A fák együttesen alkotják „a föld tüdejét”, fotoszintézisükkel egyensúlyban tartják légkörünket. Az erdők a világ szárazföldi biodiverzitásának több mint fele számára biztosítanak élőhelyet. Egyetlen négyzetkilométer több mint 1000 fajnak nyújt otthont.
Az egyik legnagyobb veszélyt a természetre az erdőirtás jelenti; az ENSZ becslése szerint az elmúlt három évtizedben 420 millió hektárnyi erdőt vesztettünk el. A mezőgazdasági célú földhasználat és a fakitermelés jelentősen hozzájárulnak ehhez a veszteséghez; azonban kisebb, napi szintű döntéseink is fontos szerepet játszanak az erdők pusztulásában. Egy, a Nature folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmány szerint a G7 országokban élő emberek éves fogyasztási szokásai átlagosan 3,9 fa elvesztését okozzák.
De miért számít ez – egyszerűen ültessünk több fát, nem igaz?
Az igazság az, hogy a fákat nem elég egyszerűen csak pótolni. Egy 2020 májusában közzétett nagyobb kutatás bemutatta, hogy miért van szükség a faültetésnél ambiciózusabb megoldásokra. A tudósok felfedezték, hogy a globális erdők egyre fiatalabbak, és ezeken a fiatal fákon fejlődési hibák és az instabilitás jelei figyelhetők meg. Ennek eredménye az, hogy e fák kisebb eséllyel képesek ugyanazoknak a fajoknak életteret biztosítani és nem tudnak annyi széndioxidot sem megkötni, mint idősebb társaik.
Ezek a kutatási eredmények olyan időszakban születtek, amikor az üzleti világ különösen nagy figyelmet fordított a klíma- és természeti válság kezelésének szükségszerűségére. A VELUX Csoport számára ez a téma központi szerepet játszik a vállalat „Ez a mi természetünk” elnevezésű 2030-as fenntarthatósági stratégiájában és a Lifetime Carbon Neutral, azaz Teljes Karbonsemlegesség vállalásában. Ám amikor a VELUX elköteleződött e döntő fontosságú ügy mellett, szembesült a vállalati közegben a téma kapcsán egyre növekvő szakadékkal; az üzleti világ ugyan hajlandóságot mutat a változásra, ám a célkitűzéseket gyakran nem követik jelentős és gyakorlati változások.
Bár a VELUX-nak sincs a felmerülő összes kérdésre válasza, a vállalat folyamatosan dolgozik a bolygó felé tett vállalása teljesítésén, és a lehető legambiciózusabb intézkedéseket tűzte ki maga elé célul. Ennek érdekében együttműködésre lépett a Természetvédelmi Világalappal (WWF), hogy természeti megoldásokkal érje el a Teljes Karbonsemlegességet, és ennek részeként a 2041-es centenáriumára ellensúlyozza a cég múltbeli karbonkibocsátását. A húszéves együttműködés alatt öt kulcsfontosságú erdészeti projektbe ruház be a vállalat világszerte, amelyek mindegyike mögött a WWF áll. Az első projekt helyszíne Uganda egyik térsége – a Kagombe-Bugoma tájegység az Albertine-hasadékban–, amely több évtizedes erdőirtást és talajdegradációt szenvedett el. Ez azért különösen káros, mert a Kagombe-Bugoma térséget Uganda nyirkos trópusi erdői uralják, amelyek a világ biodiverzitásának egyik gócpontját jelentik: a területen 5747 fát regisztráltak 53 családban, 159 nemzetségben és 212 fajt különítettek el. A területről szóló tanulmányok azt mutatják, hogy az őshonos vagy kihalás szélén álló fajok élőhelyeiknek átlagosan mintegy 40%-át vesztették el, és már megfigyelhető egyes esetekben a helyi kihalás is, például az egykor nagy számban élő elefántokat utoljára 1999-ben látták itt.
A WWF által tervezett, a megvalósítás korai szakaszában lévő projekt célja a terület természeti konnektivitásának fejlesztése. Ezt a Bugoma-Kagombe tájegységben 87000 hektáron található központi erdőrezervátumok megújításával éri el a projekt. A cél az, hogy az ezen a vidéken már bevált stratégiák és módszerek alkalmazásával megállítsák a további erdőpusztulást, illetve az élőhelyek és fajok elvesztését. A projekt során a VELUX őshonos fákat ültet majd egy „erdősítés-újraerdősítés-rekultiváció” néven ismert szemlélet alapján azokon a területeken, ahol a természetes erdőket kiirtották. Fontos viszont, hogy mindezt olyan jelentős természetvédelmi lépésekkel együtt tervezte meg a WWF, mint a kimerített erdőtakaró helyreállítása, a helyi lakosoknak alternatív megélhetési lehetőségek megteremtése, együttműködés kialakítása az erdőgazdálkodási csoportokkal, és az erdészeti hatóságok bevonása a megvalósításba. Ezek a lépések azért is fontosak, mert a helyi közösségekkel együttműködve jobb eséllyel gondoskodhat a vállalat arról, hogy a létrehozott erdők védelem alá kerüljenek és az „erdősítés-újraerdősítés-rekultiváció” által érintett területek jövőjét biztosítsák, így a fák a jövő élőhelyeivé fejlődhessenek.