Kényszerből figyelnek a fenntarthatóságra a hazai vállalkozások

Mind magánemberként, mind vállalkozóként erős a magyarországi kis- és középvállalkozások (kkv-k) felelősségtudata a fenntarthatósági kérdéseket illetően, ugyanakkor nem tudatosan vagy stratégiába építetten foglalkoznak ezekkel, hanem többnyire külső kényszer hatására – állapította meg kutatásában a Budapesti Gazdasági Egyetem (BGE) Fenntarthatóság Gazdasági és Társadalmi Hatásai Kiválósági Központja (CESIBUS). A megugró energiaárak miatt a környezeti hatásra egyre inkább tisztán üzleti érdekből is kénytelenek odafigyelni a vállalkozók.

Nem csupán elkötelezett a fenntarthatóság iránt, hanem személyes felelősséget is érez ebben a kérdésben a magyarországi kkv-k vezetőinek többsége, mind magánemberként, mind pedig üzleti döntéshozóként. A BGE CESIBUS 2022-ben kvalitatív, majd 2023-ban kvantitatív módszerrel kutatta ezeket az attitűdöket az IPSOS közreműködésével. A kutatás eredményei szerint a KKV-k jellemzően vagy a tulajdonos-vezető belső morális meggyőződése, vagy valamilyen külső elvárás miatt érvényesítik a fenntarthatóság elveit. de sokszor nem tudatosan és nem a stratégiába építetten kezelik a fenntarthatóságot. A külső elvárások nem a fogyasztóktól erednek, hanem többnyire kötelező jogszabályi előírások vagy a nagyvállalati piaci szereplők részéről jelentkező nyomás formájában.

„Tipikus eset, amikor egy magyar kkv egy multinacionális cég beszállítójává szeretne válni: utóbbi sokszor konkrét, a fenntarthatóság körébe tartozó előírásokat is feltételül szab az aspiránsoknak” – mondta el Dr. Győri Zsuzsanna tudományos főmunkatárs, a BGE Kiválósági Központok és a CESIBUS vezetője. Másfajta kényszert jelentett az elmúlt időszak energiakrízise: az elszaladó energiaárak miatt működésük környezeti hatásaira egyre inkább üzleti racionalitásból, hatékonysági megfontolásokból kezdtek el odafigyelni az üzleti döntéshozók. A kutatásból ugyanakkor az is kiderül: a cégvezetők nem hátráltató vagy visszafogó erőként élik meg a fenntarthatósággal összekapcsolódó és rájuk nézve kötelező jogi felelősségvállalást, hanem mint kiinduló alapot építik be azt a piaci működésbe. Ezért azt sem érzik, hogy különösebben gondot okozna számukra megfelelni a jogszabályoknak, sőt a megkérdezettek négyötöde nyilatkozott úgy, hogy a fenntarthatósághoz kapcsolódó értékek helyet kapnak vállalatuk stratégiájában, a konkrét akciók viszont kevésbé jelennek meg.

A képet azonban árnyalja, hogy a válaszadóknak csupán a fele használ a felelősségvállaláshoz kapcsolódó nemzetközi szabványokat, olyan, nem törvényileg előírt eszközökkel (pl. energiahatékony berendezésekkel, elektromos járművekkel) pedig, amelyek a cég tevékenységéhez köthető negatív környezeti hatásokat tompítják, kétharmaduk rendelkezik. Dr. Győri Zsuzsanna ugyanakkor kifejezetten biztatónak tartja, hogy a megkérdezettek 80 százaléka aktívan tesz a környezet védelme érdekében például azzal, hogy a működés során keletkező hulladékot igyekszik csökkenteni (50%) vagy újrahasznosítani (30%).

A Dr. Győri Zsuzsanna mellett a Dr. Reicher Regina egyetemi docens, valamint Dr. Kolnhofer-Derecskei Anita egyetemi docens által megvalósított kutatásból az is kiolvasható, hogy a vállalkozások döntéshozói a környezeti pillért tartják a leginkább érthetőnek és megfoghatónak a fenntarthatóság rétegei közül. Ezzel szemben a gazdasági és a társadalmi dimenziók főként íratlan, konszenzuson alapuló szabályok betartásának formájában jelennek meg. Mindez azzal jár, hogy a holisztikus és stratégiai szemlélet helyett inkább ad-hocnak tekinthető a gazdasági és társadalmi fenntarthatóságot célzó felelős magatartás. Ez természetesen inkább a kisméretű vállalkozásokra érvényes, a közepesek és a nagyobbak már kimutathatóan tudatosabban kezelik a fenntarthatóságot.

Dr. Győri Zsuzsanna úgy véli: a kutatás egyértelműen rávilágított arra, hogy a fenntarthatóságot a jelenleginél tudatosabban kellene beépíteni a hazai kkv-k küldetésébe és stratégiájába. A célkitűzések pontos megfogalmazása és ütemezése mellett beszámolási és beszámoltatási felelősséget is célszerű hozzákapcsolni a feladatokhoz, valamint megtalálni a terület felelősét. Ez megkönnyíti az esetleges elvárásoknak történő megfelelést, és leginkább alkalmat ad a vezetők személyes értékrendje, elkötelezettsége megjelenésének.

Ugyanakkor nem kell a teljes világot „megváltani”, a lokális környezetre fókuszált közvetlen figyelem, a szorosabb helyi együttműködések sokszor lényegesen célravezetőbbek, ráadásul érdemi segítséget is jelentenek. Utóbbit megkönnyítheti, hogy a kkv-k nem csupán alkalmazottaikkal és fogyasztóikkal ápolnak közeli kapcsolatot, hanem – ahogy a kutatás is megerősítette – a helyi közösségekkel is.

Az a közkeletű vélekedés, miszerint nem javít egy cég piaci alkupozícióján, ha fontos számára a természeti és társadalmi problémák támogatása, továbbra is háttérbe szoríthatja a fenntarthatóságot és a gyakorlatba ültetésével összefüggő követelményeket. Márpedig a válaszadók azt jelezték vissza, hogy a kkv-k döntéshozói nem részesítik előnyben a felelős magatartást tanúsító vállalkozásokat, nem ezt tekintik a leginkább döntő tényezőnek partnereik, alvállalkozóik, beszállítóik kiválasztásakor.

A fenntarthatóság valódi stratégiai szemléletet igényel: egyfelől a hatások hosszú távon érzékelhetőek, másfelől az üzleti szféra társadalmi és gazdasági tevékenységének fenntarthatóbbá tételének fontos haszonélvezői a jövő generációi.