Kompenzálniuk kell a felhasznált tartalmaikért a kiadókat a big-tech vállalkozásoknak, a kormányzatoknak pedig új jogszabályok és támogatások formájában kellene javítaniuk a sajtó helyzetén – többek között ezt írja a sajtószabadság napja alkalmából kiadott közleményében a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE).
Az internet észrevétlenül alakította át az utóbbi két évtizedben a médiafogyasztást és a reklámköltéseket, úgy, hogy a Google keresőmotorja és a Facebook közösségi platformja nem fizet a kiadói tartalmak használatáért, miközben ezekre a tartalmakra és adatokra ráépítették saját reklámértékesítési üzletágukat is.
Az írott sajtóra egyre nagyobb nyomás nehezedik, mind gazdasági, mind egyéb területeken, amely veszélyezteti a jövőjét. Mindezek ellenére, kulcsszerepet játszik a polgárok hiteles tájékoztatásában és a félretájékoztatás (fake news) elleni küzdelemben. Az írott sajtó már a járvány előtt is sérülékeny volt, a járvány viszont fokozta az előtte álló kihívásokat és újabb nehézségeket teremtett. A közönség egyre gyakrabban a digitális szolgáltatókat választja, ezek bevétele pedig nagyrészt globális cégekhez áramlik.
A közösségi hálózatok és a Google mérete lélegzetelállító: az internetnek világszerte mintegy 4,9 milliárd felhasználója van. A Facebook/ Meta az összes közösségi hálózat részesedésének körülbelül 72%-át képviseli világszerte, körülbelül 2,89 milliárd havi aktív felhasználóval, és tulajdonosa az Instagramnak is, amely körülbelül 1 milliárd felhasználót jelent, valamint a WhatsAppnak és a Messenger-nek. A világ legnagyobb keresőmotorja, a Google a világ keresőmotor látogatásainak mintegy 92%-át kezeli, és körülbelül 4 milliárd ember használja. Testvérvállalata, a YouTube (mindkettő az Alphabet tulajdonában van) 2,3 milliárd felhasználóval rendelkezik.
A globális reklámbevétel több mint harmada a két legnagyobb globális platformhoz, a Google-t üzemeltető Alphabethez és a Facebookot üzemeltető Metához áramlik. Magyarországon az arány egyelőre kisebb, de gyorsan emelkedik. Az online hirdetések piacán a két nagy szereplő piaci részesedése idehaza több mint 60 százalék, és ezzel lassan, de biztosan kiszívják a bevételt a magyar tartalomiparból.
Ma Magyarországon a lakosság 88%-a rendelkezik internetkapcsolattal, ebből 6,75 millióan használják a Facebookot és 2,59 millióan az Instagramot. A Google 98%-os részesedéssel rendelkezik a keresőmotorok között itthon. A YouTube-ot körülbelül 5,1 millió magyar használja. A magyarországi internetezők 87%-a használja a közösségi médiát is. A naponta internetezők közül tízből négyen átlagosan 1-2 órát, további hárman 3-4 órát töltenek a világhálón. A napi webhasználók kisebb részében (30 százalék) közel azonos súlyt képviseltek azok, akik kevesebb mint egy órát, illetve 5-6, vagy 7 óránál is több időt fordítottak netezésre (9,8; 10 és 11 százalék). A napi gyakorisággal internetező 16–24 évesek legnagyobb hányada (40 százalék) átlagosan 3-4 órát, míg a 65–74 évesek több mint fele 1-2 órát barangolt az interneten naponta.
Összetett probléma
A kiadók értékesítendő hirdetési felületüket már egyre kevésbé adhatják el közvetlenül azoknak, akik hirdetést szeretnének venni. Ehelyett mindenféle praktikus okokból, fel kell használniuk a Google vagy a Meta eszközeit, működniük kell a hirdetési tőzsdéiken, adatokat kell közölniük velük, és díjat kell fizetniük a Google-nak és a Meta-nak. Mindez negatív irányba hat és gátolja a tartalomszolgáltatók azon képességét, hogy akár a saját oldalaikon megjelenő hirdetésekből is anyagilag hasznot húzzanak.
De a problémának más dimenziói is vannak. Ironikus módon a Google és a Meta üzleti modelljét éppen az a tartalom táplálja, amelyet ezek, a hirdetési bevételük nagy részét elvesztő médiavállalkozások, kiadók hoznak létre. Az átfogó és naprakész információkat feldolgozó szerkesztőségi tartalmaknak vitathatatlan jelentősége van a látogatók vonzásában és az erős elkötelezettség kialakításában. Valódi gazdasági értéke van, és kétségen kívüli, hogy ezek a hiteles hírek és cikkek táplálják a keresési és szociális platform hálózatot.
Ironikus, hogy a hírek és cikkek segítenek ellátni a keresőket és a platformokat tartalommal, de a tartalomszolgáltatók gyakran egyáltalán nem, vagy legjobb esetben sem kapnak elegendő kompenzációt ezért. A Google és társai legtöbbször sietnek rámutatni arra, hogy a hírmédia a keresőkből forgalmat kap, és azt sugallják, hogy mivel az internet végtelen, így a híroldalaknak igazából hálásnak kellene lenniük, hogy az olvasók egyáltalán rájuk találnak. Fontos felismerni azonban, hogy a híroldalakra vitt forgalomnak van ugyan értéke, ám a hírmédia számára egyre nehezebb lett a forgalom monetizálása, mert a nyereség legnagyobb részét a Google és a Meta viszi el. A Google elérte, hogy ő maga legyen a hírekre vágyók kezdőoldala, magához láncolva az olvasókat és az eddig a kiadók tulajdonában álló híreket saját árukínálatának részévé degradálta.
A Pew Research amerikai kutatóintézet adatait szerint az amerikai napilapok hirdetési bevételei a 2005-ös 49,4 milliárd dollárról 2018-ra 14,3 milliárdra zuhantak, míg a Google ugyanezen időszak alatt hirdetésekből 6,1 milliárdról egészen elképesztő 116 milliárd dollárra növelte bevételeit. És ez nem véletlen.
Nagyobb szerepvállalás
A mai híripar kétség kívül a tech ökoszisztéma része lett, és mindenkinek, aki részt vesz ebben az ökoszisztémában, lehetősége és felelőssége is van az újságírás jövőjének alakításában. Röviden: a tech-cégeknek többet kell tenniük: a kiadókat kompenzálniuk kell a felhasznált tartalmaikért és hirdetési bevételeiket egészséges arányban kell megosztaniuk a kiadókkal.