Nem elegendőek a jelenlegi, fokozatos változtatások a 2050-re kitűzött globális nettó nulla kibocsátás eléréséhez. A legnagyobb kibocsátó nemzetek közül ugyan több is növelte a klímasemlegességre vonatkozó célkitűzéseit és a megújuló energia előállítása is növekszik világszerte, de sok még a tennivaló. A kormányokat és a vállalatokat a karbonsemlegesség felé tett lépésekben olyan tényezők akadályozzák, mint az államadósság, a belpolitikai feszültségek, a dekarbonizációs tervekkel szembeni növekvő ellenállás és az energiaellátás biztosításának szükségessége – állapítja meg a KPMG Net Zero Readiness Report 2023-as jelentése.
2023-ban ismét átfogó nettó zéró klímavédelmi törekvéseket összefoglaló jelentést készített a KPMG. A KPMG Net Zero Readiness Report jelentése 24 ország felkészültségét kutatja éghajlatváltozási szakértőkkel készített interjúk alapján, és kiemeli azokat a szereplőket, akik élen járnak a nettó nulla kibocsátás felé vezető úton, és azokat, ahol lassabb ez a folyamat. A szakemberek olyan, az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban mérték fel a globális tendenciákat, mint például a villamosenergia-ipar, a közlekedés, az olaj- és gázipar, valamint a mezőgazdaság.
A jelentés országonként mutatja be, hogy az egyes gazdasági ágazatok hogyan járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátáshoz és ezek az arányok mennyit változtak 2005 és 2022 között, mind ágazatonként, mind a gazdaság egészét tekintve. A nemzeti és ágazati kibocsátási adatok az Európai Bizottság Globális Légkörkutatási Kibocsátási Adatbázisából (Database for Global Atmospheric Research - EDGAR) származnak. A teljes KPMG Net Zero Readiness Report itt elérhető.
Aggodalmak a nettó zéró kibocsátás kapcsán
A Net Zero Readiness Riportunk szerint még az egyes országok fokozott erőfeszítései ellenére is sokkal több intézkedésre van szükség ahhoz, hogy a világ kibocsátási pályája tovább csökkenjen, és elkerüljük az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásait.
Az érdemi előrelépést akadályozza az ellenállás az olyan intézkedésekkel szemben, amelyek jelentős további költségekkel terhelik a lakosság megélhetését. A gyorsan növekvő gazdaságokban a szintén gyorsan növekvő energiaigény ösztönzi mind az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, mind a fosszilis tüzelőanyagokból történő energiatermelésbe való beruházásokat. Így bizonyos országokban, például Indiában, 2070-ig valószínűleg nem sikerül elérni a nettó nulla kibocsátást, Kínában pedig az előrejelzések szerint a szénfogyasztás 2025-ig növekedni fog.
A KPMG kutatása szerint a különböző ágazatokban elért haladás sem egyforma. A világszerte eltérő elfogadottság ellenére az elektromos meghajtású járművek részesedésének jelentős növekedése persze globális sikertörténet, amely megmutatja, hogy egyes ágazatok milyen gyorsan képesek a szén-dioxid-mentesítésre. A nemzetközi légiközlekedési és hajózási ágazatban azonban a változás üteme lényegesen lassabb, és a 2050-re kitűzött nettó nullára vonatkozó cél elérése a fenntartható repülőgép-üzemanyagok (SAF) gyártásának növekedésétől, valamint kormányzati ösztönzőktől függ.
Lépéskényszerben a vállalatok
A nettó zéró elérése azonban lassan átszövi a világ gazdasági rendszereit is: a klímacélok elérésében kiemelkedő szerepe lesz az üzleti szférának.
„Ahogy a jelentésünk is megmutatja, gyorsított cselekvésre van szükség, mert minden fok töredéke számít. Itt az ideje, hogy megmutassuk a bátrabb éghajlatvédelmi intézkedések hatalmas előnyeit: több munkahely, magasabb bérek, gazdasági növekedés, kevesebb szennyezés és jobb egészségügyi körülmények” – fogalmaz Rakó Ágnes, a KPMG partnere.
Rakó Ágnes arra is felhívta a figyelmet, hogy számos országban a vállalatok hamarosan egyre több információt szolgáltatnak az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokról és tervekről, egy sor új szabvány alapján. A Nemzetközi Fenntarthatósági Szabványügyi Testület (ISSB) idén közzétette az új globális fenntarthatósággal kapcsolatos riportálási követelményeit, amelynek a bevezetését több ország is tervezi, támogatják a G20 országok is. Közben az Európai Bizottság elfogadta az európai fenntarthatósági jelentéstételi standardokat (ESRS) – ezek a szabványok lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy megmutassák, milyen erőfeszítéseket tesznek a zöld üzletmenet teljesítése érdekében, és ennek megfelelően hozzáférjenek a fenntartható finanszírozásokhoz.
„A jelentéstételi követelményeket a különböző vállalatok számára idővel fokozatosan vezetik be az EU-ban, az előzetes becslések alapján 2028-tól mintegy 50 000 cég fogja alkalmazni őket az éves jelentéseiben. Miért lesz ez nagy lépés? A vállalatok szembesülni fognak a saját, környezetre és társadalomra gyakorolt hatásaikkal, és ezt látni fogja minden érintett, így a befektetők is, mindez fel fogja gyorsítani a cselekvést” – emelte ki Rakó Ágnes.
KPMG Net Zero Readiness: a legnagyobb kibocsátók Kína, az Egyesült Államok és India
A 2021-es adatok szerint ez a három ország felel a globális kibocsátás 52 százalékáért, egyúttal ezek a legnépesebb országok is.
