Mit tanít a történelem az AI-ról, és milyen lehetőségek vannak a kreatív iparban?
Ha mostanában gazdasági híreket olvasol, vagy social médiát böngészel, szinte biztosan belefutottál az „AI-lufi” kifejezésbe. Nem véletlenül, a négy nagy amerikai techcég (Alphabet, Amazon, Microsoft, Meta) idén 700 milliárd dollárt költ AI-ra, majdnem kétszer annyit, mint tavaly. Sokan klasszikus lufit látnak benne. Lehet, hogy igazuk van, de egy cég szempontjából nem az a fontos kérdés, hogy mikor esnek a részvényárfolyamok, hanem hogy mi marad utána. És főleg, hogy milyen lehetőségeket kínál már most ez a technológia.
Rémán Szilamér Csaba írása (AI Creative Specialist & Motion Designer, BOOM THE AiGENCY)
Mi történik napjainkban?
Az AI-nál is jöhet tőzsdei korrekció, az első jelek már látszanak: a chipgyártó Dél-Korea tőzsdéje nyáron nagyot esett, a hitelből építkező AI-cégek pedig egyre drágábban jutnak kölcsönhöz. Ez azonban nem a technológia kockázata, hanem a befektetőké. Eközben a technológia rohamosan fejlődik, és egyre több olyan lehetőséget nyit meg, amelyek néhány éve még elképzelhetetlenek voltak. Az AI-eszközök egyre összetettebb feladatokra képesek, ami alapjaiban alakítja át a kreatív gyártási folyamatokat. A fejlődéssel azonban a lehetőségek mellett az elvárások is nőnek: ma már nem elég egyszerűen az AI-jal tartalmat generálni, a valódi értéket a kreatív gondolkodás, a szakmai tapasztalat és a technológia tudatos használata jelenti.
Mit jelenthet ez egy cégnek?
A cégek nagyjából 70 százaléka már használ valamilyen AI-t, de a többségük még nem lát belőle érdemi eredményt. A különbséget nem maga az eszköz adja, hanem az, hogy ki mennyire tudja jól használni. Ebben van most a lehetőség. Ehhez viszont egy dolog elkerülhetetlen: a folyamatos tanulás. Ezen a területen ma már nem lehet egyszer valamit megtanulni, majd egy év múlva ugyanúgy használni. Addigra annyit változik a technológia, hogy már elavulttá válik a tudás. Nem túlzás kijelenteni, hogy jelenleg havonta érkezik egy új eszköz vagy módszer, ami átírja, mit és hogyan érdemes csinálni. A szakma teljesen átalakult: a tanulás már nem egyszeri lépés, hanem a napi munka része. Ez persze nem marad így örökre, mert minden új technológia átesik egy ilyen kísérletező korszakon, aztán letisztul: kiderül, hogy mi működik a legjobban, és az lesz a szabvány. Az AI-nál is látszanak már az alapok, amelyek modellről modellre megmaradnak. Aki ezeket most sajátítja el, annak nem kell majd teljesen a nulláról kezdenie.
Mit látunk ma a kreatív gyártásban?
Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt a saját munkánkon látjuk a legjobban. Sokat fejlődtek például a hangok. A magyar AI-hangok sokáig gépiesen, idegenül szóltak, ma viszont például az ElevenLabs legújabb modelljeivel kifejezetten jó minőségű, élő hatású magyar narráció készíthető. A hang ráadásul irányítható is, a szövegbe szögletes zárójelben írt egyszerű utasításokkal, például [whispers] (suttogva) vagy [excited] (izgatottan), megmondhatjuk, hol legyen halkabb, lelkesebb vagy épp szomorúbb. Ez a szinkronszínészek munkáját is átalakíthatja: egyre többen nemcsak felvételeket adnak el, hanem a hangjukat is licencelik. Az ElevenLabs hangpiacán a hangjukat kínáló alkotók eddig összesen 22 millió dollárt kerestek. A jó színészi játékra viszont továbbra is szükség lesz, hiszen az AI-hang is csak annyira jó, amennyire jól irányítják. Egy reklámspot vagy termékvideó hangja így napok helyett órák alatt elkészül, és ha változik a szöveg, nem kell újra stúdiót foglalni. Ugyanaz a hang ráadásul más nyelveken is megszólalhat, így egy magyar kampány pár lépésben átvihető a szomszédos piacokra is.
