Az energiaraktárak forradalmasíthatják az energiaipart, új üzleti modellek jönnek létre – derül ki a Roland Berger tanulmányából. A tanácsadó cég jelentős kapacitásbővítésre és az árak csökkenésére számít 2030-ig.
Annak ellenére, hogy energiaraktárak már több mint száz éve működnek, mostanra válnak az energia-ellátási rendszer kritikus tényezőjévé. Szerepük egyre inkább meghatározó az energia iránti kereslet és kínálat kiegyensúlyozásában. Komoly tényezőt és üzleti lehetőséget jelentenek a közmű vállalatok számára. Nekik ugyanis minden esélyük megvan, hogy kihasználják jó pozíciójukat: jelenleg nincs megbízhatóbb és hatékonyabb megoldás az energia raktározására a közműveknél.
A Roland Berger legújabb, Üzleti modellek az energiaraktárak piacán című tanulmánya bemutatja, hogy az energiaraktárak az energiaátvitel létfontosságú elemei lesznek, mert képesek összehangolni az időszakos szél- és napenergiából származó ingadozó kínálatot a különböző keresleti igényekkel. „Számos energiaraktár-technológia található már a piacon a nagy, hidraulikus-pumpás rendszerektől kezdve a kisebb otthoni akkumulátoros megoldásokig. Ma már az elektromos áram átalakítása később használatos gázzá vagy üzemanyaggá is megvalósítható,” – magyarázta Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezetője. „Ezen technológiák azonban még fejletlenek és költségigényük hátráltatja fejlesztésüket, de a költségek gyors csökkenése várható. Csak ezek után lehet majd megítélni, hogy melyik üzleti modell lesz működőképes a valós gazdasági helyzetben.”
Számos fejlesztési lehetőség a rendszerben
A Roland Berger tanulmánya azt is bemutatja, hogy az energiaraktárak használata széles alkalmazási lehetőséget kínál. A raktározási időszak néhány milliszekundumtól egész évszakokig terjedhet, a felhasználók köre pedig az értéklánc összes szereplőjét lefedi. A hálózat-üzemeltetők azért használják a tárolókat, hogy egyensúlyban tartsák a rendszerüket és megelőzzék az áramszüneteket. A nap- és szélenergia-ellátóknak a felesleges erőforrás-előállítás kiküszöbölésében lehetnek segítségükre az energiaraktárak, míg az energia-kereskedőknek a kínálat és kereslet kiegyensúlyozása, valamint az árkülönbségek kihasználása miatt van szükségük raktárakra. Még a fogyasztók is hasznát vehetik a raktáraknak, amikor esténként az otthonukban szeretnék élvezni a napenergia által termelt elektromosságot. Ugyanakkor nem létezik egyfajta raktármegoldás az összes felmerülő igény kiszolgálásra. Van olyan helyzet, amikor az akkumulátoros technológia a legjobb megoldás, míg más esetekben a szélkerekek, az áramból-gáz kapcsolat vagy a hidraulikus-pumpa lehet releváns.
Míg a raktározási technológiák és a raktárak alkalmazási lehetőségei ismertek, addig a telepítésük, szabályozásuk vagy a hozzájuk illeszkedő üzleti modellek még mindig tisztázatlanok. Schannen Frigyes kiemelte: „Ki lesz a raktár-létesítmény tulajdonosa, milyen árak lesznek érvényesek és hol lesznek egyáltalán elhelyezve a rendszerben? Ezek azok a kérdések, amelyek még válaszra várnak. Ugyanakkor számos érdekes kísérletet látunk a piacon mind a technológia, mind az üzleti modell tekintetében. Ezek a próbálkozások jelzéseket adnak arra vonatkozóan, hogy a jövőben melyik megoldás lesz megvalósítható. Olyan ez, mint az e-kereskedelem kezdeti időszaka.” A tanulmány tizenkét energiatározó projektet vizsgált, hogy azonosítsa a lehetséges új üzleti modellek irányvonalait.
Míg az akkumulátoros megoldásokat ma főleg az energia tárolására használjuk, a jövőben összekötő kapocsként szolgálhatnak, elősegítve az energia-értékesítést. A felesleges napenergia például tárolható a szomszéd akkumulátorában vagy a munkahelyen az elektromos járművekben. Már léteznek olyan új fejlesztések, amelyek többlet értéket tudnak kinyerni egy egyszeri akkumulátoros rendszerből és járulékos szolgáltatásokat biztosíthatnak a hálózatnak. Ezek a fejlesztések azt is megkérdőjelezik, hogy szükség van-e egyáltalán otthoni akkumulátoros rendszerekre. A „felhőben’ tárolás előnyösebb megoldás lehet, így a raktározás segítségével olyan modellek jöhetnek létre, amelyekben az emberek megosztják az energiát. Ez a modell drasztikusan meg fogja változtatni a hagyományos vagy centralizált modellt, miszerint csak a közüzemek szolgáltathatnak elektromos energiát.
Az elektromos áramból nyert gáz kísérleti projekt újabb példa a jövő komplex üzleti modelljeire. A technológia úttörői számos területről jönnek a közüzemi és vegyi vállalatokon át az autógyártó cégig, bizonyítva, hogy milyen széles körben lehet alkalmazni ezt a megoldást. A szintetikus üzemanyagok és gázok előállítása jelentős zavarokhoz vezethet a vegyiparban. Ezen felszerelések működtetőinek elővigyázatosan kell megtervezniük az üzemanyaguk kivezetését, hogy optimalizálni tudják az üzleti értéküket. A közüzemi és vegyipari vállalkozások egymással fognak versenyezni, de együttműködési lehetőségekre is van kilátás.
A holnap energiavilágának kihasználására azonban fel kell készülni
Annak ellenére, hogy a Roland Berger tanulmányában bemutatott példák azt mutatják, még nincs kikristályosodott üzleti modell, számos aktivitás figyelhető meg már ezen a téren. A közmű vállalatok számára, akik a megújuló energiaforrás-tulajdonosokkal szemben piacot veszítettek, az energiaraktárak jelenthetik a megoldást, hogy újra pozíciót nyerjenek. „Az energiatározók közel állnak a közmű vállalatok fő profiljához, amely a kereslet és kínálat összeegyeztetése, ezért új divíziót jelentenek majd” – mondta Schannen. „Az elektromos áramszolgáltatóknak és hálózat-működtetőknek már most el kell gondolkozniuk azon, hogyan tudják az új technológiát előnyükre fordítani, hogy továbbra is versenyképesek maradjanak. A következő öt évben kiderül, mely tényezők a piacvezetők sikerének kulcsa.”
