Own Your Shift: Színpadot a fiatal szakembereknek!

- Honnan jött az Own Your Shift ötlete?

- Balogh Timi: Szerencsém volt többször elmenni a londoni Contagious konferenciára, és tavaly decemberben ott ért egy olyan hatás, ami megmaradt bennem. A főszerkesztő kiállt, és azt mondta: fontosnak tartják, hogy friss hangokat is halljunk, ezért öt percet adnak fiataloknak. Nem volt cím, nem volt körítés, csak egy felkonf. Feljött az első fiatal, és elkezdett beszélni. Lenyűgözött, ahogy végig tolta azt az öt percet a témája pedig annyira megragadt, hogy a mai napig eszembe jut (ő hogy látja a szexualitás használatát a reklámokban). Nem nagy megoldásokat hoztak, hanem egy-egy nézőpontot, egy kérdést, ami mögé stabilan felépítették a saját gondolatmenetüket. Akkor már tudtam, hogy alakul a SHIFT programja, aminek eleve az az alapgondolata, hogy felrúgja a konferenciák szokásos rendezési elvét. Felhívtam Blaskó Nikit (a MAKSZ elnöke), elmondtam neki a formátumot, és azt mondta: csináljuk.

- Miként zajlott a pályáztatás?

- 2026 januárjában egy nyílt felhívást tett a két konferenciát szervező szakmai szervezet fiataloknak legyen egy gondolatuk, amit megosztanának, írják meg egy szinopszisban és ha betalál, akkor adjuk a színpadot ahhoz, hogy elmondhassák a szakmának. A téma lehetett marketing, tech, kultúra, társadalomtudomány, bármi, ami kapcsolódik a SHIFT filozófiájához. Szándékosan adtunk teljes szabadságot, kifejezetten érdekelt, hogy mit triggerel egy ennyire nyitott lehetőség. Ráadásul a SHIFT eleve tele van formabontó megoldásokkal: vezető nélküli beszélgetések, boardroom-szimuláció. Ebbe teljesen beleillik, hogy fiatalok állnak ki öt percre.

- Hogyan zajlott a kiválasztás?

- Számomra természetes volt, hogy olyan mentortársakkal támogassuk ezt a programot, akik a mindennapi működésükben is figyelnek a fiatalokra. Marosi Gergőt azonnal hívtam, ő kreatív igazgatóként régóta szervez utánpótlás programokat, Nagy Bálint az IBS-en mindennapjait tölti a hallgatók pellengérezésével és Blaumann Debóráról pedig tudtam, hogy benne lenne egy ilyen mentorálásban, hiszen számos hasonló programban aktív, pl. az MRSZ Reklámtáborát is viszi. Pont jó csapat arra, hogy a beérkező huszonhárom jelentkezés közül jóérzékkel kiválasszuk azt, aki szerintünk hatni tud majd a közönségre. Eredetileg hármat akartunk jelölni, de annyira izgalmas témák voltak, hogy végül öt slotot adunk.

- Mi volt az érdekes a szinopszisok értékelésében?

- Nekem az ragad meg, ami nagyon egyszerűen képes felvezetni egy gondolatot. Két bekezdésben nincs idő hosszas indításra, háttérre, kell egy állítás. Az persze lehet karcos, kiforratlan, de ha már látszik benne az ötlet, akkor bent maradhat. A másik a gondolat levezetésének gondossága és logikája, ez mutatja, hogy aki hozza, képes arra, hogy majd átadja. Nekem nem kellett, hogy a-tól z-ig le legyen már most vezetve a téma, csak legyen benne kraft.

- Milyen munka zajlik a háttérben?

- A kiválasztottak mentort is választhattak maguknak, és nagyon szépen megtalálták egymást a párok érdeklődésben, témában, kémiában. Nincs túlszabályozva a mentorálás: mindenki annyit ad bele, amennyit a mentorált igényel. Számomra személyesen fontos, hogy segítsek abban, milyen gondolattal menjen haza a közönség, és hogyan tudjanak egy olyan íven megérkezni ide, ami kizökkent, nem evidens. Nekem végül két mentoráltam is van és extra élmény, hogy már az első beszélgetések gyorsan túlmentek azon, hogy „prezit készítünk”, és átváltottak egy valódi gondolkodásba a témáról. Azon kaptam magam, hogy nem is arra koncentrálok, hogy konferenciára készülünk, hanem arra, hogy jól értem-e a témát és szabadon dumálunk róla. Ebben a közös munkában egyszerre van benne a szakmai rutin és az első megszólalás izgalma.

- Miért a nagy színpad? Nem lenne ennek inkább helye egy utánpótlás programban?

- Ez egy valid kérdés. Szerintem ez maga egy utánpótlás program. Kapsz egy feladatot, kreatívan reagálsz rá, biztosítanak mentort, akitől tanulhatsz, és a végén van egy tétje: kiállsz egy nagy színpadra. Abban talán különbözik a hagyományos, képzésszerű folyamatoktól, hogy rapid és nem a “minél több tudást viszonylag rövid idő alatt adjunk át” a logikája, de kevés ennél jobb kezdeményezést tudok elképzelni, ami ekkora valódi lehetőséget ad. A MAKSZ és az MRSZ ezt most megteheti, van konferencia színpada. Számomra pedig ez egy nagy gesztus, amit szívesen adok.

- Mit jelent számodra a „friss hang”?

- Nem generációs romantikát keresünkk,hanem azt, hogyan kereteznek újra dolgokat a fiatal szakemberek. Nem az a fókusz, hogy „mások, mint mi voltunk”, hiszen az emberi alapviselkedések nem változnak generációról generációra, de az, hogy egy adott korosztály mire figyel, mi számára a kultúra, hogyan fogyaszt, mit tart fontosnak, hogyan beszél problémákról, az nagyon is más lehet. Nekünk, akik régebben vagyunk a szakmában, szerintem tudatosan kell gyakorolnunk a nyitottságot: tudatosan túlmenni a szokásoson. Nem azért, mert ők mindig frissebbek, hanem mert mi hajlamosak vagyunk beleragadni a saját rutinjainkba.

- Miért fontos neked ez a program?

- Úgy létezem a szakmában, hogy fontosnak tartom, hogy ne csak magunkat alakítsuk, hanem a közösséget is. A szakmai hálózatot új ízekkel és impulzusokkal kell ellátni, és be kell hívni olyan tudású embereket, akikre korábban nem biztos, hogy gondoltunk. Éppen most nem egy másik tudományterületről hívunk vendéget, hanem a fiataloknak engedjük, hogy kizökkentsenek. Ennek a szervezéséhez nekem van energiám, mert visszatölt, ahogy egy ilyen ötlet megvalósul, ahogy látom a bátorságot, ahogy valaki beküld egy ötletet. Ez a bátorság és kezdeményezőkészség magával tud ragadni. Jön egy elsőéves hallgató és azt mondja: van mondanivalóm, köszi a lehetőséget, akkor kérem a mikrofont. Ez nekem izgalmas borzongás, hogy oda tudom neki adni és látom mi sül ki belőle.

- Mit szeretnél, hogy a közönség hazavigyen ebből?

- Nem kész válaszokat, inkább egy gondolatot, egy másfajta nézőpontot, egy huszonéves bátorságát vagy egy szakmai közösség támogató közös élményét – mert mindenkire szükség lesz a közönségben, hogy fogadják ezeket az 5 perceket.