolult dolgok, nem kell belemagyarázni azt, hogy mennyit változott a futball. Persze tudom, sokat változott: sokkal keményebb lett, sokkal több a test-test elleni küzdelem stb. Na de azért annyit nem változott. Én gyors játékos voltam. Nagyon gyors! A mostani mezőnyben is gyors lennék, nagyon kevés gyorsabb játékos van most a világon, mint amilyen én voltam, vagy a Hajszán Gyula, vagy a Bodonyi Béla volt…
– Volt olyan csapat, amely meglepetést okozott?
– A kicsiket mondanám, sok közülük nagyon szimpatikus volt nekem. Azt lehet látni, hogy most már gyorsaság és fizikai állóképesség terén a legkisebb csapatok is fel tudják venni a versenyt a nagyokkal. Gyorsak, becsúsznak, elfejelik a labdákat. Már nehéz megtalálni azokat a réseket, meg azokat a kombinációkat, amelyekkel esetleg helyzetbe lehet kerülni. A németek és a brazilok leszerepeltek, Argentína végigment, de a döntőben nem sokat mutatott. A spanyolok tetszettek, meg a portugálok is jók voltak egy darabig. Elárulom, ötvenes pulzussal néztem a meccseket, mert nem volt egyik csapat sem a favoritom, tehát nem drukkoltam egyiknek sem. Összességében elmondható, hogy a spanyolok abszolút megérdemelten nyerték meg ezt a tornát. Nagyon jó játékosaik vannak, és látszott, hogy mindenki tudja a dolgát, megvannak ezek a háromszögek, négyszögek, ötszögek, amelyeket rogyásig gyakorolnak edzésen, és nem jönnek zavarba, bármilyen ellenféllel játszanak, akár letámadják őket, akár hagyják őket passzolgatni. Nem mondom, hogy a leglátványosabb futballal nyerték meg a világbajnokságot, de nem is nagyon volt mellettük olyan válogatott, amelyik látványosan játszott volna.
– A tervek szerint négy év múlva már hatvannégy csapat lesz a vb-n. Jó ötlet ez, nem lesz túl híg a mezőny?
– Hát, mondjuk lehet, hogy ez nekünk, magyaroknak jó, mert különben sosem, vagy nagyon nehezen kerülnénk ki. Habár a létszámemelésnél Európa maximum két plusz helyet kapna… Most nem voltak ott az olaszok, a szlovákok, a lengyelek, az ukránok, a szerbek, a görögök, az oroszok, meg mi sem. Ez nyolc csapat a kontinensünkről, ennyivel nem lehet felemelni az európai létszámot. De tudom jól, ez a pénzről szól. Úgy látszik, az a pár tízmilliárd dollár, ami most bejött, kevés a FIFA-nak. Még több pénz kell. Szakmailag sok értelme nincs, már ezt is soknak tartom. De hát nyilván nem vagyok abban a helyzetben, hogy meghallgassák a véleményemet.
