Lehet édes, keserű, ét, fehér, vagy tejes, a csokoládé kétségkívül az emberiség egyik alap édessége. Sokaknak elsőre a belga vagy svájci csokik jutnak eszébe, pedig a hazai csokoládégyártás is hosszú évszázadokra nyúlik vissza.
Számos ikonikus magyar csokoládét ismerünk, közülük nem is egy a mai napig kapható. A hetvenes évek sztárja, a Piros Mogyorós például egy időre eltűnt, 2018 óta azonban ismét hódít, és a régiek mellé új rajongókat gyűjt. A csokoládé tehát igazi szerelem sokunk számára, de mennyit is tudunk valójában kedvenc nyalánkságunkról?
Kevesen tudják, hogy hazánkban Palocsay György huszárszázados tett említést először a csokoládéról 1704-ben, ő akkor még „német serként” beszélt róla. A 18. században megjelentek az olasz csokoládékészítő mesterek, majd a 19. században a gőzgéppel működő, első gyárunk termékei vitték el a magyar csokoládé hírét a világban.
Noha az első világháborúig luxuscikknek számított, ezt követően már mindenki számára elérhető lett a csokoládé. Ma gyakorlatilag alig akad olyan magyar ember, aki ne enne több-kevesebb csokoládét: a 18 év feletti magyar lakosság 94-97%-a vásárolja és fogyasztja saját bevallása szerint. Néhány nyugat-európai országban az éves egy főre jutó fogyasztás a 10-11 kilót is elérheti, ám úgy tűnik, Gombóc Artúr mégsem reprezentálja annyira hazai csokoládéfogyasztási szokásainkat, mert nálunk ez a mennyiség 2,9-3 kg. Nem meglepő módon a csokoládéfogyasztás bajnoka Svájc, őt követi Ausztria, Németország és Nagy-Britannia. Azért mi, magyarok is édesszájúnak számítunk, hiszen a világátlag évi 0,9-1 kg. Ez a mennyiség hozzávetőlegesen a karácsonyi ünnepek alatt is elfogy azokban az országokban, ahol sok csokit esznek.
Na de mit is szeretünk mi, magyarok igazán? Annyi biztos, hogy már a feltalálóink között is sokan lehettek édesszájúak, hiszen a múltban olyan különlegességeket próbáltak szabadalmaztatni, mint a csokoládéval bevont gyógyszerek, vagy a lyukacsos csokoládé, ami valószínűleg a mai buborékos csokik elődje lehet. A trendek folyamatosan változnak, manapság egyre inkább hódítanak a kézműves csokoládék, a vegán változatok, a különleges ízek: a chilis, a levendulás, a mentás csokik vagy éppen a cukormentesek. A választék tehát bőséges, de van, ami örök. Így a mogyorós csokik, amelyek különösen kedveltek hazánkban, négyből három megkérdezett szereti a mogyorós csokoládét, ezen belül is közel egyötödük kifejezett kedvencének tartja a roppanós mogyorót tartalmazó édességet1.
És a csokoládék esetében is működik a nosztalgia, hiszen kitörő örömmel fogadjuk, amikor a boltban az édességek között megpillantjuk gyermekkorunk kedvencét. Noha az emlékek sokszor csalnak, és másnak érezzük az ízét, gondoljunk csak bele, mi magunk is mennyit változtunk!
