Változtatnának a kriptovaluták kibocsátásán

Szigorú keretek közé szorítanák a kriptodevizák kibocsátását, a világ 20 legnagyobb gazdasága március 19-én kezdődött kétnapos tanácskozásán megszülethetnek az első erre vonatkozó irányelvek. A közös nemzetközi fellépést nehezíti, hogy még a definíciók sem letisztultak.

A világ vezető gazdaságai megkezdték a felkészülést a kriptodeviza kibocsátások keretek közé szorítására, tágabb értelemben az ICO-k (Initial Coin Offering) szabályozására. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusának januári bizottsági ülésén Jay Clayton, az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet elnöke a szövetségi szintű szabályozás mellett foglalt állást. Európában Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter, Peter Altmaier német pénzügyminiszter és Jens Weidmann, a Deutsche Bundesbank elnöke kilátásba helyezte, hogy a G20-ak hétfőn kezdődő kétnapos pénzügyi találkozóján napirendre tűzik a kérdést, és nemzetközileg harmonizált akciótervet fogadtatnak el a kriptovaluták országhatárokon átnyúló szabályozására – írja beszámolójában az MTI.

Az ICO egy olyan tőkebevonási megoldás, amelyben egy jó ötlet gazdája blockchain hálózatban nyilvántartott jogokat (tokeneket) bocsát áruba azzal az ígérettel, hogy a befolyt összegből megvalósítja elképzeléseit, és annak hasznából a tokenek tulajdonosai részesedhetnek majd. Ez nagyban hasonlít a részvénykibocsátásra, csakhogy amíg a részvénykibocsátások esetében adva van egy már működő vállalkozás, értékelhető múltbeli eredményekkel, és a tőzsdefelügyelet által jóváhagyott kibocsátási dokumentációval, addig a kriptokibocsátásoknál mindebből semmi sincs. Elég az ötlet és a várható hasznok leírása és közzététele (ezt nevezik White Papernek), valamint a jogokat megtestesítő tokenek blockchainre vitele, és máris kezdetét veheti a kibocsátás. A nagy haszon reményében sokan fektetnek tokenekbe, de a szabályozatlanság miatt se szeri se száma a meg nem valósuló ötleteknek, és az ezek nyomán értéküket vesztő tokeneknek.

„A tokenek egy része klasszikus kriptodeviza, azaz valamilyen pénzhelyettesítő funkcióval jön létre, más részükért csak egy bizonyos szolgáltatást lehet igénybe venni, megint mások későbbi vállalati tulajdonrészt testesítenek meg. A kibocsátások egy része úttörő kezdeményezés, amely hatékonnyá teheti egy ágazat működését, vagy megoldást kínálnak egy létező problémára. A szabályozási probléma lényege, hogy ezeket hagyni kellene működni, miközben a szélhámosokat ki kellene szűrni” – jelezte Kardos Krisztina, a KPMG Legal szakértője.

Hogy mi lehet a szabályozás fő iránya, arra némi támpontot adhat a svájci álláspont, amit a G20 találkozó előtt tettek közzé a svájci hatóságok. A svájci megoldás abból indul ki, hogy a tokenek fajtáit definiálja, aztán megállapítja, melyek nem igényelnek szabályozást, melyeknek kell megfelelniük a pénzmosási törvényeknek, és melyeknek az értékpapír-kibocsátásra vonatkozó törvényeknek is. A KPMG szakértője szerint ennek a megoldásnak nagy veszélye, hogy a szigorú tőkepiaci törvények alá von olyan kezdeményezéseket, amelyek bár előremutatók lehetnek, de csak kockázattűrő befektetők által lehetnek finanszírozhatók.