Litkai Gergely: Ez nem egy maroknyi ember ügye

Az önmérsékletben, a fogyasztás visszafogásában látja a környezetvédelem kulcsát a Dumaszínház humoristája. Litkai Gergely hisz az összefogás erejében, és abban, hogy aktív cselekvéssel jelentős eredményeket érhetünk el.

Mennyire és miért fontos számodra a fenntarthatóság, a környezetvédelem?

Mindig furcsának tartom, hogy ez egyáltalán felvetődik, valószínűleg akkor lenne optimális a környezetvédelem helyzete, ha úgy merülne fel a kérdés, miért nem tesz a fenntarthatóságért. A fenntarthatóság szó önmagában megmagyarázza, hogy miért fontos; egyszerűen azért, mert ha nem így intézzük dolgainkat, akkor nem tudjuk folytatni. Véget ér fajunk földi mércével mérve amúgy sem túl hosszú karrierje. A többi kipusztuló fajjal szemben annyi különbséggel, hogy mi egy teljes ökoszisztémát tettünk tönkre. A mennyire kérdésre a válaszom az, hogy egyre inkább, és talán ez a jó válasz mindenki részéről, hogy életvitelének trendje efelé mutasson. Ahogy a gyerek edzője mondta, amikor megkérdezték a futóedzésen, hogy mennyi van hátra: egyre kevesebb.

Mit teszel a mindennapokban a környezetedért, a bolygónkért?

Megpróbálok lépésről lépésre haladni, és minden évben valamilyen újabb célt elérni. Elsőként a repülésről mondtam le, ami elég könnyű volt mostanság, megpróbáltam minél inkább az elektromobilitás felé lépni az otthoni autókkal, úgy szervezni az életem, hogy minden lehetőleg 15 percen belül legyen, tömegközlekedem és gyalogolok főként Budapesten. Az étkezésben a vegaság irányába mozdultunk el, illetve most már komposztálásban is jeleskedem a tizediken. A szelektív hulladékgyűjtés fontos, de valójában a cél az lenne, hogy ne termeljünk feleslegesen hulladékot. Ez lesz a jövő évi célkitűzés, illetve az, hogy a fogyasztást tényleg a legszükségesebbekre redukáljuk. A ruházkodásban is fontos elv lett, hogy feleslegesen, csak a divat miatt nem veszek új dolgokat, ha már nem használhatóak, akkor cserélem le csak őket.

Milyen zöld kezdeményezésekhez csatlakoztál, milyen szervezetekkel működtél együtt?

Elég sok ilyen volt az elmúlt időszakban, az első a CEE WEB EU által finanszírozott Game On projektje volt, aminek keretében született a Zöld-stand-up előadásunk, de dolgoztam a WWF-vel, a Greenpeace-szel, a MyForesttel és igazi kedvenceimmel, a 60 ezer fát Békéscsabára lelkes szervezőivel is.

Miért pont ezeket választottad?

Hiteles és tényleg hasznos csapatokat kerestem, akikkel élvezet az együttműködés, és ez így is alakult, szerencsére.

Nemrégen szerepeltél egy figyelemfelkeltő videóban Udvaros Dorottyával. Miért döntöttél úgy, hogy elkészíted ezt a videót? Milyen eredményekre számítottál, és mit sikerült elérni ezzel?

Azért gondoltam fontosnak, mert ez a hazai természetvédelem állatorvosi lova, maga a beruházás irracionalitása és természetvédelmi intézményrendszer leépítése egyaránt ijesztő. A célom főként az volt, hogy a lakosság nagy része számára lényegtelen kérdésről megmutassuk, hogy ez nem egy maroknyi ember ügye, hanem a közös jövőnk záloga. Ezt az üzenetet összevetve a hasonló ügyekkel nagyon sok emberhez sikerült eljuttatnunk. Bízom benne, hogy a döntéshozókhoz is elér ez, és most, hogy a költségvetés helyzete sem éppen rózsás, nem a természetpusztítás finanszírozása lesz a prioritás, így maga a beruházás sem halad tovább.

Van-e valamilyen személyes kötődésed a Fertő-tóhoz?

Sokat voltam gyerekként és felnőttként is a tó mindkét oldalán, és nagyon inspiráló volt, hogy a magyar oldalon a természet élvezett elsőbbséget annak mindenféle önmérsékletet nélkülöző kizsákmányolásával szemben.

Mennyire vagy tudatos vásárló?

Közepesen. Fontosabb döntések előtt nagyon, az apróbbaknál azonban néha az időtényező legyőzi a tudatosságot.

Mi az, amit még nem tudtál elengedni, de nagyon szeretnéd megtenni?

A legfontosabb a fogyasztás visszafogása, az önmérséklet. Ez talán a legnehezebb, hiszen a társadalom felső 10%-a felelős például a szén-dioxid kibocsátás feléért, itt nem valódi szükségletek kielégítéséről, hanem pocsékolásról van szó. A jóléti társadalom lényege, hogy amit megtehetünk, meg is tegyük, sőt, akár külső forrásokból finanszírozzuk a szükségtelen fogyasztást. A célom az évi 5 tonnás életmód, tehát nagyjából ennyi CO2 egyenértékes kibocsátásával élni. És jóval közelebb a természethez.

Mi az, amit a legnagyobb problémának tartasz a hazai környezetvédelem terén?

A társadalmi igény, a kritikus tömeg hiányát, és az ezzel teljes mértékben kompatibilis politikát. A környezetvédelem, ezen belül a természetvédelem még mindig valami furcsa, „miközömhozzá” téma, holott ennél drámaibb eredménye egyik terület elhanyagolásának sem lesz a jövőben.

És milyen megoldást látsz erre?

Én magam részéről a szerepvállalást, a kommunikációt, és ahogy a békéscsabai 60 ezer fát mozgalom tagjai fogalmaznak, a csinálást. A tevékeny megbánást, hogy jogászi énem is megszólaljon. Ez remek ellenszer saját szorongásunkra, és az összefogás erejével egészen elképesztő eredmények érhetők el, ráadásul ez a minta ragadós és elvezet a kritikus tömeg létrejöttéhez, ami már társadalmi szinten is alkalmas jelentős változások előidézésére.

Kalocsai Magdolna