Az idei év legnagyobb ugrása viszont a videóban jött: a két kínai modell, a Seedance 2.0 és 2.5, amelyek a TikTok anyacége, a ByteDance gondozásában jelentek meg. Ma már tudunk egybefüggő 30 másodperces videókat generálni, 4K-ban. Ez két éve elképzelhetetlen volt, akkor még az első és utolsó képkockák megadásával próbálkoztunk egybefüggő videót alkotni. Ezek a modellek már hanggal és szájmozgással együtt készítenek mozgóképet, a szereplők pedig jelenetről jelenetre ugyanazok maradnak. Erre építve egészen új munkamódszerek nyíltak meg. Egy egyszerű 3D-s animatic videóval előre megtervezhetjük a karakterek pontos mozgását, a kameramozgásokat és a kompozíciót is, az AI pedig erre ráépíti a végleges, élethű képet, így nem a véletlenen múlik, mi lesz a képen. Egy akár irodában felvett jelenet hátterét, fényeit lecserélhetjük, zöld háttér és drága helyszín nélkül. Az időjárás, egy tömeg vagy egy új tárgy a jelenetben, illetve egy zavaró elem eltüntetése pedig már nem igényel feltétlenül hosszú és drága VFX-utómunkát.
Ezek az eszközök önmagukban nem garantálnak jó eredményt, ugyanaz igaz rájuk, mint egy jó kamerára. A különbséget az adja, ki és hogyan használja. Ezért számít az, hogy olyanokkal dolgozz, akik nap mint nap ezekkel kísérleteznek, és tudják, melyik eszköz mire jó, és mire nem.
Mit tanít minderről a történelem?
A technológia körüli hatalmas várakozás, a túlzott befektetések és egy esetleges összeomlás nem új jelenség. A történelemben többször láttunk már hasonlót, és ezek a példák sokat elárulnak arról is, mi történhet az AI-val. A vasúti lufi: a részvények elértéktelenedtek, a sínek megmaradtak Az 1840-es évek Angliájában mindenki vasúti részvényt akart. A csúcson a brit GDP 7 százaléka ment vasútépítésre, a parlament szinte minden új vonalat jóváhagyott. 1847-ben jött a válság, és 1850-re a vasúti részvények értékük felét is elvesztették.
A sínek viszont megmaradtak. A lufi idején épült hálózat lett a viktoriánus aranykor gerince: áru és ember soha nem látott sebességgel jutott el bárhová, és azok a gyárak, városok és kereskedők, akik élni tudtak a helyzettel, évtizedekig ebből gazdagodtak. A dot-com lufi: webshopok elbuktak, az internet maradt 2000-ben a főként technológiai cégeket tömörítő Nasdaq tőzsdeindexe 78 százalékot esett. A korszak jelképe a pets.com állateledel-webshop lett, amely 268 nap alatt 300 millió dollárt égetett el, majd csődbe ment. A távközlési cégek közel annyi optikai kábelt fektettek le, hogy az összeomlás után nagy részük kihasználatlanul állt. A kábeleket azonban senki nem ásta ki, az internet a válság után olcsó és megbízható lett. Erre épülve nőtt pillanatok alatt nagyra a Google és a YouTube. A Google a fölösleges kábeleket fel is vásárolta. Az Amazon pedig szintén túlélte a válságot, és a világ egyik legnagyobb cége lett.
Nem a lufi a lényeg, hanem ami utána marad.
A lufik a befektetőknek pukkannak ki, nem feltétlenül azoknak, akik használják a technológiát. A vasútból és az internetből is azok profitáltak a legtöbbet, akik korán beépítették a mindennapi működésükbe, és ez az AI-nál sem lesz másként. A technológia önmagában még nem jelent versenyelőnyt. A valódi lehetőség abban rejlik, hogy mennyire értjük, és hogyan tudjuk a saját céljainkra használni. Mert végső soron nem az számít, mekkora a felhajtás körülötte, hanem az, hogy mit tudunk kihozni belőle.
Szilamér Linkedin profilja: https://www.linkedin.com/in/milodesign0/
