A kkv-k internet ellátottsága magas szintű, ugyanakkor komoly fejlesztési lehetőség látszik az informatikai alkalmazások üzleti folyamatokba integrálásában – többek között ez derül ki a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának (BME GTK) friss kutatási eredményeiből, amihez 2500 hazai kis- és középvállalat válaszait vizsgálták meg.
A BME következtetései összhangban vannak az Európai Unió rendszeresen hivatkozott Digital Economy and Society Index (DESI) mérőszámának Magyarországra vonatkozó adataival, ahol a hálózatelérésben, internethozzáférésben, és egyéb technológiai adatokban EU-s átlagon, sőt sok területen afelett teljesít Magyarország. Pozitív eredménynek tekinthető, hogy bár szignifikáns eltérés van a 250 fő feletti vállalatok és az 5 fő alatti mikrovállalkozások digitalizáltsága között, a digitális képességek és az internethasználat ennek ellenére elterjedtnek, és egyenletes eloszlásúnak tekinthetők. Ez nagymértékben köszönhető azoknak a kötelező alkalmazásoknak, amelyeket az adóbevalláshoz, a banki tranzakciókhoz vagy más közigazgatási kapcsolattartáshoz kell a vállalatoknak alkalmazniuk.
Ezzel szemben komoly fejlesztési lehetőség látszik az informatikai alkalmazások speciális üzleti folyamatokba integrálásának területén. A már emlitett DESI mérés és a BME kutatásában vizsgált 2500 elemes vállalati minta is igazolta, hogy bizonyos iparágakban még alacsony fokú az információrendszerek, az adatbázisok, a korszerű adatelemzés vagy a felhőszolgáltatások igénybevétele. Digitális készültség szempontjából a magyar vállalatok alacsony, közepes és magas készültségű csoportokra oszthatók. Magas a digitalizáltság a pénzügyi és infokommunikációs szektorban, míg például a bányászat, illetve az építőipar sorolhatók az alacsony digitalizáltságú iparágak közé. Megjelennek a regionális hatások is – ahol húzó iparágak működnek és fejlettebb üzleti környezetről beszélünk ott jóval magasabb a digitális készültség (például a járműipar régióiban vagy a fejlett Közép-Magyarországi régióban).
A nemzetgazdaság versenyképessége szempontjából nagy jelentőségű digitális transzformáció területén a BME több karán végeznek alapkutatásokat, vezetnek innovációs projekteket és a témakör a tantárgyak között is szerepel. A kutatásról Nemeslaki András, egyetemi tanár, a BME GTK Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan tanszékének vezetője elmondta: „A tapasztalatok szerint a műszaki kihívások mellett gyakori, hogy a vezetési, üzleti, illetve vállalkozói szemléletbeli hiányosságok akadályozzák a digitális transzformáció sikeres végrehajtását. A BME GTK a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) együttműködve éppen ezért egy átfogó kutatási programot dolgozott ki az elmúlt két évben, amelynek részeként a magyar KKV-k digitális érettségét, az IKT eszközök bevezetésével elért jövedelmezőség változását, illetve ezek regionális, iparági és vállalati mérethez köthető összefüggéseit is feltárjuk.” Hozzátette, hogy az eredmények ismeretében cél a műegyetemi vezetőképzések – kiemelten, a jövő tanévben harmincadik évfordulóját ünneplő BME Master of Business Administration program – fejlesztése annak érdekében, hogy a hallgatók a gazdasági és műszaki ismeretek legkorszerűbb kombinációját, valamint az empirikus adatokat megismerve a hazai specialitásokat és kitörési pontokat is elsajátítsák.
A kutatás első fázisa 2020-ban, a koronavírus-járvány időszakában zajlott 2500 tagú, reprezentatív kkv mintán. Az adatgyűjtés és elemzés során az e-NET Internetkutató és Tanácsadó Kft. volt a BME partnere. A kutatók a már említett jövedelmezőségi, földrajzi és vállalati méret adatok mellett, információkat gyűjtöttek a digitális képességekről (internethasználat, adatvédelem, IKT képességek), az alapfolyamatok digitalizáltságáról (közigazgatási kapcsolatok, on-line fizetési megoldások, számlázás, stb.), illetve a speciális üzleti folyamatokkal kapcsolatos infokommunikációs alkalmazásokról (vállalati információrendszerek, HR alkalmazások, céges adatbázisok használata, e-kereskedelmi megoldások, stb). Rákérdeztek a transzformációt ösztönző tényezőkre is, pl. az állami támogatások szerepére vagy a COVID hatására.
A kutatás szerint a digitális érettség száznál több mutatója közül valójában csak háromnak van érdemi pozitív hatása a jövedelmezőségre: a számítógépet vagy laptopot használó alkalmazottak arányának, a hordozható eszközöket használó alkalmazottak arányának, és a főállasú IKT munkaerő foglalkoztatásának. Mindhárom a munkaerő digitális kompetenciáira és ellátottságára vonatkozik. Mivel átlagosan a vállalatok 50 százaléka alacsony digitalizáltságú ezeket a kompetenciákat tekintve, a legmagasabb termelékenységű és jövedelmezőségű vállalatok között is nagy arányban vannak olyan cégek, ahol a munkaerő digitalizáltsági foka alacsony. A digitális érettség és jövedelmezőség közötti kapcsolat nagy változatosságot mutat a vállalat nemzetgazdasági ágazati besorolásának, földrajzi elhelyezkedésének és méretének függvényében. Egyes vállalattípusokban a fenti kapcsolat ellentétes előjelű lehet, mint más típusokban. E kereszthatások feltárása fontos ahhoz, hogy azonosítható legyen, a gazdaság további digitalizációja mely szektorokban mozgósíthat versenyképességi tartalékokat.
A nagymintás kutatást esettanulmányokkal és interjúkkal kiegészítő mélyelemző esetekből az is kiderül, hogy a vállalaton belüli érdekcsoportok számára jól kivehető különbségek vannak digitális transzformációtól elvárt hozamok, és a befektetett erőforrások mértékével kapcsolatban. Érdekes például az a sztereotípia, hogy az idősebb generáció ellenáll a digitálizációval szemben, holott a kutatás adatai szerint ennél jóval dominánsabb a vállalatban elfoglalt funkcionális nézőpontok közötti különbség (pl. az értékesítés, a számvitel vagy a termelés elérő célrendszere), vagy a vezetői hierarchia közötti eltérések (pl. más egy művezető problémája, mint egy vezérigazgatóé, akármilyen a köztük levő korkülönbség).