Kína jelenleg volumenben az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátója. Az ország folyamatos gazdasági növekedése a szénfogyasztás rövid távú növekedését támogatja, a szén-dioxid-semlegesség eléréséhez tehát Kína széngazdálkodásának mélyreható átalakítására lesz szükség. A szén továbbra is Kína legfontosabb tüzelőanyaga, amelynek a felhasználása a 2021-es kormányzati tervek szerint 2025-ig folyamatosan fog növekedni, és csak ezután kezd csökkeni.
A kibocsátás-kereskedelmi rendszerek fontos eszközt jelentenek Kína számára az éghajlati célok eléréséhez. Kína nemzeti szén-dioxid-kibocsátási rendszert indított útjára 2021-ben. Ez a világ legnagyobb online szén-dioxid-piaca, amely egyelőre csupán az energiatermelési ágazatot fedi le. A kormány tervei szerint a rendszert nyolc fő iparágra kiterjesztik, és 2017 után még idén újraindítják a Chinese Certified Emission Reduction rendszert, amely pénzügyi ösztönzőket biztosít a kibocsátás csökkentésére – erre a regisztráció már októberben elindult.
Az Amerikai Egyesült Államok történetében 2022 volt az első olyan év, amikor a megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia-termelés meghaladta a szénen alapuló termelést.
2022 augusztusában Joe Biden elnök törvénybe iktatta az Inflációcsökkentési Törvényt. Ez a jogszabály a klímaválság kezelését hivatott előmozdítani, az amerikai gazdaság modernizálásával és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentésével. A törvény értelmében 369 milliárd dollárt fordítanak kibocsátás-csökkentési intézkedésekre, a megújuló energiaforrások és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképesség növelésére, azaz támogatják az "USA-ban gyártott" zöld technológiákat, például az elektromos autókat és a megújuló energiaforrásokat.
Az innováció terén elért jelentős eredményekkel az Egyesült Államoknak jó esélye van arra, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás élére kerüljön, de ezt még számos tényező befolyásolhatja.
India energiafogyasztása 2000 óta a duplájára nőtt. Az országnak gazdasági és környezetvédelmi motivációi is vannak, hogy megváltoztassa az energiamix-ét, bár a nettó zéró kibocsátást számításaik szerint csak 2070-re tudják elérni. 2021-ben a miniszterelnök az energiafüggetlenség elérését tűzte ki célul 2047-ig, ami az ország nemzeti függetlenségének századik évfordulója. Ez magában foglalná a hidrogén előállításának és felhasználásának sokkal nagyobb mértékű növelését és az elektromos járművek nagyobb arányát is. 2022 februárjában a kormány bejelentette, hogy az országot a zöld hidrogén termelésének és exportjának egyik hub-jává tennék.
Sok más országhoz hasonlóan, a mezőgazdaság komoly kihívást jelenthet az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentése során. A műtrágya államilag támogatott, ami ösztönözheti a túlzott felhasználást, és ugyancsak nehéz csökkenteni a tejelő állattartásból származó metánkibocsátást.
Ez az az ágazat, amelynek a szén-dioxid-mentesítése valószínűleg a legtöbb időt fogja igénybe venni.
Követendő példák: Norvégia és Svédország
Norvégia világelső a dekarbonizációs erőfeszítésekben. Szinte teljes áramszükségletét vízenergiából állítja elő, a legtöbb otthonban ezt használják. Emellett élen jár az elektromos járművek bevezetésében is: tavaly minden három eladott gépjárműből kettő már elektromos volt, és a tervek szerint 2025-re megszűnik a fosszilis üzemanyag-meghajtású új autók értékesítése, ezzel Norvégia világelső lesz. A 2021-ben megválasztott kormány azonban inkább fejleszti, mint leépíti az ország gazdaságilag kulcsfontosságú olaj- és gázkitermelését. Januárban például rekordszámú területet ajánlott fel az északi-sarkvidéki felségvizeken olaj- és gázfeltárásra. A KPMG tanulmánya szerint a kihívások ellenére Norvégiában a társadalom továbbra is széles körben támogatja a szén-dioxid-mentesítést, beleértve a vállalatok által elfogadott szabványokat, terveket és célokat, és ez segíti majd az átállást a nettó nulla kibocsátásra. Az ország jogilag kötelező érvényű célt tűzött ki, hogy 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást, de a cél az, hogy kibocsátásainak kompenzálásával már 2030-ban szén-dioxid-semlegessé váljon, többek között az EU-val kötött megállapodás révén, amely szerint részt vesz a kibocsátás-kereskedelmi rendszerében annak ellenére, hogy nem tagja az EU-nak.
Svédország évtizedek óta éllovas a fenntarthatóság terén, jelentős eredményeket ért el a szén-dioxid-mentesítésben, és mind a vállalatok, mind a magánszemélyek körében magas szintű tudatosságot mutat. A villamosenergia több mint 90 százaléka alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból, elsősorban víz- és nukleáris energiából származik. A fejlődéshez azonban még több – alacsony kibocsátású forrásból nyert – energiára lesz szüksége, az atomenergiát is beleértve – állapítja meg a KPMG jelentése. Az ország szétszórt földrajzi elhelyezkedése miatt a közúti áruszállításnak fontos szerepe van. A közlekedés szén-dioxid-mentesítése komoly kihívás, mivel a közlekedéshez a közúti és a vasúti árufuvarozást is igénybe kell venni. Svédországban számos vállalat gyárt elektromos teherautókat, akkumulátorokat is fejlesztenek. Májusban bejelentették, hogy állandó "dinamikus töltést" létesítenek az E20-as autópályán közlekedő járművek feltöltésére 2025-ig, és a tervek szerint további 3000 kilométernyi úton ugyancsak bevezetik, 2045-ig.
